Fogyatékkal élő magyar fiatalok társadalmi integrálása
A fogyatékkal élő fiatalok társadalmi fog­lalkoztatásának a kérdése már a XIX. században felvetődött. Az állami intézke­dé­sek mellett, az egyházak aktív szerepet vállaltak ezen a téren. Számtalan példa igazolja, hogy a megfelelő segítséggel, a fogya­tékkal élők többsége a társadalom értékes és hasznos tagjává válhat. 1989 előtt a fo­gyatékkal élők jogai és társadalmi védett­sé­ge terén leépülés volt tapasztalható. A sérült gyerekek, vagy felnőttek kórház típusú in­tézményekbe kerültek, ahol a létminimum al­só határán tengődtek. 1990-ben alakult meg a Fogyatékosok Államtitkársága. Az 1991 novemberében érvénybe lépett Al­kot­mányban jelent meg először, a fogyatékos sze­mélyek jogaival foglalkozó paragrafus. Azóta Románia több nemzetközi egyez­ményt írt alá, melyekben elvállalta, hogy ja­vítani fog a fogyatékkal élők helyzetén. A 2006-ban megjelent, ma is érvényes 448-as törvény, széleskörű jogvédelmet biztosít szá­mukra, viszont a törvény alkalmazása igen nehézkes. A kisebbségi közösségek ese­tében ezek a mulasztások még szembetűnőbbek. Szórványban ahol a kisebbségi közösség létszáma kicsi, kevésbé számít­hatnak a fogyatékkal élőket védő, önfenn­tartó civil kezdeményezések segítségére. A fejlődési rendellenességekkel született kis­gyermekek esetében a család az, aki tehet va­lami érdemlegeset. A közös séta, játék, ne­vetés sokat segít a gyermek állapotán, fej­lődésén. A gyógytornász, a logopédus, a psichológus sokat segíthet az alapvető ref­lexek kifejlődésében. Az ilyen gyerekeket mindenre meg kell tanítani. A szülői támogatás segít a szorongás legyőzésében. Az ön­becsülés kialakításában sokat segít, ha a környezet elfogadja állapotukat. A gyere­kek iskoláztatása egy igen jelentős feladat. A szülőnek lehetősége van eldönteni, hogy gyermeke speciális- vagy közoktatási in­tézményben tanuljon.
Hunyad megyében is számos speciális tanintézmény működik, az általános isko­lá­tól a középfokú szakoktatásig. Ezekben az is­kolákban a képességfejlesztésre koncent­rálnak. Szakképzett pedagógusok irányítják a gyerekek fejlődését kislétszámú osztá­lyok­ban. A közoktatásban elhelyezkedő ta­ná­rok nagyobb létszámú osztályoban taní­ta­nak, nincs megfelelő előképzésük a fo­gya­tékos gyermekek tanítására. Sem az is­ko­lák, sem maguk a szakemberek nem költenek ilyen irányú képzésre, bár a Padagó­gu­sok Háza a megyében is tart minden év­ben képzéseket. A Bolyai Nyári Akadémia is szervez ilyen irányú képzésmodulokat. A magyar gyerekeknek Hunyad megyében, csak a normál közoktatási intézményekben van lehetőségük anyanyelvükön tanulni. A vajdahunyadi, petrozsényi és szászvárosi magyar tagozatokon igyekeztek integrálni, sajátos igényű gyermekeket. A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban jelenleg 6 spe­ciális igényű diák tanul. A gyerekek szülői kérésre bekerülnek az osztályba, a pedagógusnak boldogulnia kell sajátos segédesz­kö­zök hiányában. Nem lehet számukra egy­séges tankönyvet létrehozni, hisz minden gyermeknek sajátos képességek fejlesztésé­re van szüksége. A törvény értelmében, ha mérsékelt, vagy súlyos fogyatékkal élő gyer­mek számára a szülő a normális közoktatást választja, jogában áll külön szakembert igényelni mellé, aki irányítja a gyermek iskolai tevékenységét ugyanakkor se­gítséget nyújt a közösség tagjainak, hogy po­zitívan viszonyuljanak sérült társukhoz. Kel­lő felkészítést követően ezt a szerepet a szü­lő is betöltheti. A gyerekeknek Déván nagy segítséget jelentett, a 2014 januárjá­ban megalakult Fioretti (Virágoskert) csoport, mely a magyar gyerekekkel, fiatalok­kal foglalkozik. László Attila a csoport ve­ze­tője, már évek óta részt vesz svájci fogya­tékos-alapítványok munkájában, főleg tá­bo­rokat szervezett eddig. Ezt a munkát igyek­szik megvalósítani itthon is, annál is in­kább, hogy nálunk sérült magyar gyere­kekkel foglalkozó civil szervezetek csak el­vétve léteznek. A csernakeresztúri Tóth Já­nos atya sokat dolgozott a Hit és Fény moz­ga­lom meghonasításáért. Ami