10 Dec 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A VALKÁNY–PERJÁMOS VASÚTVONAL ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 11.
EDDIG MÉG NEM VOLT PÉLDA. A „TEMESVARER ZEITUNG” BESZÁMOLÓJA
(folytatás)
A társaság másnap, október 26-án reggel fél hétkor különvonattal indult a szegedi állomásról Valkány irányába. Valkány, Óbessenyő, Nagyszentmiklós, Szaravola, Szentpéter és Perjámos állomásai ünnepi díszben várták a vonatot. A különvonatot minden állomáson bizottságok fogadták, szónoklatok hangzottak el. Ezekre von Kopp központi igazgató németül, vagy ennek képviseletében Blasovitz Gyula, illetve a kormány nevében Schnierer Gyula magyarul válaszolt. Díszlövések, zenekarok, díszruhába öltözött fiatalság és nagy közönség az illető állomásokon, díszbeszédek, a mélyen tisztelt papság, a helységek elöljárói biztosították a fogadóünnepségek ünnepi hangulatát.
A sok megállás miatt a vonat lassan haladt a végállomása felé. Minden megállónál újabb meghívottak szálltak fel a vonatra. Végül, dél felé, a gőzös befutott a perjámosi állomásra. Innen a társaság a mezőváros legnagyobb fogadója felé indult, ahol már 100 teríték várta a vendégeket. Mint ilyenkor szokásos volt, egymás után hangzottak el a pohárköszöntők. Ezek sorát von Kopp központi igazgató indította, aki poharát a király őfensége egészségére emelte. Megjegyzem, hogy akkoriban nagyon is figyeltek arra, hogy Magyarországon Ferencz Józsefet ne császárnak titulálják (mint manapság kezd ez divatossá válni), hanem helyesen királynak nevezzék, hisz itt az ország királya volt (Ausztriában császár, Magyarországon király). Őt követően poharat ürítettek a magas kormányra, ismételten a vasútvonal megalkotóira, Emil von Kopp központi igazgatóra (itt a cikkíró már összezavarodik a címek használatában és „Generaldirektor”-nak nevezi), Nákó grófra, a vasúti alkalmazottakra mint a haladás úttörőire, a derék községekre, stb. A satöbbi után a cikkíró megjegyzi: „in bunter Abwechslung”, azaz tarka változatosságban.
A díszebéd, a „diner” három óra felé fejeződött be. A vendégek a perjámosi lőegylet „en plein gala”-ban kivonult zenekarának kíséretében tértek vissza a városka állomására, ahol már várta őket a különvonat, melynek mozdonya most már Szeged irányában állt.
Minden állomáson újra szivélyes fogadtatás, búcsúzkodás, köszönetnyilvánítások… Végre, este fél hétkor a közbenső állomásokon egyre apadó vendégsereg megérkezett a szegedi állomásra.
A riporter szerint az ünnepélyes megnyitó véget ért, de a táj lakosainak szívében örök köszönet és hála maradt a vasutat megvalósítók iránt. A vendégek fogadása, az ünnepélyes vasútmegnyitás kellemes emlékként fog tovább élni a helybéliek emlékezetében – véli.
A cikk szerzője biztos volt abban, hogy a valkány–perjámosi vasútvonal fontossága és sikere mind szélesebb körben fog elterjedni, ösztönző erővel fog hatni, hogy hazánk más tájain is épüljenek ilyen vasutak, főleg pedig a bánáti tájainkon.
Zárómondatában a „Temesvarer Zeitung” cikkírója „Glück auf”, azaz „Szerencse fel” üdvözlettel köszöntötte a valkány–perjámosi vasútvonalat.
(folytatása következik)
Nagyszentmiklós állomás – a lakóépület 2012-ben
Nagyszentmiklós állomás – lakóépület terve 1870-ből a vasutas alkalmazottak számára
A nagyszentmiklósi állomás felvételi épülete napjainkban. Összevetve az építési tervrajzzal észrevehetjük, hogy két szélét a későbbiekben megtoldották. Mellette, jobb oldalt a feladatát vesztette régi, omladozó vízállomás.
