06 Jan 2021
Írta admin 
0 Hozzászólás A bukott politikus üzen. Mert megbukott, mert valamit – szerinte – meg kell magyarázni. Kérdés: mit és kinek. A miért az ő személyes döntése. Országos orgánumban üzen, a Maszol december 15-i kiadásában, a világ nyilvánossága előtt.
A közszereplés velejárója a bukás lehetősége. Ami elég gyakran bekövetkezik. Kis cinizmussal, hazai (magyar) köz- életünkre gondolván alighanem azt is mondhatnánk: nem elég gyakran. A kisebbségi politizálásba szinte nem lehet belebukni. Annyi a kötőelem, hogy már sok. Mert: össze kell tartani; ha mindenki a magyarokat üti, legalább mi ne üssük egymást; a körülmények és a gáncsok, mind külső tényezők, talán nem a magyar politikus végzi rosszul dolgát, hanem a körülmények teszik lehetetlenné a sikeres képviseletet…
Na, itt van a kérdés: mi a siker a kisebbségi politikában? Sikeres a választás, ha sikerül képviseletet elérni helyi-megyei-országos szinten. Ezek a látvá- nyos, kirakatbéli eredmények, amikor a politikus elmondhatja: sikeres. És ez igaz is – bizonyos kontextusban.
Ugyanis mifelénk, a szórványlét körülményei között a magyar intézmények megtartása a legfontosabb, Reményikkel szólva: a templom és az iskola. A gyakorlat mutatja: főleg az iskola. Nem egy olyan esetet ismerünk tájainkon, amikor a sikeres magyar polgármester idején épült le a magyar iskola. Mert ilyenek a helyi körülmények, mert az ág is minket húz lefelé, mert a nagypolitika nem segít…
A bukott politikus üzen, ha az általa vezetett szervezet elbukja a választásokat. S ha nincs igazi mondandója, előveszi a mozgalmi múltat, a lendületes kezdetet. Harminc éve, aki tenni akart közösségéért, jöhetett és segíthetett. Egyesek nem ezért jöttek – derül most ki. Bukott politikusunk azt állítja, őt a lelkiismerete hajtotta: „A kilencvenes évek legelején léptem fel az ellen, hogy a Temes megyei magyar kommunisták szervezzék a mi jövőnket.” Hja, a kommunizmus. Ez jó hívó szó lehet, hiszen a kommunizmus minden elemét máig nem tudtuk félresöpörni. Ezért volna jó tudni, mit is tett konkrétan, hol és mit állított le, állított át, indított el. Erről nem szól, fátyol fedi… Azt viszont tudom, hogy volt egy kiáltványban meghirdetett értékrendünk, amelyet a helyi magyarság elfogadott – lásd: választások – és ma sincs benne olyan elem, amit szégyellni kellene. Vajon ezen értékek ellen hirdetett harcot egykoron a bukott politikus, olyan értékek ellen, amelyek bevallottan akkor és azóta is helyi közösségünk politikai vezérfonalát jelentik? Ez azért érdekes, mert emlékezetem szerint 1990-ben a bukott politikus semmilyen szerepet nem kért és nem kapott – úgy általában védte a helyi magyarságot a kommunistáktól. Ez nekem bonyolult, mert: 1. Bukott politikusunk azt állítja, fellépett a helyi magyar kommunisták ellen – nem tudni, hol, mikor és hogyan? 2. Miért érezte úgy, hogy azoktól kell megvédeni a helyi magyar világot, akiknek az élén tiszteletbeli elnökként éppen Tőkés László állt? Azokkal nem vállalt közösséget, akiket hős lelkipásztorunk társul elfogadott. De az érdekképviseletbe mégis beállt…
Vannak dolgok, igen, vannak helyzetek, amelyeket nem lehet és nem szabad magyarázni. Amikor valaki megbukott, álljon félre. Egyszer volt erre példa tájainkon, egy nagyon elrontott megyei választáskor, amikor éppen a bukott politikus egyik embere nem végezte a dolgát, és vesztek el fontos szavazatok, és miatta a megyei képviselet – azóta sem sikerült visszaszerezni –, szóval akkor azonnal lemondott a teljes vezérkar. Érdekes, bukott politikusunk lemondása egy politikai pillanatig tartott, a következő lépésben már ott állt ismét a „gáton”, ott folytatta, ahol hibája beismeréseként abba kellett volna hagynia. Nem volt kényszer, nem a „tömegek” követelték, hogy álljon vissza az érdekképviseleti sorba…
Nem hiszem, hogy a bukott politikusra érdemes sok szót vesztegetni. Tudom viszont azt, hogy aki politikai veszteségét nem tudja méltósággal viselni, a tisztségére aligha volt méltó.
Bodó Barna,
a BMDSZ (RMDSZ Temes megyei szervezetének) alapító elnöke
