Temesváron a Lahovary téri katolikus templom melletti szalvatoriánus rendház épületében működik a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége. Több, mint négy évtizede. Rendszeresen találkoznak, közös programokon vesznek részt, kirándulnak. Bár ez utóbbi kifejezés pontosítandó, mert egy római nemzetközi ifjúsági találkozó egy kirándulásnál sokkal több. Mélyebb. Felemelőbb. És egy máriaradnai keresztút bűnbánati vallásgyakorlat mindenekelőtt lelki folyamat (az „elengedés”, az indulgentia jegyében), amikor maga az út, a búcsújáró helyre történő megérkezés mikéntje is számít. Az alábbi képen láthatjuk, a TEKMEK-es fiatalok jeles útitárs kitüntető jelenlétének örülhettek: velük volt Pál József Csaba megyés püspök.

­A ­máriaradnai­ keresztút­ résztvevői
Ülünk a rendház alagsori termében, Bukovics Erika-Mária nővér kérésére valamennyien bemutatkozunk. Ez a csoport újnak mondható, 6-7 éve volt egy generációváltás. És az első meglepetés: bár nevében egyetemistákból alkotják ezt a közösséget, egyetemisták mellett befogad középiskolásokat is, magyarországi ösztöndíjast is, fiatal pedagógust is. A bemutatkozás során Pota László kitér arra, hogy amikor javasolták, hogy Kozma Anita mellett ő legyen a csoport egyik felelőse, kételkedett önmagában, hogy vajon képes lesz-e ellátni megfelelő módon a rá bízott feladatot. Magamagát is meglepte, hogy igen és ez igazán jó érzés.
Maga a közösség a legrégebben létrejött temesvári ifjúsági csoportosulásnak mondható – történetét néhai dr. Boros Béla c. érsekig vezeti vissza. Ha ezt tudom, akkor Erika-Mária nővérrel folytatott telefonbeszélgetésünk során javasoltam volna, hogy a jeles egyházfiról beszélgessünk ottlétem alkalmával. Boros Béla a temesvári Piarista Gimnázium elvégzése után tanulmányait Rómában folytathatja: 1926–1934 között a Német-Magyar Kollégium (a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum) növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen megszerzi előbb a filozófiai, majd a teológiai doktorátust. Ott szentelik pappá 1932-ben. 1934-től a temesvári hittudományi főiskola tanára, dogmatikát és filozófiát tanít 1947től 1949-ig, és a tanintézet bezárásáig annak utolsó rektora. Mártíriuma ezt követően kezdődött: mivel egyházi elöljárók, lelkipásztorok ellen az állam hajszát indított, a katolikus egyház az állami szervek megkerülésével lépett. 1948. december 12-én a bukaresti apostoli nunciatúra kápolnájában O’Hara nuncius titokban püspökké szenteli, több társával együtt. Boros Béla ekkor ressianai címzetes püspöki és egyben temesvári segédpüspöki címet kap. Csendben tért vissza Bukarestből, környezetében senki nem tudott semmit az eseményről. Amikor 1950 júliusában Pacha püspököt letartóztatták, nem vette át a püspökség vezetését. 1951. március 10-én őt is letartóztatták. Az ellene felhozott vád hazaárulás és a Román Népköztársaság külső biztonsága elleni szervezkedés volt. Kirakatper során életfogytiglani fegyházra és 50 ezer lej perköltségre ítélték – ami akkor hatalmas pénz volt. Két és fél évig magánzárkában tartották. Több mint 13 évet raboskodott Románia legkegyetlenebb börtöneiben, cellatársai az életfogytiglanra ítélt Márton Áron gyulafehérvári püspök, Alexandru Todea görögkatolikus püspök, Ioan Dragomir nagyváradi és Schubert József bukaresti püspök. Szabadulásától Temesvár-Erzsébetvárosban volt kisegítő lelkész. Az idős és beteg Boros Bélát – vértanúsága miatt, kitüntetésképpen – 1990 márciusában II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki. Boros Béla a börtönből való kiszabadulása után, már a 70-es években vasárnap délutánonként hittanórákat tartott egyetemi hallgatóknak.
A TEKMEK Boros Béla szolgálatát a közösség előtörténeteként tartja számon. Maga a közösség Király Árpád egykori erzsébetvárosi káplán segítségével jött létre, aki 1983-1984-ben fiatal segédlelkészként formálta közösséggé a keresztény hitük után érdeklődő egyetemista(korú) fiatalokat. Ez a közösség a 90-es években vette fel a TEKMEK nevet. Egy korábbi cikkben a közösségről így vallottak: mindig a katolikus egyház keretében működött, de nyitott volt más felekezetű és kereső fiatal előtt is. A TEKMEK azóta is egyfajta keresztény és magyar nyelvű szigetnek számít a Temesváron tanuló egyetemisták számára. Bár az évtizedek folyamán hol fénykorát élte, hol mélypontra került, de valójában azóta is él és működik.
Működik? Aligha jó a kifejezés, mert igen keveset ad vissza mindabból, ami ezt a kis kört összetartja. A barátságokból, a hitéletből – a közös imádkozások, közös énekek, a közös zenélés. Meg a játék. Meg a közös főzés. Meg a szülinapok. Az együttlét – ez a legfontosabb. Kell-e jobb bizonyíték, mint a TEKMEK-házasságok, három pár ebben a körben talált egymásra, és kötötték össze egy életre sorsukat.
Rendszeresen találkoznak csütörtök esténként. A komoly és a játékos programok váltják egymást. 2024 novemberében a program szakmai értelemben sűrű volt: előadást hallgathattak meg az állatok érzelmeiről (november 7.), a kritikus gondolkodásról (november
14.), következett egy ifjúsági szentségimádás és játékest a Gerhardinum iskola tanulóival, végül németországi előadó beszélt a test teológiájáról (november 28.). Ezt a sorozatot nevezhetjük szabadegyetemi kínálatnak is – szerintem számíthattak volna városbéli érdeklődésre is, ha úgy promózzák a programot.

