Az oravica–aninai hegyi vasút 6.

Átadás a nyilvános forgalomnak

Az addig csak ipari célokat kiszolgáló vasutat, melyen – mint láttuk – 1863. december 15-én in­dult meg a forgalom, 1869. no­vember 15-én adták át a nyilvános forgalomnak. Ezt megelőzően a vasúttársaság kérvényezte a hatóságtól a nyilvános forgalomba tételt; ennek nyomán rendelte el a minisztérium a műtanrendőri bejárást, melyet 1869. szeptember 19-én és 20-án tartottak meg. Az ebből az alkalomból kiállított jegyzőkönyv másolata szerencsére megmaradt a MÁV Központi Irat­tárában. Az eredeti, mint annyi más fontos dokumentum, Budapest 1945-ös ostromakor sem­misült meg, amikor bombatámadás érte a Közlekedési Mi­nisz­térium épületét, és elégett a teljes levéltár is. „A cs. kir. szab. osztrák államvasut társaság Ora­vicza-aninai gyári szárnyvonalának a nyilvános forgalomnak va­ló átadása czéljából tartott mű­tan-rendőri bejárása” alkalmából készített jegyzőkönyvet a fenti dá­tummal írták alá és az 16638/1869 számmal iktatták a Köz­munka és Közlekedési Mi­nisz­tériumban. A műtanrendőri be­járást végző bizottság vezetője Ribáry Sándor magy. kir. miniszteri osztálytanácsos volt a magy. kir. Közmunka és Közlekedési Mi­nisztérium képviseletében. A magy. kir. vasúti és hajózási fő­fel­ügyelőséget annak főnöke, Langer Károly magy. kir. miniszteri osztálytanácsos képviselte. A kormány szakértőiként Nagy László magy. kir. vasútépítészeti felügyelő és Storch Gyula magy. kir. vasúti és hajózási felügyelő vett részt a bejáráson. A magyar ki­rályi vasútépítészeti igazgatóságot Gunesch Rezső magy. kir. vasútépítészeti főfelügyelő és Augustin György magy. kir. vasútépítészeti felügyelő képviselte. A cs. kir. szabadalmazott osztrák államvasút társaság (OÁV) ré­szé­ről Ruppert Károly főigazgató és Blazovich József felügyelő és üzleti igazgató vett részt.
A jegyőkönyv szerint „a cs. kir. szab. osztrák államvasut társaság a tulajdonához tartozó és eddig csak gyár- és kőszéntelepi teherforgalmának közvetítésére használt Oravicza–aninai szárnyvonalát a nyilvános forgalom szá­mára megnyitni kívánván, az erre szükséges engedélyért folyó évi Augusztus hó 20-án kelt 158 szá­mú beadványával a Nagymél­tó­ságú m. k. közmunka és közlekedési ministeriumhoz folyamodott.
E kérelem folytán az említett vonal műtan-rendőri bejárása a m. k. közmunka és közlekedési Mi­nister úr ő Nagyméltóságának folyó évi september hó 17-én 12163 sz alatt kelt intézményével elrendeltetett.”
A kirendelt bizottság Oravi­cán gyűlt össze, majd szeptember 19-én és 20-án egy különvonattal bejárta a vasútvonalat. A pálya épí­tését és felszerelését az 1851. november 16-án kelt s azóta törvényerőre emelt vasúti üzleti rend­tartás megfelelő rendelkezései szerint vizsgálta meg. A bi­zottság öt pontban foglalta össze a következtetéseit. A jegyzőkönyv a) pontjában az alábbiakat rögzítették: „Miután az Oravi­cza–aninai szárnyvasut az államvasut által eredetileg csak mint­egy a gyári- és kőszéntelepek te­herforgalmának közvetitésére ren­deltetett pálya építtetett s igy bárha az külső csínnal tartósságot párosít, még sem építtetett szigoruan azon elvek szerint, melyek a nyilvános forgalomra szánt pá­lyák építésénél követelhetnek, hanem épen e körülménynél fog­va az egész pálya ugy mint a hozzátartozó épületek egy gyári pá­lya jellegét viselik magukon és en­nélfogva a bizottság nem mond­hatja ki feltétlenül, hogy az idézett vasutüzleti rendtartás 2 § ának a) betüje alatti határozmányoknak mindenben elég van té­ve, de más részt kimondhatja, hogy a bejárt pálya és a hozzátar­to­zó épületek az ezen szárny vonalon várható forgalom igé­nyei­nek biztosság és az üzleti köz­rendőri kivánalmak tekintetében szigorú elővigyázati rendszabályok alkalmazása mellett meg fognak felelhetni.”
