A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára és Levéltára kiadásában, az MTA ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport átfogó és alapos munkájának eredményeképpen 2018 végén megjelent Szögi László: A temesvári felsőoktatás intéz­ményeinek hallgatói 1804-1852 című kötete. A könyv temesvári bemutató­jára május 14-én, kedden került sor, két helyszínen: 11 órai kezdettel a mehalai plébánián, ahol a temesvári és a dettai esperesi kerület ülésének keretében a szerző az egybegyűlt lelkipásztoroknak ismertette a kötet tartalmát, délután pedig a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban, az iskola középiskolás nö­vendékei előtt. A „Felsőoktatástörténeti kiadványok. Új sorozat” 17. köteteként napvilágot látott könyv két temesvári felsőoktatási intézmény, az Egyházme­gyei Szeminárium és az 1841-ben Lonovics József püspök által megnyitott és 1850-ig működött, bölcsészeti, valamint jogi képzést nyújtó Líceum 1245 hallgatójának névsorát, azok személyi és tanulmányi adattárát tartalmazza.
A Gerhardinum Római Katolikus Líceum termében Dr. Szögi László egye­temi tanárt Kocsik Zoltán lelki­pász­tor, az iskola aligazgatója üdvö­zölte.
A könyvbemutató keretében a szer­ző elmondotta: a nemzeti identitás szempontjából gyakorlatilag minden nép számára fontos, hogy honnan származik, hol tanul, milyen képzést szerez az értelmisége. A téma feldolgozásában a magyar történetírás lépéshátrányban volt, így az Egyetemtörténeti Kutató­cso­port hiánypótló munkát végez. A kutatás a történelmi Magyarország teljes területére kiterjed, vagyis magában fog­lalja a mai Magyarországot és Szlo­vákiát teljes egészében, a teljes (tör­té­nelmi) Erdélyt, a Bánságot, a Partiu­- mot, Kárpátalját, Horvátországot és Szlavónia egy részét.
A magyar értelmiség már a 12. szá­zadtól kezdve Európa neves egytemein tanult Bécsben, Krakkóban, Olasz­or­szágban, Oxfordban, Párizsban. Az el­ső magyar diákról egy francia tanár 1100-ból származó sírfelirata tesz említést, ahol feltüntették, hogy a profesz­szornak Pannóniából is volt növen­déke. – Az 1150-es évekből már név sze­rint ismerünk Párizsban tanuló ma­gyar diákokat, sőt erdélyit is. A mohá­csi csatáig körülbelül 13.000 beirat­kozást gyűjtöttünk össze a különböző forrásokból. A középkorban Magyar­országon négy egyetemet próbáltak ala­pítani: Pécsen, Óbudán, Pozsonyban és Mátyás király Budán, a török uralom miatt azonban a kísérletek kudarcba fulladtak. A reformáció után kialakultak a felekezeti, vagyis evangélikus, református, unitárius és katolikus egyetemek, iskolahálózatok, emellett 1525-1800 között 27.000 beiratkozás ismert a külföldi egyetemeken. Ez a magyarországi értelmiség és a régió nagy szerencséje, mert a hallgatók nem egyoldalú képzést szereztek, mindenhonnan hazahozták a tudást. A 19. szá­zadtól megindul a modern felsőfokú képzés, amely már tömeges, nem fele­kezeti jellegű oktatást jelent – nyújtott rövid betekintést az oktatás fejlődésébe dr. Szögi László. A Temesváron gyűj­tött adatokból pedig két érdekességet is kiemelt a szerző: az egyik az etnikai összetétel, a hallgatók többsége ugyan­is magyar, német és szerb anyanyelvű, a másik pedig a társadalmi összetétel. A temesvári felsőoktatásban tanuló diá­kok származását tekintve ugyanis sajátosság, hogy döntően polgári csa­lá­dok gyermekei, csak elvétve akad köz­tük arisztokrata, illetve, hogy a nemesség aránya is kicsi. – Az adatokból az is kiderül, hogy egy magyar nemes akkoriban többnyire jogásznak vagy papnak adta a gyermekét, egy korabeli zsidó ember pedig mérnöknek, orvosnak, később művészeti pályára is küldte – fűzte hozzá érdekességként a szerző.
Dr. Szögi László ugyanakkor elismeréssel nyilatkozott Stevan Bugarski 2008-ban megjelent négynyelvű kiadványáról, amely tartalmazza a Püspöki Líceum hallgatói névsorait, így hasz­nos forrásnak bizonyult.
A könyvbemutató végén a szerző több kiadványt ajánlott fel a Gerhar­dinum Líceum könyvtárának, illetve a temesvári diákokról szóló kötet egy-egy példányát ajándékozta a hallgató­ságnak.
S.E.