Az elmúlt hétvégén látogatott el Temesvárra az Új Ezredév református gyü­le­kezet testvérgyülekezete, a Budapest-Rákospalota Óvárosi Református Egyházközség küldöttsége. A budapesti presbiterek, gyü­lekezeti tagok, a házigazda gyülekezet több tagja, az újmosnicai református egyházközség képviselői, akik nt. Gazdáné Mátyus Melinda helyi lelkipásztorral együtt vettek részt a rendezvényen, nt. Hekli Katalin lelkipásztor és nt. Simon Emil beosztott lel­kész irányításával közös­sé­gi csendes napok keretében helyezték hangsúlyosan elő­térbe Istennel való kap­csolatukat, és foglalták imá­ba hálájukat az eddigi java­kért és a nekik szánt ke­gyelmi időért. Az Istennel való találkozás örömét egé­szítette ki az ismerkedés, a beszélgetések, a Béga-parti város magyar vonatkozású nevezetességeinek meglátogatása, illetve nt. Gazda István házigazda lelkipásztor kalauzolásával a ven­dégek megtekinthették a te­- mesvári templomépítkezés pillanatnyi állapotát és rész­letes bemutató keretében képet alkothattak a temp­lomépítés és a gyülekezet történetéről is. Vasárnap úr­vacsoraosztással egybe­kö­tött ünnepi istentiszte­le­ten tolmácsolta nt. Hekli Katalin lelkipásztor az Íge üzeneteit, majd a vendégek és vendéglátók közös szere­tetvendégségen vettek részt. A budapesti lelkipásztort te­mesvári élményeiről kér­dez­tük: “A testvéri közös­ségi kapcsolat ápolását és a saját gyülekezetünkön be­lüli csoportok összhangjának és az egybetartozás ér­zésének erősítését tűztük célul, és e két célkitűzés teljesítése érdekében került sor a férfi csendes hétvége megszervezésére. A mostani volt a harmadik alkalom, amikor a gyülekezetünkbeli férfitestvérekkel kicsit el­vo­nulunk, és magunk mö­gött hagyjuk a hétköznapok te­endőit, a feszített iramot, és igyekszünk több imádsággal, több egymásrafigye­léssel és igei útmutatással töltődni, erőt meríteni. Nem könnyű megállni a hétköznapokban, ahogy itt is ta­pasztaltuk, otthon is mindenki rohan elvégezni a te­­- endőit. A csendes hétvége központi témájaként az IDŐ gondolatát jártuk körül János evangéliumának 16. fejezete alapján a múltról, a mostról, a majdról, az el­jövendőről, az örömökről, a nehézségekről, az állandó időhiányról cseréltük ki gon­dolatainkat. Meggyőző­désem, hogy mindannyian gazdagodtunk és erősöd­tünk az együtt eltöltött na­pok alatt. Külön élményt je­lentett Temesvár történel­mi részeinek, és történelmi helyszíneinek megtekintése. Könnyen mond véleményt és foglal állást valaki a tá­volból, de amikor itt van és elképzeli, hogy alig har­minc évvel ezelőtt a főtéren fegyverek ropogtak és emberek haltak meg, és tuda­to­sítja hogyan és miért in­dult el a forradalmi folyamat, illetve látja ennek kö­vetkezményét, akkor az em­ber újragondolja hitét, ma­gyarságát, az állhatatos­ságát és még sok minden mást. Nemzetünk vonat­ko­zá­sában Temesváron is lát­hattuk mennyi értékkel bírt nemzetünk és mennyi minden került mások kezébe. A fentiek miatti tehetetlenség érzetét felülírva, hiszem, hogy ezek a kapcsolatok, találkozások, a közös ima, a kézfogások mind hidakká válnak egymás bátorítá­sá­ra. Jómagam néhány évvel ezelőtt jártam Temesváron, és magam és a társaim is nagy örömmel láttuk a temp­lomépítési munka lát­ványos előrehaladását, a temesvári magyar közösség sok-sok évre visszatekintő álmának, és Isten tervének az ígéretes megvalósulását. Bennünket nagyon elgon­dol­kodtatott a temesvári templomépítés, ugyanis az óvárosi közösségünk is egy nagyszabású és jövőbemutató projekt megvalósításán dolgozik, egy négy csoportos református óvoda lé­te­sítését készítjük elő. Hét-­ nyolc éve vetődött fel az óvoda terve, hat évig „pihent”, majdnem két évvel ezelőtt újra elénk került, és Isten segítségében bízva, jö­vőre talán meg is valósul. Megismerve a temesvári templomépítés immár húsz éve folyó történetét, meg­erő­södött bennem az az ér­zés, hogy helye van a vá­- rakozni tudásnak, türelemre int sokszor bennünket Isten, és egyszer csak elindulnak a folyamatok, és a tervből valóság lesz. Mi azért imádkozunk, hogy maga Isten töltse meg élettel az itteni templomot és váljon a tér­ségi magyar megmaradás bástyájáva a templom. E nagy munka befejezéséhez és a további munkák folytatásához kérünk áldást, bé­kességet, bölcsességet min­- den temesvári testvérünk számára.”
Makkai Zoltán