Pénteken, március 11-én megrendüléssel olvastuk a hírügynökségek szomorú közleményét: a fővárosban nyolcvanadik életévében elhunyt a Temesváron született Balázs Jolán, a világ 20. századbeli legjobb női magasugrója. A kétszeres olimpiai bajnok 1936. december 12-én a Béga-parti városban jött a világra. Szülei és rokonai egytől-egyig magyarok voltak. Édesapja a második világháború alatt a magyar hadseregben harcolt. Édesanyjával hiába igyekeztek hozzá, 1947-ben ugyanis hiába kaptak magyar útlevelet, mert a román hatóságok nem hagyták jóvá a kiutazási engedélyt. Maradtak tehát Temesváron, ahol szerény körülmények között éltek. Elemi és gimnáziumi tanulmányait a Notre Dame iskolanővérek által vezetett józsefvárosi, illetve gyárvárosi tanintézetekben magyar nyelven végezte. Líceumi tanulmányait a Bárány utcai Notre Dame zárda 1949-ben államosított épületében létrehozott Temesvári Magyar Vegyes Középiskolában kezdte, amelyet az 1951/1952 tanév végéig látogatott. Balázs Jolán életében az atlétika döntő fordulatot hozott. Szomszédja, a tizennyolcszoros országos távugró-bajnok Ernst Luiza figyelt fel az udvaron kihúzott kötélen könnyedén átugró nyurga leány tehetségére. Javaslatára 1949-ben az országos hírnévnek örvendő Temesvári Electrica atlétikai csapatának tagja lett. Azonoskorú iskolatársként többször elkísértem edzéseire a Vadászerdő melletti stadionba, szavai és tettei a sport iránti szenvedélyéről tanúskodtak. A lelkiismeretes és rendszeres edzések révén a kiváló eredmények nem várattak magukra, már tizennégy évesként átrepült a 1,40 méter magasra emelt lécen, az eredménynek köszönhetően az országos felnőtt válogatott keretben kötött ki, s tizenötéves korában Sportmester címmel tüntették ki. 1952 elején a Temesvári Electrica Sportklubban működött az ország legerősebb atlétikai csapata, amelyet sajnos szinte teljes egészében a fővárosba, a Steauába telepítettek át. A tehetséges Balázs Jolán 1953-ban került hivatalosan a hadsereg klubjába. Szerencséjére a Steaua színeiben szerepelt az Electricától már korábban odaigazolt kilencszeres országos bajnok és tizennégyszeres országos csúcsdöntő, az 1952. évi helsinki olimpián hatodik helyezést elért temesvári Sőtér János magasugró is, aki 1955-ben Joli edzője, 1967-ben pedig férje lett. Az edző és férj szakmai irányításával Joli ugrásszerűen fejlődött. Tíz éven át uralta a nemzetközi viadalokat: 1957. és 1967. között 142 versenyen győzött (teljesítményével szerepel a Guinness Rekordok Könyvében is) és tizennégyszer javította meg a magasugrás női világcsúcsát (1,74 méterről 1,91 méterre). Először 1960-ban a római ötkarikás vetélkedőkön nyert olimpiai bajnok címet, 1964-ben pedig Tokióban hódította el az olimpiai aranyérmet. A 190 centi magas leány sikeresen szerepelt az Európa-bajnokságokon is. Miután tizennyolc évesen, 1954-ben Bernben ezüstérmet kapott, 1958-ban Stockholmban és 1962-ben Belgrádban a dobogó legmagasabb fokára lépett föl. Az Érdemes Sportmesteri címmel is kitüntetett atléta tizenhatszor lett országos bajnok, az országos csúcsot pedig harminchatszor javította meg. Trófeagyűjteményébe tartozik még a főiskolai világbajnokságokon nyert három-, illetve a Balkán-bajnokságokon kapott kilenc aranyérem is. Sérülések miatt 1967-ben fejezte be aktív sportolói pályafutását. Tanulmányait Bukarestben folytatta, ahol testnevelő tanári oklevelet szerzett. 1988. és 2005. között a Román Atlétikai Szövetség elnökeként szolgálta a sportág ügyét, közben fontos tisztségeket töltött be a nemzetközi és a kontinentális szakszövetségekben is. A legfontosabb elismerésben 2000-ben részesült, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, továbbá számos hírügynökség és szaklap a 20. század legjobb női magasugrójának választotta meg. Amikor 1998-ban Temesvár Díszpolgárává nyilvánították, örömmel vette át az oklevelet, meghatottan állítván, hogy mindig temesvárinak érezte magát, szívében őrizve a Béga-parti városban fiatalként szerzett felejthetetlen emlékeit.
Dudás József
*
Nicolae Robu, Temesvár polgármestere ígérete szerint, Balázs Jolánnak szobrot állítanak Temesváron.