Mintegy harmincan állnak előttünk, de fél óra alatt közel százasra fejlődik a sor. Aki teheti, az esernyője alá bújik, de olyan is van, aki vízhatlan túrafelszerelésben várja bebocsáttatását. Pár perccel tíz óra előtt másik sor fejődik, a kapu előtt: azoké, akiknek hetekkel korábban sikerült az interneten jegyet váltani, időpontot foglalni. Ők elsőbbséget élveznek. A sorban nyoma sincs az elégedetlenségnek, amely – tapasztalatunk szerint – már-már hozzátartozik a romániai sorban állásokhoz. Mindenki nyugodt, a várakozást a remény hangulata lengi át. Azé a reményé, hogy hamarosan olyan kulturális élményben lesz részük, amit aztán hosszú évekig magukkal hordozhatnak, amit az unokáiknak is elmesélhetnek. Mert Brâncuși-kiállítás még nem volt Romániában, és minden bizonnyal évtizedekig nem is lesz. HIRDETÉS És lám, sokan vannak, akik értik ezt, és élnek a lehetőséggel. A tízórás kapunyitáskor sem tódul a tömeg. Mindenki derűs, udvarias. A bejáratnál a repülőterekről ismert fémdetektoros biztonsági kapu. Míg a biztonsági őr látogatókat irányít a gardrób felé, sokan megkerülik, és mellette mennek be. Még egy utolsó jegyellenőrzés a legfelső szinten, a kiállítás termei előtt, aztán bent vagyunk. • Fotó: Gazda Árpád Aki gondosabban felkészült a műélvezetre, mint látjuk, fülhallgatót is hozott. A termek bejáratánál a telefonnal beszkennelhető QR-kódok elvezetnek arra az internetes oldalra, amelyen hallgatható a tárlatvezetés. Bánjuk, hogy a táskákban a fülhallgatókat is leadtuk a gardróbnál. Bár zsúfolásig tele a tér, tömény a csend: senki nem kockáztatja, hogy telefonon hallgassa a szöveget, nehogy megzavarja mások műélvezetét. A magyarázó szövegek azonban el is olvashatók román és angol nyelven. Így elevenedik meg a Havasalföldön született szobrászművész útja a bukaresti szépművészeti iskolától Párizsig és a világhírnévig. Közben ismerkedünk Brâncuși művészi pályájával, csodáljuk alkotásait. Előbb a fiatalkoriakat, amelyekből még csak felsejlik a művészi zsenialitás, majd a kiteljesedés korszakának a műveit. A fekete háttér minden fényt elnyel, a szobrokat a mennyezeti reflektorok fénycsóvái világítják meg, többnyire úgy, hogy a fény csak a művet érje, a környezete sötét maradjon. A kiállítás gyönyörűen teremt lehetőséget arra, hogy Brâncuși művészete megérintse a nyitott lélekkel érkezőket. • Fotó: Gazda Árpád Megtudjuk: a művész egy életen át a kedvenc témáit faragta szoborba. A csók, a gyermekfej, a madár, a hal, a torzó, a párizsi Pogány kisasszony arca mind olyan témák, amelyekből több évtizeden át alkotta a szobrokat, egyre elvontabbá, de egyre tökéletesebbé alakítván a formákat. Az ember magán is csodálkozik, hogy a fényesre csiszolt gömbölyded formák láttán fellelkesül, elérzékenyül. Sokan fényképeznek telefonjaikkal, keresik a megfelelő szöget, amelyben érvényesül a szobor, a védelmét biztosító üvegdobozon nem tükröződnek a fények. Szelfik is készülnek egy-egy közismert szobor mellett. Haza akarnak vinni valamit az élményből. Alighanem csalódni fognak, amikor megnézik a képeket. A hangulat, a szellem nem rögzíthető. Az utolsó teremben francia nyelvű dokumentumfilm pörög a kivetítőn arról, hogy miként jött létre Târgu Jiuban a Brâncuși-emlékpark A hallgatás asztalával, A csók kapujával, hogy miként építették fel a Végtelen oszlopot, amely az első világháborúban elesett román katonáknak állít emléket, és magassága tízemeletes tömbházéhoz közelít. • Fotó: Gazda Árpád A 2023. szeptember 30-án nyílt kiállítás az Európa kulturális fővárosa programsorozat egyik temesvári csúcsrendezvénye. Olyan, mint az üstökös vagy a napfogyatkozás: nem akkor nézzük meg, amikor kedvünk van hozzá, hanem amikor lehetőség adatik rá. Január 4-ig százezren váltottak rá elővételben jegyet. Január 28-ig még megtekinthető. Aki megnézi, jó eséllyel ahhoz is kedvet kap, hogy ellátogasson Târgu Jiuba a művészóriás szabadtéri műveihez. A múzeumból kijövet látjuk, hogy nem apadt a sor. Lám, Romániában is lehet olyan művészeti kiállítást szervezni, amely több mint százezer embert vonz be a múzeumba, amelyért emberek tízezrei vállalnak több száz kilométeres utat, több órás sorban állást. Köszönjük, Brâncuși, köszönjük, Temesvár! Gazda Árpád(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronikaonline.ro/kultura/brancui-az-ustokos)

Gazda Árpád
(Krónika)