Múlt heti lapszámunkban számoltunk be a Szórvány Alapítvány kiadásában, elektronikus formában megje­lentetett Régi(j)óvilág című honismereti szemle idei első számának megjelenéséről. A lap felelős szerkesztőjét, Farkas-Ráduly Melániát kérdeztük a folytatásról, a további tervekről és témákról.
Farkas-Ráduly Melánia nevét néhány éve, eddig leg­inkább a rádióhallgatók hallhatták, a Temesvári Rádió magyar adásában…

– Napra pontosan öt éve, hogy Temesvárra költöztünk Marosvásárhelyről. Hamar fel­ismertem, hogy teljesen más a tömbmagyarságban (Márton Áron püspök szülőfalujában, Csíkszentdomokoson szület­tem) magyarnak lenni, mint a szórványban. Az itt élők sze­rintem jól tudják, miről beszé­lek… Egyrészt ezért indult el a Szövegkovács névre hallgató vállalkozás is, melynek kere­té­ben megpróbáljuk tisztán tar­ta­ni a magyar nyelvet és feléb­reszteni az emberekben az igényt a helyesírással, valamint a helyes beszéddel kapcso­lat­ban. Négy és fél évig a Temes­vári Rádió magyar szerkesz­tő­sé­gének munkatársa voltam, na­gyon sokat köszönhetek az ottani kollégáknak, akik első perctől befogadtak, támo­gat­tak.
– Milyen gondolatokkal, el­képzelésekkel indult el az új­ságcsinálás meglehetősen rö­gös útján a felelős szer­kesztő?
– Már korábban is dol­goz­tam a Szórvány Alapítványnak, az általa indított Civil Rádió munkatársa voltam, majd a Régi(j)óvilág két korábbi szá­mát is betördeltem. Idén az ala­pítvány elnöke, dr. Bodó Barna megkérdezett, hogy elvállal­nám-e a szerkesztést. Igent mondtam, bár tisztában voltam vele, hogy nem könnyű feladat, hisz olyan munkát nem tudsz kiadni a kezedből, amely min­denki tetszését elnyeri… A szer­kesztést egyébként ötvöz­tem a tördeléssel, ugyanakkor interjúkat is készítettem a lap­ba. Jó csapattal dolgoztam és a kollégák is nyitottak voltak.
– Általában az a véle­kedés, hogy az elektronikus újság, annak ellenére, hogy lassan egyre na­gyobb teret nyer, főleg a fiatalabb nem­zedék körében, mégsem az igazi. Idéntől a Régi(j)óvilág csak elektroni­kus formátum­ban olvasható, anyagi meg­fon­tolásból vagy a fiatalok felé való nyitásként értel­mez­hető ez?
– Kicsit mindkét okból. Köztudott, hogy az internetes újságot jóval kevesebb pénzből lehet előállítani, mint a hagyo­mányos lapot. Emellett arra sem árt odafigyelni, hogy ma­nap­ság a fiatalok nagy része in­kább az internetes hírforrá­so­kat veszi igénybe, vagyis az ál­talunk kínált érdekes és hi­ány­pótló tartalom – most éppen a bánsági magyar sajtótörténettel foglalkozó írások – vélhetően nagyobb eséllyel kerül azok lá­tószögébe, akik máshonnan nem, vagy csak hézagosan ér­tesülnek a témáról. Tömören összefoglalva ezért döntött az elektronikus változat mellett a Szórvány Alapítvány. Termé­sze­tesen voltak olyanok is, akik keserű szájízzel vették tu­­domásul, hogy ezentúl csak a világhálón lehet olvasni a re­gio­nális honismereti szemlét, mivel úgy vélik, egy-egy ilyen lépés a nyomtatott sajtó „halá­lához” vezet. A lapban meg­szólaló Albert Ferenc profesz­szor kifejti a véleményét ezzel a kapcsolatban, ezért is érde­mes elolvasni a Hívtak az újsághoz című interjút.
– A mostani lapszám köz­ponti témája – korábban már szó volt róla – a bánsági ma­gyar sajtó. Miért?
– Abból indultunk ki, hogy idén a Heti Új Szó és a Te­mesvári Rádió is ünnepel. Emellett 25 éve alakult a Ma­gyar Újságírók Romániai Egye­­sülete (MÚRE), amely szintén bekerült a lapba. Innen szinte jött magától, hogy a temesvári és az aradi sajtó­tör­ténet is megjelenjen, ter­mé­sze­tesen még lehetne bő­ví­teni a kört. De a román, a né­met és a szerb sajtó is helyet kapott, tükrözve a „színes” bánsági régiót.
– Miről olvashatnak a Régi(j)óvilágban azok, akik a www.diaspora.ro honlapra kattintanak?
– Annak ellenére, hogy „csak” elektronikus formátum­ban jelent meg, a lap szerke­ze­tén nem változtattunk. Megma­radtak a korábbi rovatok, a Kármentő, a Hídverő, a Tano­da stb., és a szerzők közül is so­kan írtak már az elmúlt évek­ben. Szó esik a korábban is említett Heti Új Szó-ról, an­nak elődjéről, a Szabad Szó­ról, a Temesvári Rádióról, a MÚRE kapcsán megszólal az első elnök, Hecser Zoltán, va­lamint a jelenlegi elnök, Rácz Éva. Szekernyés János temes­vári, illetve Puskel Péter aradi helytörténész két-két írást kö­zölt. Aradot képviseli Ujj János (néhány éve MÚRE-nívódíjat ka­pott), aki ezúttal kérdésekre válaszolt. Az Irodalmi Jelen című lapot Bege Magdolna fő­szerkesztő-helyettes mutatta be, de a Bartók Béla Elméleti Líceum diáklapjáról is olvas­hat­nak az érdeklődők. A fel­sorolásból nem szabad ki­hagy­ni Stevan Bugarski össze­fog­la­lóját a temesvári szerb la­pokról és kiadványokról, amely a Régi(j)óvilágban je­lent meg először ebben a for­mában.
– Milyen témákat kíván­nak feldolgozni az újság következő számaiban?
– Egyelőre évi két lapszá­mot tervez a Szórvány Alapít­vány, a következőben oktatás­sal foglalkozunk. Szó lesz ben­ne a Bartók Béla Elméleti Lí­ceumról, a Gerhardinum Ró­mai Katolikus Teológiai Líce­umról, valamint a Csiky Ger­gely Főgimnáziumról, de ter­mé­szetesen most is visszame­gyünk a múltba. Továbbra is marad az elektronikus változat, egyrészt gazdaságosabb, más­részt így remélhetőleg sokkal több emberhez eljut. Makkai Zoltán