A bizottság kötelezte a vasúttársaságot, hogy Majdan, Lissa­va, Krassova és Anina állomásokon egy-egy helyiséget jelöljön ki az utazóközönség számára.
A jegyzőkönyv b) pontjában a bizottság megfogalmazta, hogy az eszközökre nézve nem látta szük­ségesnek a vizsgálódást, mert a vasúttársaság megfelelő eszközökkel rendelkezik, hisz elég hosszú vonalhálózattal bír. A c) pontban megállapították, hogy a balesetek elhárítására szükséges eszközök többnyire megvannak, de kiegészítésük szükséges. Kötelezték az ÁVT-t, hogy „az ál­lomások fedezésére a forgalom mindkét irányában ellenőrzési ké­születtel ellátott fordítható távjelzőket állíttasson fel” (a krassovai állomáson csak egy ilyen távjelző felállítására volt szükség), és hogy „valamennyi állomás Morse féle távirati beszélőkészületekkel látassék el.” A d) pont szerint, a meglévő egészségügyi készleteken kívül „Aninán egy ál­landó és tökéletesen felszerelt mentő szekrény állítandó fel”. A jegyzőkönyv e) pontjában foglaltak szerint a vonalon már régebben szolgálatot teljesítő személyzet volt alkalmazásban. Utasí­tot­ták az ÁVT-t, hogy a személyzettel tudassa a vasútnak a nyilvános forgalomnak való átadását.
A bejárás után a bizottság ülést tartott, ahol megfogalmazták azokat a feltételeket, melyeket a vasútvonalon teljesíteni kell: „1ör Oly vonatoknál, me­lyek­kel személyek is szállíttatnak, a menet gyorsaság óránként felfelé haladó vonatoknál 2 mértföldnél, és lefelé haladóknál 1½ mértföldnél nagyobb nem lehet. 2or. Személyek szállitására csak négytengelyű terhelő vázzal (Druckgestell) ellátott kocsik hasz­nálhatók és ezen kocsik a hosszabb alagutakon való keresztül haladás alkalmával mindig kivilágosítandók. 3or. Ezen na­gyobb­részt csak az áruforgalom közvetítésére rendeltetett szárnyvonal kivételes körülményei te­kintetbe vételével, oly vonatoknál, melyekkel személyek is szállíttatnak kéregöntvény kerekeken járó teherkocsiknak besorozása ki­vé­te­le­sen de csak azon feltétel alatt en­gedtetik meg, hogy a személyszállitó kocsik, melyek közvetlenül a hátulsó jelzőkocsi előtt sorozandók be, a többi kocsiktól legalább két küllő kerekeken járó kocsik által elkülönitessenek. 4er. Minden vonathoz, mellyel sze­mé­lyek is szállitatnak egy megfelelőleg be­rendezett mentőszekrény adandó. 5er. Minden olyan vo­natnál, mellyel személyek is szál­litatnak, a jelzőzsinór a vonat egész hosszán keresztül alkalmazandó.
E jegyzőkönyvi megállapitások teljesitése mellett az általános személy- és árúforgalom bármikor meginditható”.
Érdekessége a jegyzőkönyvnek, hogy a magyar királyi vasútigazgatóság két beosztottja: Rud. Gunesch és G. Augustin, valamint az ÁVT (azaz OÁV, StEG) igazgatója, C. Ruppert németül, gót betűkkel jelölte meg beosztását és írta alá.
A vasúttársaság néhány hét alatt teljesítette a vasúti hatóság követelményeit, és az oravi­ca–aninai hegyi vasutat, melyen eddig csak teherforgalom zajlott, és csak bányavasút szerepét töltötte be, 1869. november 15-én átadták a nyilvános forgalomnak.
(folytatása következik)