Bartis Attila: Amikor…
Az előadás beharangozója szerint „Bogdán Zsolt pódiumműsora, az Amikor című egyszemélyes produkció a József Attila-, Márai Sándor- és Magyarország Babérkoszorúja díjas Bartis Attila kortárs magyar író novelláin” alapszik. A marosvásárhelyi Spektrum Színház vendégjátékát az Aradi Kamraszínházban a múlt hét szombatján este láthatta a közönség.
Bogdán Zsolt színművész pódiumelőadásának története egy 1973-ban történt eseménytől indul: a kommunista rendszer számára kényelmetlen alak, az utóbb Kakasdi előnévvel felruházott Piros Károly furcsa történetével. Az idősebb generáció tagjai már az első mondatoktól „vették a lapot”, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrükön tapasztalták, hogy mit jelentett a kemény, nacionalizmussal párosított diktatúra. Mert a másfél órás előadáson szó esik az erőszakos kollektivizálásról, az államosításról, avagy az ország (törvényes) elhagyásakor elszenvedett törvénytelenségekről. Ez utóbbinál amikor a kiküldött vámos önhatalmúlag kiemeli az országból kivihető holmiból a kávéfoltos, kiégetett hímzett asztalterítőt, az íróasztalt, a szekrényt, a szép kötésű könyveket. Amiket, mint az ország számára úgymond „fontos, értékes” tárgyat egyszerűen kiparancsol az ott álló konténerből. (Éz ittmárád! – hangzik a „mindenható” megfellebbezhetetlen verdiktuma.) És emlék- szünk a mindenkori párttitkárok, tanácselnökök, pártaktivisták, milicisták (a fiata- loknak: rendőrök) basáskodásaira. És akkoriban minden elmesélt esetben a kisebbségi „húzta a rövidebbet”, ő a szenvedő fél.
Történik mindez Marosvásárhelyen, de történhetett volna az ország bármely településén 1945-től egészen a rendszerváltásig. Ahogy az előzetesben megfogalmazták, az előadásban megjelenik „a kommunista Románia hangulata”. Mint annak bármelyik átélője igazolhatja: mindenfajta túlzás nélkül. Annak a mintegy fél évszázadnak a nyomasztó hangulata, rettegése pereg le a színpadon másfél óra alatt, amely két emberöltőnyi generációt, s egy egész országot tett tönkre.
Az előadást nem látó személy valószínűleg fárasztónak, talán unalmasnak tartja a másfél órás egyszemélyes narrációt. Az is lehetne, de Bogdán Zsolt, UNITER- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, rendező és díszlettervező nem ismerné a pódiumműfaj buktatóit. A figyelmet elsősorban az általa kifogástalanul tolmácsolt szöveg köti le, de nem mellékes a színpadi mozgás sem. Megszámlálhatatlanul sok kelléket mozgat meg fantáziadúsan a színpadon: gyurmagolyókat, kitömött madarakat, kórót, nagy magyar személyiségek arcképeit, nejlondarabokat, botokat, könyvet, krétát. És egyetlen mozdulata sem tűnik feleslegesnek!
Történelemleckét kaptunk, de megjegyzendő évszámok, politikai események felsorolása, párt- és államvezetők neve nélkül. Így sokkal élvezetesebb volt.
Ujj János