A májusban esedékes államelnöki választásokra huszonketten jelentkeztek be a központi választási hatóságnál, azaz összegyűjtöttek és benyújtottak legalább kétszázezer érvényes támogató aláírást. Hét jelölt aktacsomóját azon nyomban viszszadobta a választási hatóság. A hírhedt nemzetmentő Sosoaca pártvezér és a messiási szerepben tetszelgő „megváltó” neve sem kerülhet a szavazólapra, mert jelölésük valamilyen paragrafusba ütközött és elutasították. Elfogadták viszont egy volt szekus fővezér jelölését, aki ’89 előtt a külföldi hírszerzésben jeleskedett, később megállapítást nyert, hogy nem végzett semmilyen politikai rendőrségi tevékenységet, azaz egyike volt – elnézést a furcsa szóhasználatért – a „jó szekusoknak”. Az illető jelölt a decemberi megmérettetésen mindöszsze alig több mint tízezer szavazatot kapott, talán a médiaszereplés miatt indult ismét a választásokon. A jelöltek több mint fele, pontosan tizenhárom jelölt függetlenként indult (volna) a választásokon, néhányuk jelölését várhatóan elutasítja a központi választási hatóság.
A választási kampány április elején indul ugyan, de a politikai porondon a mozgásteret máris meghatározza a majdani választás, beindultak a gépezetek, a politikai játszmák, megjelentek a meglehetősen hirtelenjében elvégzett, ezért kétes hitelességű – közvéleménykutatási eredmények. Egyik erre, a másik arra tesz kísérletet máris befolyásolni a választópolgárt. Már néhány hete megjelentek a köztereken az egyik jelölt óriásplakátjai, hogy aszondja, majd ő…! Mások fű alatt szervezkednek, a bukott „messiás” „aranyos” utódja, furcsán-gyorsan, napok alatt szedte össze a szükséges jelöléseket és jelentkezett be a politikai játszmába, nemkülönben a hasonszőrű, holmi / állítólag / fiatal embereket képviselő hölgy is. Megjelentek olyan kimutatások is, hogy hogyan oszlanak el az előző elnökválasztás első fordulójában leadott szavazatok is, ebben az esetben is „aranyos” sikert jövendölnek az első fordulóra. Hacsak nem bukkan elő a semmiből egy újabb tik-toxos figura. A számba vehető jelölteket ismerni véljük, és talán nem tévedünk nagyot, ha értetlenkedve állunk a politikai „kínálat” előtt: csak ennyire futja? Ott egy bukott pártvezér, aki majdnem biztosan az egyik esélyes jelölt táborát fogja megtizedelni, két szinte ismeretlen politikus, akik talán összeszednek egy-két százalékot, két megnyerő hölgy, egyik az új, európai szellemű, liberális hullám képviselője, a másik igazi politikai kalandor, volt már demokrata párti, nemzeti kezdeményezés-párti, de uneperés is (Uniunea Nationala pentru Progresul Romaniei), és szociáldemokrata – párti is, most éppen egy humanista szociál-liberális párt színeiben indult… Ne legyen igazam, de az eddigi tapasztalat szerint, egy kemény ortodox (választói) közegben nem igazán terem számukra babér. Ott a harmadik hölgy is, akinek pártja a tik-toxos hátszelet kihasználva furcsamód és meglepetésre bekerült a bukaresti parlamentbe. Most a bukott „messiás” híveit szeretné meghódítani. Az „aranyos” párt főképviselője is a rajtvonalhoz állt, és nagyon úgy néz ki, hogy sokan, túl sokan ebben az országban tőle várják a változást… Csakhogy ezzel is baj van, mert a befolyásolt, jóhiszemű választópolgároknak el kellene mondja valaki – házunk táján igyekszünk megtenni magunk! – azt, hogy az erőszakra, (idegen)gyűlöletre, rasszizmusra felépített politikai konstrukció nem életképes, csak ideig-óráig működik, előbb-utóbb összedől, és maga alá temeti a szennyet és híveit. Ez történelmi valóság, „a világ így megyen”. Esélyesnek hozzák ki a közvéleménykutatók azt a jelöltet, aki meghódította a román fővárost. Nagyjából tíz éve lépett a politikai porondra meglovagolva az újkeletű európai áramlatot. Nyilatkozataiban értelmes, tanult, rendes, kiegyensúlyozott ember érzetét kelti – mit is keres ő a nagypolitikában? – teheti fel magának a kérdést a választópolgár. Az államelnöki bársonyszék megszerzésére indult el a kormánykoalíció, óriási politikai tapasztalattal rendelkező jelöltje is. A romániai politikai élet első vonalában való újra-megjelenése nagy meglepetést okozott, ugyanis több mint egy évtizedig a rivaldafényből visszavonulva élt. Nagy kérdés, sikerül-e neki meggyőznie a választópolgárokat arról, hogy az ismert politikai-gazdasági-társadalmi körülmények között képes a társadalom által elvárt, helyes irányba mutató változások megvalósítására. Az mindenképpen a javára írható, hogy ő volt a kezdeményezője a 217/2015-ös törvénynek, amely a fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek és jelképek, valamint a béke és emberiesség elleni bűncselekményekben bűnösök kultuszának betiltásáról szól.
A jelöltek „mezőnyének” kialakulásával remélhetőleg újabb harc kezdődik, és nem a régi folytatódik.

Makkai Zoltán