Kántor Lajos, iroda­lomtörténész, szerkesztő, publicista 1937. augusztus 7-én született Kolozs­váron, iskolai tanul­má- nyait Kolozsváron vé­gezte, magyar tanári ké­pesítést a Bolyai Tudomány­egyetemen szerzett. 1979-től az irodalomtudományok doktora, 2001-től a Magyar Tudo­mányos Akadémia doktora.1990-ig a Korunk irodalmi folyóirat szerkesztője, 2008-ig pedig fő­szerkesztője. A kilencvenes években óra­adó­ként 20. századi magyar irodalmat, magyar irodalmat, sajtó-műfajelméletet tanított a Babeş– Bolyai Tudományegyetemen.1994–1998 között tanszékvezetője volt a nagyváradi Sajtókollégiumnak, 1993–1997 között elnöke a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, 1992–2000 között a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának – Anyanyelvi Konferencia társel­nö­ke. 1963 óta tagja a Romániai Írók Szövetségének, a kilencvenes évektől a Magyar Írók Szö­vetségének. 2003-tól a Kolozsvár Társaság alelnöke, 2006-tól napjainkig elnöke. 1974-ben Román Akadémia Díjjal, 1992-ben Pulitzer-emlékdíjjal, 1995-ben Madách Imre-díjjal, 1997-ben Aranytoll szakírói díjjal, a Magyar Köz­társaság Érdemrend tisztikeresztjével,1998-ban József Attila-díjjal, 2004-ben Széchenyi-díjjal, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2009-ban Kisebbségekért díjjal tüntették ki.
Kántor Lajos távozásával pótolhatatlan űrt hagy mind a kolozsvári, mind a romániai ma­gyar közösség életében.

Kántor Lajos emlékére

„Életem végéig írni fogom”, mondta lapunk­nak alig egy éve Kántor Lajos, amikor a Fehér kakas, vörös bor címen frissen megjelent köte­té­ről faggattam. A családtörténetnek, Kolozsvár történetnek, Erdély vagy általános magyar­ság­történetnek egyaránt beillő műve folytatásának a címe is megvolt és bizonyára, mire pénteken a halál váratlanul elragadta közülünk, már a Kakas és kereszt több fejezete elkészült. Egy ki­csit pihenek, majd folytatom, ígérte. De nem tar­totta be ígéretét, nem pihent, életének 80. évében is ugyanazzal a lendülettel dolgozott, szer­vezett és alkotott, mint mindig. Neve és egész élete összefonódott a magyar elitkultúra egyik legfontosabb, mára már szinte egyetlen végvárának számító Korunk folyóirattal. Pihenésképpen befejezte és kiadta, amint ő fogalmazott, „önként vállalt nagy feladatát” a 90 éves Korunk történetet, a Korunk négy kapuja címmel …” Gál Mária (nepszava.hu/)