Meghallgattam, majd elolvastam a bukaresti parlament előtt elhangzott Zelenszkij-beszédet. Mit mondjak: jól felépített szereplés volt, az ukrán elnök megtanult kommunikálni. Alighanem a legjobbak közé tartozik az államfők kö­zött. Minden a helyén volt: tudta, kihez beszél, tudta, mit kell mondania, tudta mit jelent érzelmileg megnyerni a hallgatóságot, a tévénézőket. Jól felépített produkció volt…
Miért produkció? Valami nem pasz­szol, nem tudok rábólintani – nem áll össze a kép.
Az oroszok letámadták Ukraj­nát. Ez tény. Elfogadhatatlan. Egy független állam elleni támadás okaként nem lehet olyasmit megjelölni, hogy Ukrajnában jelen van a szélsőséges nacionalizmus. Az orosz elnök történelmileg is jogot formál Ukrajnára (legalábbis a keleti részekre) – ez sem lehet ok a mostani háborúra. Mit jelentsenek Putyin szavai: a mai Ukrajna nyugati bábállam? Az a baj, hogy nem orosz bábállam?
Az orosz elnök szerint a mostani beavatkozás azért sem tűrt halasztást, mert Donbaszban népirtás zajlik. „Az ottani lakosok csak bennük reménykednek.” Azt is mondta, hogy a donbaszi népköztársaságok segítségkéréssel fordultak Oroszországhoz. Kérdem: miként 1956-ban Magyarország? Aztán: mi az, hogy donbaszi népköztársaságok? Szóval Putyin szavain egyre nehezebb eligazodni, ilyen politikai vezető csak dik­tatúrában maradhat helyén, az ő órája lassan lejár…
Mi az igazság? Valóban, Donbasz­ban nyolc éve háború van, nagyok a veszteségek mindkét oldalon – 13-14 ezer főre teszik. A klasszikus kérdésre (Ki kezdte?) a válasz egyértelmű: nem Kijev, 2014-ben a donbaszi szepara­tis­ták lázadtak fel, ugyanis helyben a politikát oroszbarát erők uralták a független Ukrajna létrejötte után is. Itt ma a la­kos­ság valóban nehéz helyzetben van, ke­vés az élelem, az idősek nem kapnak nyug­díjat, nincs egészségügyi ellátás. Nemzetközi segélyek ide nem érkeznek, mert a frontvonalakat elaknásították. A háborús felek közül egyik sem tartja be a tűzszünetet.
Kérdés, volt-e, van-e félni valója az ukrajnai orosz kisebbségnek? Nem egy­szerű a válasz. Hiszen az országban szob­ra és komoly kultusza van a II. világháború idején az ukrán függetlenség érdekében a nácikkal kollaboráló Sztepan Banderának, Sokan nemzeti hősnek tekintik azt a politikust, akinek a vezetésével 1941-ben kikiáltották a füg­getlen Ukrajnát – és akit a szovjet KGB 1959-ben meggyilkolt Münchenben. Egy orosz ideológus, a mai hatalom propagandistája, Timofej Szergejcev, úgy véli, hogy az ukrán nacionalizmus 1989-ben tört fel erőteljesen, s azóta külön­bö­ző formákban jelen van. Szerinte Uk­rajna „nácitlanítása”, amit Putyin a há­ború megindításakor Oroszország céljaként jelölt meg, azt jelenti, hogy „a banderista elitet likvidálni kell”. Nem értem: az oroszoknak mi közük hozzá? Nekik miért fáj?
Jöjjön a másik oldal. Ma már olyan képeket is látunk, amelyekhez az oro­szoknak semmi közük. A világhálón fák­hoz vagy oszlopokhoz fóliázott em­bereket láthatunk, nők, férfiak és gye­rekek brutális megkínzásáról készült videókat. Bizonyos esetekben a tolvajokat büntetik így, máskor embersé­gük­ből kikelt személyek lépnek fel bru­tálisan a nekik nem tetszőkkel szemben. Mi ez, kérdem: a középkor döbbenetes visszatérése, boszorkányüldözés, mo­dern inkvizíció?!
Közelről sem utolsó sorban kell említeni az Ukrajnában élő kisebbségek helyzetét. Az őshonos népekről szóló törvényt 2021 július elején fogadták el Volodimir Zelenszkij kezdeményezé­sére, miszerint „Ukrajna őslakos népe egy őshonos etnikai közösség, amely Ukrajna területén alakult ki, eredeti nyelv és kultúra hordozója”. Ki tartozik az őshonos kategóriába? Erre az ukrán vezetés a törvény elfogadása óta eltelt hosszú hónapok alatt nem adott választ. Az viszont ismeretes, hogy a 2017-ben el­fogadott oktatási törvény a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek szá­mára az anyanyelvükön folyó óvodai és alapfokú oktatást (1-4. osz­tály) teszi csak lehetővé, az 5. évfolyamtól kezdve (középiskola és felsőoktatás) a kisebb­ségiektől elveszik ezt a jogot. Az összes tantárgyat – kevés kivételével – ukrán nyelven kell tanítani.
Zelenszkij a bukaresti parlamentben sugárzott beszédében, miközben a ro­mánok segítségét kérte harcuk folyta­tá­sához, elfeledte elmondani, hogy az or­szágukban élő kb. 200 ezres román közösség fiataljai csak az elemiben tanul­hatnak románul. Ezenközben a román hatóságok az ide menekült ukrán gyermekek számára speciális iskolákat hoztak létre – speciálisat, mert ukránul tudó pedagógus alig van, de az ukrán gyerekeket nem lehet elvágni az anya­nyelvüktől.
Zelenszkijnek is tudnia kell: a ké­résed akkor hiteles, ha te is adsz, amikor megvan rá a lehetőséged.