A múlt héten, csütörtökön a Váci Dunakanyar Színház Karinthy Ferenc Dunakanyar című keserédes színmű­vével szerepelt az Aradi Kamaraszínházban. A produkció Karinthy Ferenc (1921–1992) születésének 100. évfordulója alkalmából tavaly született.
A Dunakanyar című stúdió-előadás egyetlen éjszaka (talán még annyi sem!) történéseit eleveníti fel a színpadon, egy férfi és egy nő véletlenszerű találkozásának történetét, annak következményeit. Egy Duna parti útmenti bisztróba a zárás előtt néhány perccel betoppan egy rosszkedvű fiatal hölgy. Egy kávét kér, de a báros fiatalember már nem hajlandó újraindítani a kikapcsolt és kimosott kávéfőzőt, mert szeretné elérni a Budapest felé induló autóbuszt. A nő csak kikapcsolódni, beszélgetni szeretne, mert „rettentően pocsék napja volt.” Sokadszorra szakított szerelmével. Aztán a bárban szó szót, konyak konyakor követ, s a beszélgetés, vita során lassan kibontakozik a két szereplő sorsa: a nő és egy nős férfi közötti állandóan feszült vi­szony, illetve az elhagyott, nyolcéves fiát egyedül nevelő férfi magányossága. A sokszor éles, ellenséges hangvételű be­szélgetésben mindkét szereplő részéről elhangzanak ugyanazok a mondatok, kifejezések, szavak. Tetteik, visel­ke­désük motiválására. „Szerelem? Hajók a tengeren, olykor elhúznak egymás közelében, kürtölnek, vagy fényjeleket adnak egymásnak, aztán mindegyik megy tovább…” – olvastuk az előadás ajánlójában, s hallottuk ezeket a színpadról. Kétszer is.
Az évtizedek során a két hálás sze­repben több legendás színészpáros (Sztan­kay István Hámori Ildikóval és Ruttkay Évával, Mensáros László Domján Edittel) lépett fel, a televízióban is láthattuk őket. A Váci Dunakanyar Színház egyfelvonásos kamara­előadá­sában a számunkra eddig ismeretlen Nagyabonyi Emese és Molnár Bence alakítja visszafogottan a névtelen sze­replőket. Dicséretesen egyéni módon. A darab szövegéből érezhető, szinte átsütő drámai feszültségét csak az utolsó mondatok oldják fel, amikor a lélekben egymásra talált pár egymás nevének kitalálása közben egy felszabadult ker­getőzésbe kezd.
Alex Mendezberg rendezése a múlt század közepének hangulatát teremtette meg a színpadon. Arra hívja fel a figyelmet, hogy „az emberi természet semmit sem változott ötven-hatvan év alatt, miközben a világ, amelyben élünk, ez idő alatt szinte kifordult magából”.
A Váci Dunakanyar Színház produkciója Karinthy Ferenc örökérvényű, pre­cízen megfogalmazott gondolatait egy­szerre az akkori és mégis mai külsőségek között, olykor kiérezhető humorral és pergő dialógusokkal, a mai kor embere, az időközben felnőtt generációk számára is közérthetően és aktuálisan meséli el.
Ujj János