A PERJÁMOS–VARJAS VASÚTVONAL ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 5.
„Perjámosnak e vasut épitése nem igen tetszik”
A dolognak van egy ma már régen feledésbe merült érdekes mozzanata. Perjámos, hogy nyomatékot adjon az előbbiekben ismertetett kérelmének, Ivánka László képviselő által az országgyűlés elé vitte az ügyet, aki interpellációt intézett Baross Gábor miniszterhez. A miniszter válaszát a „Vasuti és közlekedési közlöny” 1888. június 15-i, 72. száma közli (769. oldal): „T. képviselőház! Azon alkalomból, hogy az osztrák-magyar államvasut-társulatnak a perjámos-varjasi helyi érdekű vasút kiépitése megengedtetett, a képviselő ur a következő interpellatiot méltóztatott hozzám intézni (olvassa): »Minthogy pedig a közmunka és közlekedésügyi m. kir. miniszterium nemcsak a vasuti társulatoknak, de a közuti forgalomnak, a községeknek érdekeit is figyelemre venni egyaránt hivatott, teljes tisztelettel kérdem a közmunka és közlekedésügyi miniszter urat:
1. Miért nem méltatta figyelemre a t. miniszter ur azon okokat, melyek a szóban forgó közút igénybevétele ellen Perjámos község és Torontál vármegye részéről felhozattak?«
T. képviselőház! Méltattam azon okokat; de azért nem vehettem azokat figyelembe, mert nem voltak elég nyomósak arra nézve, hogy a társulatot oly jog élvezetétől fosszam meg, mely az 1880: XXXI. és az 1888: IV. t.-cz. által a helyi érdekű vasutak részére biztosítva van, és a mely szerint a helyi érdekű vasutak a közutakat igénybe vehetik. Azon indok pedig, a melyet Perjámos községe felhozott a vasutnak a Perjámos-Varjas közti vicinális úton leendő elhelyezése ellen, abban rejlik, hogy a község attól fél, hogy a vasut forgalma a közuti forgalmat akadályozza. A törvényhatóság is támogatta Perjámos község ebbeli aggodalmát, de a tények azt nem támogatják. A perjámos-varjasi helyi érdekű vasut építési czéljaira Perjámos-Varjas községi útjából igénybe veendő lesz 4.4 kilométer. A kérdéses községi út mindkét oldala árkokkal van ellátva és fákkal kiültetve. Az árkon belül az útnak szélessége, beleértve az oldalárkokat 43.3 méter, ott pedig, a hol keskenyebb, 40 méter. A közuti közlekedés jelenlegi czéljaira használható útrész szélessége kitesz ott, a hol legszélesebb, 34 métert, ott a hol kevésbé széles, 29.9 métert. Az egész út nincsen kavicsolva és nem bir szilárd alépitménynyel. Már most e vasut ez útból 10–12 métert szándékol igénybe venni. Tehát, ha az általam előadott útszélességből levonom a 10–12 métert, még mindig több mint 20 méter útszélesség marad a községnek feltétlen használatára. Már pedig a kocsinyom, a mely a mostani forgalmat jelzi, csak 5–6 méter. Ily körülmények közt nem vehetem tekintetbe Perjámos község azon aggodalmát, hogy a vasut ilyetén épitése által a közuti forgalom akadályozva lesz.
A másik kérdés ez: »Hajlandó-e az ügyet újabbi megfontolás tárgyává tenni, és odahatni, hogy a szárnyvasut részére a többször említett közut igénybe ne vétessék.«
T. ház! Bátor vagyok erre azt válaszolni, hogy nem tilthatom el attól a vasutat, hogy ama közutat igénybe vegye. Én az osztrák-magyar államvasut-társaságot a törvény értelmében utasitottam arra, hogy a közut igénybevételének feltételei iránt az út tulajdonosával alkudozzék. A társulat tényleg igyekezett Perjámos községével egyezségre lépni, de a község mereven visszautasította és azt követeli a társulattól, tegye át az útat egy a szóban levő úttól 400 méternyire levő 6 méter széles gazdasági útra. Minthogy pedig ez a vasuti terveknek igen jelentékeny költséggel járó átdolgozását tenné szükségessé, a társulat kijelentette, hogy a mennyiben a közutat igénybe nem vehetné, rá nézve a vasut épitése lehetetlenné válnék. Már pedig inkább kivánom a vasut kiépitését, mint azt, hogy a t. képviselő úr óhajtását ama közut érdekében teljesitsem.
A harmadik kérdés ez: »Végül hajlandó-e azon esetben, ha a bajon ez uton segiteni már nem lehetséges, gondoskodni az iránt, hogy Perjámos községe az elfoglalt területért teljes és méltányos kárpótlásban részesítessék? «
T. ház! Meg fogom tenni, a mit a törvény rendel. A törvény így szól: »Ha az úttulajdonos és a vasut közt egyezség létre nem jő, az út igénybe vételének feltételeit a miniszter állapitja meg.« Én tehát a feltételeket meg fogom állapitani; vajjon kártéritési kötelezettséget fogok-e megállapitani a vasut terhére, az iránt most nyilatkozni nem merek. Elvi álláspontom az, hogy itt kártéritésnek helye nincs. Nem közönséges magánút, hanem közuti területnek igénybe vételéről van itt szó. De méltányosan fogok eljárni, minthogy a törvény engem ruház fel a feltételek megállapitásának jogával.
Végül megjegyzem, hogy jól tudom, hogy Perjámosnak e vasut épitése nem igen tetszik, mert attól fél, hogy localis érdekei sérelmet fognak szenvedni. De azért megakadályozni a vicinális vasut folytatólagos épitkezését, nem tartottam volna helyén levőnek. (Helyeslés jobbfelől). És mert ezt sok tekintetben elvi jelentőségű kérdésnek tartom, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.)”
A miniszter válaszát előbb az interpelláló képviselő, aztán a képviselőház is tudomásul vette.
(folytatása következik)