azonban feledésbe merült. A csoport igyekezett a fia­taloknak képességfejlesztéssel, kirándulásokkal közösséget építeni, másrészt a szü­lőknek teremtettek közösségi kereteket, ahol megbeszélhették problémáikat. Ami­kor a vezető külföldi elfoglaltságai miatt nem vehet részt a havi találkozókon, fele­sé­ge helyettesíti. A közösség tervei között egy nappali központot létrehozása szerepel, mely­hez az egyház biztosítaná az ingatla­no­kat. Közösségi összefogással az iskolá­ból kinőtt fiatalok, a közösségben fejlődhetnének. Svájcban ezek a fiatalok munkát vál­lalnak. A törvény Romániában is ösztön­zi a fogyatékosok munkavállalását. Minden 50 alkalmazottnál többet foglalkozó válla­lat, a munkehelyek 4%-át fogyatékosok szá­mára kell fenntartsa. Másképp külön adót kell fizetnie. Jelenleg az országban több ezer fogyatékos ember dolgozik és pon­tos, megbízható munkát végeznek. Az au­tista fiatalok – nálunk nem ismerik a felnőtt autisták fogalmát, ezért legtöbbször szkizofréneknek nyilvánítják őket – jó mun­kaerőnek bizonyulnak, például IT cégeknél végeznek jó munkát. Akár a Down-kóros fiatalok is, csak figyelni kell sajátos igé­nye­ikre. A magyar fiatalok esetében a nyelvismeret hiánya akadály lehet. A megyében több fogyatékkal élő fiatal nem talál mun­kahelyet. A csoport tagjaival tett látogatások alkalmával láttak jól működő farmot, a­hol a fiatalok növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkoztak. A munka mindig sikerélményt jelent, gyógyító hatása van. László Attila ilyen központot szeretne Déván, vagy környékén létrehozni, amihez azonban egyházak, civil szervezetek és a közigazgatás összefogására van szükség.

Megújulóban a Geszthy Ferenc Társaság
A 2003-ban lérehozott dévai Geszthy Ferenc Társaságnak, minden elképzelhető pénzforrás kiaknázásával és széleskörű összefogással sikerült megépíteni a dévai önálló magyar lí­ce­umot. A 11 éves Téglás Gábor Elméleti Líceum működtetéséhez további összegekre van szük­ség, amit pályázatokkal, lobbizással sikerül előteremteni. Most egy újabb, saját erőt meg­haladó kihívással állnak szembe. Június 30-ig meg kell szerezni az iskola tűzvédelmi en­ge­délyét, ami 150.000 lejbe kerül. Az iskola vezetősége és a Geszthy Ferenc Társaság köz­gyű­lése, december 27-én tárgyalta meg a teendőket. A jelenlévők egyhangúan kijelentették, hogy a civil szervezetre szükség van, mint az iskola épületének társtulajdonosára és részbeni fenn­tartójára. Támogatják a 2 új taggal bővült társaságot. A résztvevők eldöntötték, hogy a tár­saság ügyeinek intézésére, állandó jelleggel alkalmaznak erre megfelelő személyt. Ren­dezni akarják a februári közgyűlésig a tagság sorait. Varga Károly elnök felkérte a tagságot, hogy addig a jelképes tagdíj kifizetésével jelezze mindenki a társasághoz való tartozási szán­dékát. A jelenlevő két RMDSZ-tanácsos, dr. Máté Márta és Pogocsán Ferdinánd bejelentette, hogy az önkormányzat a 150.000 lejből már befizetett 53.000 lejt, melyből kifizették a szak­értői felmérés költségeit. A Communitas- és a Geszthy Ferenc Társaság tulajdonában lévő részre vonatkozó összeget szintén az önkormányzattól fogják igényelni, hisz a tűzvédelemmel kapcsolatos beruházás fenntartási költségnek minősül, és elengedhetetlen az iskola mű­ködéséhez.

Elhasztották a döntést
A másfél milliárd lejes adósságot felhalmozott energetikai kon­szernnek a fizetésképtelenség jelentené rövid távon a mentőövet. A 2 erőmű működésétől függ a CEH 5.200 alkalmazottjának a fizetése és 16.000 dévai és Zsil-völgyi lakás téli fűtése. Mivel a Noroc Bun szak­szervezet benyújtott fellebbe­zéséről a Gyulafehérvári Táblabí­ró­ságnak fell döntenie, a Dévai Me­gyei Törvényszék az Energetikai Konszern fizetésképtelenné nyilvá­nítást december 27-én nem tárgyalta. Így a döntéshozatalt elhalasztották. Közben a lónyai bányában már egy hete leállt a munka. A másik 3 bánya még tovább termelt. Így több tízezer tonna kőszén van a raktáron. Az E-on öt napra még biztosította a gázt, de egyelőre nem lehet tudni mi lesz az öt nap lejárta után.