A játék és a barátság jegyében kvízjátékkal és mézeskaláccsal készültek az Egyházmegyei Ifjúsági Találkozóra. A fotó hátterében az új TEKMEK zászló és az új logó látható, utóbbi az összetartást, az összhangot, a Jézussal való közös utat szimbolizálja.
A közösség fő célja Isten megismerése és ez által önmaguk, és egymás megértése, szeretete. Lelki támaszt kívánnak nyújtani egymásnak diák-, egyetemi éveik alatt, színt adni a hétköznapoknak és együtt egy minél népesebb és sokszínűbb közösség kialakítására törekednek. Szeretnek utazni, új barátságokat kötni, szentmiséken és szentségimádásokon közösen részt venni, ünnepi tevékenységeket szervezni gyerekeknek és fiataloknak. Ebben általuk 10 alapkőnek nevezett, 2021-ben megfogalmazott erkölcsi iránytű segíti őket: 1. Bízni Istenben. 2. Kölcsönös tisztelet.
3. Segítőkészség. 4. Odafigyelni és törődni a másikkal. 5. Meghallgatni a másikat. 6. Megbízni egymásban. 7. Elegendő időt szakítani a másikra. 8. Őszinteség. 9. Kölcsönös támogatás a közös célok elérésében. 10. Szeretet, ami a tettekben nyilvánul meg.
Várják, mit fogok mondani a közösségről, ErikaMária nővér szavamat vette, hogy szólni fogok a kérdésről, mint autonóm egyének szerveződött egységéről. Nekem inkább beszélgetni volna kedvem – jönnek kérdések, érdekes felvetések egy olyan keretről, amely nem elnyomja, éppenséggel kibontakoztatja az egyéniséget. Valahol otthon lenni – mindannyiunk közös kérdése. És egy számomra, a magyar kisebbséghez tartozó egyén számára örök igazság: nem vagyunk egyformák, de összetartozunk…
Búcsúzni készülök, felállok. Félkört alakítunk, készül a fotó. Rajta a beszélgetőtársak, Erika-Mária nővér, Bakó László atya – a kép szélén jómagam is.
Köszönöm a fiataloknak az emlékezetes estét.

Bodó Barna