Olvasom, évfordulóhoz ért a ciber-enciklopédia. 2000. január 15-én, vagyis éppen két évtizede indult el világhódító útján. Igen, a kattintásos lexikon, ahol minden, illetve bármilyen információ egy kattintásnyi távolságra van.
Armstrong Holdra lépésekor elhangzott emlékezetes mondását pa­rafrazálva, a Wikipédia alkotói is elmondhatják: számukra (Jimmy Wales és társai számára) a sza­bad enciklopédia elindítása akár ki­csiny lépés is lehetett, az emberiség szá­mára igenis jelentős, korszaknyitó. Az információhoz való hozzáférés igazi demok­ratizálódásának is nevezhetnénk, hiszen nem kerül erőfeszítésbe és pénzbe az információ megszerzése – mobiltelefonja jó ideje mindenkinek van, és az már elég is. Korábban, év­szá­zadokon át kódexre, könyvtárra, vaskos lexikonokra volt szük­ség ahhoz, hogy esélyünk legyen az elérhetetlennek tűnő információ meg­szer­zésére.
Wales szerint a Wikipédia „kísérlet ar­ra, hogy egy olyan szabad, minőségi enciklopédiát hozzunk létre és terjesz­szünk el, amely a saját nyelvén elérhető minden ember számára a világon.” Elő­nyeként szokták felhozni, hogy számtalan témakört ölel fel, a bejegyzések szá­ma meghaladja a 20 milliót, illetve hogy bárki által szabadon szerkeszthető. A szer­kesztőktől csupán azt várják el, hogy tartsák magukat a „semleges nézőpont­hoz”, és egy-egy témát a valóságtartal­mának megfelelően, tényszerűen, objek­- tív módon közelítsenek meg.
Örülhetünk tehát.
Ugye, érzi kedves olvasóm, hogy nem ujjongok. Jó és fontos forrás a Wi­ki­pédia, és mégis… A Wikipédia vezér­tételéhez („szabad enciklopédia, ame­- lyet bárki szerkeszthet”) kell visszatérnem. Erre a magamfajta könyvmoly számára, aki minden infót kétszer ellenőriz, mielőtt leírná, a bárki szerkeszt­heti tétel vitatható. Hiszen az írott szó­ért felelősséget kell vállalnia annak, aki leírta. Így volt ez, mióta világ a vi­lág. A bárki ebben a kontextusban a sen­ki szinonimája, vagyis nem tudjuk, ki hitelesíti a Wikipédia információit. Ezen igyekeznek egy ideje változtatni, láb­jegy­zetek, utalások találhatók igényes szö­vegek végén. Ez még nem oldja meg az anonimitás kérdését.
Én például örülhetnék, hogy valaki arra érdemesített, hogy összehozott ró­lam egy Wikipédia-bejegyzést, de én nem tudok örülni. Tele van téves infóval. Elkészítettem egy helyes szöveget, el­küldtem a számomra láthatatlan szer­kesztőnek (igenis, van ilyen, de még mennyire!), a válasz: elvük, senki sem ír­hat saját magáról, mert szubjektív. Igaz. Egy jó ismerősöm elküldött egy javítási jegyzéket, azt kérdezték tőle, mivel tud­ja hitelesíteni az adatait?
Hitelesítés! Szóval akkor nincs szabad szerkesztés, min­den­ki nem irkálhat be mindenfé­lét. Ez jó, ez rendben van. Csak akkor hogyan is állunk a vezértétellel? Hiszen igenis szerkesztik, moderálják. Az kerül csak be, amit „odafent valakik” elfogadnak.
Akkor tehát demokratizálódás cím­kéje alatt kaptunk valami mást. Ha szükség van rá – és úgy tűnik: van – akkor viszont végig kellene vinni az elvet, lássuk a szerkesztőt, a moderátort. Vagy mondjam cenzornak?
Szeretném ugyanis megkérdezni: a hibás szövegeket ki és miként javítja ki ebben a legmodernebb és legdemok­ra­ti­kusabb enciklopédiában?
És ha valakinek nem tetszik, hogy saját példát hoztam fel, kérem, takarja le azokat a sorokat – fenntartásom akkor is érvényes.