Életének 81-ik évében, hosszantartó, súlyos betegség után Budapesten elhunyt
dr. BÁRÁNYI FERENC,
a bánsági magyar közélet kiemelkedő alakja, egykori parlamenti képviselő, orvos, író.
Temesváron helyezzük örök nyugalomra, temetéséről később intézkedünk.
A GYÁSZOLÓ CSALÁD
Méltó tisztelgés
Családtagok, tisztelve szerető barátok riadt lelkén tovasikló, settenkedő árnyék. Sötét, másik világ zord fenyegetése volt. Az elsőt újabbak követték. Egyre gyakrabban, konok kíméletlenséggel. Végezetül súlyos, fekete függönyként ereszkedett le, csendes gördüléssel, elzárva az innenső oldalon maradtakat. Túlfelől az örökkévalóság… És Dr. Bárányi Ferenc emléke.
Bánság fia volt.
Nagyszentmiklós szülötte. Ahol a Sándor utcai családi ház szomszédságában, egy gazda telkén véletlenül bukkant elő a híres aranylelet. Attiláé? A közelben legyőzött Ajtonyé? Firtassák mások. Elvégre sem Nagyszentmiklósnak, sem pedig a szegény fazekasmester fiának úgy sem jutott belőle. Csak a küszködés. Szívósan, kitartóan.
Jó indítás volt. Ez segítette iskolában, az orvosi egyetemen, az utána következő hosszú évtizedekben. Szüntelen tanulásban, munkában, sikerekben.
És megpróbáltatásokban.
Mert a végzős orvostanhallgatót, a rendszer kívánalmait sértő magatartása, viselkedése miatt pár hónappal az államvizsga előtt kizárták az egyetemről. Két év Suceava, immár kolléganőjével és feleségével, Ildikóval. Utána megkegyelmezés, államvizsga, munkahely. Az ország másik csücske, Újmoldova, Szokol, a határtól pár lépésre. És hat esztendőre. Időközben a kis fiú, Ferike is megtanul szerbül és megszületik a kicsi Ildikó. A nagyszentmiklósi, mezítlábas gyermek, immár orvosként, az Isten háta mögötti szerb faluban is feltalálja, otthon érzi magát, befogadó, szerető helybeliek közt.
Temesvár. A városi kórházban három orvosi állás, negyvenkét jelölt. Bárányi Ferenc az egyik nyertes, aneszteziológus poszton. A tudást is csak munkával lehet megszerezni. A nagy tudást még többel.
Tíz év sem telik el. 1974: a nagy doktori cím elnyerése. A műtét utáni tüdőgyulladások – nagy gyakoriság, magas veszély. „A világ egyik leggazdagabb embere, a görög Onassis, aki nemrég ebben a betegségben halt meg, aranyhajót adott volna a gyógyítónak.” A doktorátust vezető professzor szellemes, találó utalása a fiatal kutató jó munkájának méltatása is.
Miként az egymást követő könyvek, ismeretterjesztő művek, szépirodalmi írások elismerő fogadtatása is. „Mindenki háziorvosa” – magyar, majd román nyelven, négy kiadás. Több mint könyvcím. Bárányi Ferenc életre szóló elkötelezettsége, annak teljesítése.
És kórterem, műtő falain túl: a mindennapi élet gyógyítása. 1989. december 22. késő este. Az asztal körül néhány barát. Ferenc sürget. „Lépni kell, szervezkedni. Nekünk, magyaroknak is.” A szervezet megszületik: „Bánsági Magyar Demokrata Szövetség”. Telefon Bukarestbe. Domokos Géza egyetért a „szövetség” gondolattal. Sokszínűség és összefogás. Csak ez lehet nekünk, itt, a járható út.
Képviselőként Dr. Bárányi Ferenc tíz évig járta ezt az utat. Kis időre egészségügyi miniszterként is. Sokszor emlegette: „Bátyám, nehéz parti, de nem szabad kiszállni”. Igaza volt. Egyik parlamenti kollégája így szólította meg: „Domnule Batiam”. Zaklatott, hazai és szélesebb világunkban szelíd, csöndes biztatás arra, hogy miként lehet szót érteni. Parlamentben, Máltai Szeretetszolgálatban, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatban, Keresztény-demokrata Mozgalomban, Írószövetségekben.
Mindenütt, ahol szolgálatra, segítő kézre, szívre és igyekezetre van szükség.
Első parlamenti jelentkezésekor így írta: „Orvos vagyok, humánum a mesterségem.” Később, tíz év múlva: „Ami jó a magyaroknak, az jó minden temesvárinak”.
Drága Bátyám! Mindkét jelmondatodat könnyű elfogadni, megszívlelni, nehéz kötelesség vállalni. És emlékedhez méltó tisztelgés.
Albert Ferenc