Életútja Bartókig
Dille a “Bartók-archívum” első igazgatója
Denijs Dille (1904, Aarschot (BE) – 2005, Duffel (BE) flamand anyanyelvű belga katolikus pap volt, aki a teológia mellett zenetudományt és filozófiát tanult a mecheleni szemináriumban. 1928-ban pappá szentelik, majd évtizedeken át tanárként dolgozik. Előbb Mol kisváros egyik iskolájában tanít humán tárgyakat (1928-1936). Később az antwerpeni tanítóképzőben 1936-1961 között franciát és zeneelméletet oktat. Személyes fejlődésében fontos állomás, hogy részt vett a belga iskolarádió létrehozásában. Zenei műsorokat szerkesztett és ezáltal számos zenetudóssal és kortárs zeneszerzővel kerülhetett kapcsolatba – többek között Bartókkal is.

Mikor és hogyan találkozott Bartókkal?
Dille már számos zenei tanulmányt, illetve interjút készített az 1930-as évek során. Ismertségének köszönhetően a La Sirène című folyóirat 1937-ben felkérte, hogy készítsen interjút az éppen Brüsszelben tartózkodó Bartókkal. A beszélgetés igen hosszú ideig, négy órán át tartott. A szerkesztett változat az 1937 márciusi számban jelent meg (magyarra is lefordították, Ujfalussy József Bartók-breviáriumában található).
Innentől nem volt megállás – hosszú levelezés indult köztük és nem sokkal később, 1939-ben már meg is jelent Dille első könyve Bartókról. A belga rádióban is számos adásban volt téma Bartók művészete. Nem mellékesen 1939-ben kiadta Bartók addigi műveinek listáját is, amit még maga Bartók korrigált.

Dille Magyarországon és a Kárpát-medencében
Dille a háború után folytatni akarta a Bartók-kutatását és ezért kereste a kapcsolatot Kodály Zoltánnal, valamint Bartók családtagjaival. Első látogatásakor, 1946-ban Kodály Magyarországra invitálja, ezt pedig 1950-1954 kivételével számos további követi. Megismerkedik Bartókné Pásztory Dittával és fiaival ifj. Bartók Bélával és Bartók Péterrel is. Később, 1968-tól kezdődően pedig végigjárja a Kárpát-medencét is Bartók lábnyomát követve: oral history módszerrel gyűjt anyagot, azaz számos interjút készít olyanokkal, akik személyesen ismerték Bartók Bélát.

Dille a “Bartók-archívum” első igazgatója
A Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívuma nevet viselő intézmény székhelye a budai Várnegyedben volt, az Országház utca 9. szám alatt. A tulajdonképpeni Bartók-kutatást ennek egy osztályán végezték 1961-től kezdődően, melynek magvát ifj. Bartók Béla “Bartók Hagyatéka” képezte. Ezt kiegészítették a zeneszerző magyar kiadóinak és privát gyűjtőknek az anyagai. Alapításkor Kodály Zoltán támogatásának köszönhetően a belga Denijs Dillét bízták meg ennek az osztálynak a vezetésével.
Nem kis dolog volt ez a hidegháború korszakában – egy nyugati, katolikus papról van szó, alig néhány évvel 1956 után. Gyanakvóbb elmékben felmerül, hogy vajon a rendszer kért-e “szívességet”, azaz jelentéseket tőle cserébe azért, hogy nyugodtan dolgozhasson. A válasz erre az, hogy igen, megpróbálták, de nem jártak nagy sikerrel. Gervai András “Titkos Magyarország” című könyvében sommásan így összegzi a beszervezési kísérletet, illetve Dille “buzgóságát”: “Titkos anyagot egyet adott, azt se dolgozta ki részletesen.” Kapcsolattartó tisztje 1957-ben egy alkalommal ezt írta egy jelentésébe: “Ő egyedül a Bartók kutatómunkának él, s mással nem is hajlandó foglalkozni.”

Hol élt Denijs Dille?
Dille tehát 1961-ben érkezett Magyarországra és 19611972 között vezette a magyarországi Bartók-kutatás központjául szolgáló intézményt, mely eredményeinek javát a Documenta Bartókiana sorozatban publikálta.
Lakhelye a fővároson kívül volt, mégpedig a festői szépségű Szentendrén. Erről egy emléktábla tanúskodik azon a házon, ahol élt. Minden hétköznap bejárt a Vörös Hadsereg útja 23 (jelenleg Bogdányi utca) alatti házából a HÉV-vel, hétvégenként pedig otthonról dolgozott.
Amint korábban említettük, osztályvezetői tevékenysége alatt sokat utazott, hogy minél több anyagot gyűjtsön a zeneszerző életrajzához. Ezeket végül 1974-ben gyűjtötte egybe. Célja a történelmi hitelesség volt, nem a művek ismertetése (azzal más dolgozatokban foglalkozott). 1974ben Béla Bartók címmel, az antwerpeni Metropolis kiadónál jelent meg – tudomásunk szerint nem készült róla magyar nyelvű fordítás. Egész élete során 300-nál is több tanulmányt és mintegy 20 könyvet írt Bartók Béláról és műveiről.

Brüsszelben (is) van egy fontos Bartók-archívum
Már a pesti gyűjtemény létrejöttekor is azt lehetett mondani, hogy a Bartók-hagyaték töredékekre szakadt a hidegháború, valamint családon belüli viták miatt is.
Dille budapesti hivatali ideje alatt jelentős mennyiségű anyaggal bővítette a Pesten őrzött hagyatékot. Utazásai során azonban hozzájutott olyan anyagokhoz is, amiket inkább személyes gyűjteményében helyezett el.
Miután bő négy évtizedet töltött Magyarországon, az 1990-es évek közepén hazaköltözött, és élete hátralevő idejét Belgiumban töltötte. Magával vitte magángyűjteményét is – sokakban csalódást keltve. Denijs Dille hagyatékát 2005-ös halála óta a Belga Királyi Könyvtár zenei részlegén őrzik.

Források:
Fonds Denijs Dille: – KBR, archived Senior PIX:Van Eyndhoven, C. (2017). “I am not a musicologist! I am a philologist”: Some Considerations about Dille’s Bartók Research. Revue Belge de Musicologie / Belgisch Tijdschrift Voor Muziekwetenschap, 71, 183–197.
Zenetudományi Intézet: Az archívum története. Bartók Archívum.
Somfai László: Denijs Dille (1904-2005). Muzsika 2005. május.
Kocsis Katalin: „A szentendrei belga”, avagy az utolsó zenetudós, aki személyesen ismerte Bartók Bélát. In memoriam Denijs Dille:
Gervai András: Titkos Magyarország. “Célszemély”: a társadalom. Budapest, Kalligram, 2015

Téglásy Sándor