Az idei, ötödik alkalommal megszervezett, rendhagyó temesvári ma­gyar seregszemlével felérő rendez­vénysorozat vonatkozásában nem lehet nem gondolni, a Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk gondolatára, mely sze­rint (a közösségért/nemzetért) minden időben meg kell tenni mindent, amit lehet. A valóság igazolta a Várbástya Egyesület és a köréje tömörülő segítőket: a vírusjárvány miatti ínséges időszak ellenére, a lényegesen kevesebb anyagi forrásból, lényegesen karcsúsított formában, jelentős mértékben a helyi energiaforrásokra alapozott Temesvári Magyar Napok idei megszervezése valós közösségi igényt elégített ki. És amint az végig látható volt, a magyar közösség valóban magáénak tekintette az idei rendezvényt is.

Rendkívüli év, rendhagyó ballagás

A temesvári magyar közösség megélt már néhány csodával határos módon megvalósuló eseményt az utóbbi években: templomok épültek, az oktatási inf­rastruktúra bővült, jelentős fejlesztések­re került sor a magyar intézmények házatáján, nyolcvan esztendő elteltével az utóbbi négy esztendőben magyar alpolgármester képviselte a magyar kö­zös­sé­get a város legfelső vezetésében… Ha méreteiben kisebb is, eszmei értékében nem kevésbé fontos csodák sorába il­leszt­hető a Bartók Béla Elméleti Líceum idei végzőseinek – a megszokott idő­ponttól eltérő, őszi – ballagása is, azon a Szabadság (Libertății, Jenő her­ceg) téren, ahol 1848. március 18-án a város la­kossága kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadta a pesti forradalom hírét. A tör­ténelmi helyszínen a Gaudeamus hangjaira felvonuló fiatalokat dr. Erdei Ildikó igazgató kö­szöntötte, lélektől lélekig való talál­ko­zás­ként értékelve az iskolai éveket lezáró – a járvány miatt őszre kitolódott – ünnepi rendezvényt, ugyan­akkor kiemelve, hogy a ballagás min­denkor a közösség egyik legfon­to­sabb ünnepe, így az idei „újra­gondolt” bal­lagási rendezvény egyben az összetartozás tudatának erősítése jegyé­ben került meg­szervezésre. Miután kö­szönetet mon­­­dott az iskola munka­közösségének, az osztályfőnököknek az áldozatos mun­káért, a szülőknek az iskolának nyújtott bizalomért, az igazgató a fiatalok befoga­dására és segítésére buz­dította a kö­zös­séget, annak érdekében, hogy „jó ma­gyar emberekként” erősítsék azt. Áttekintve a rendkívüli esztendő tör­ténéseit, amikor a végzősök előbb érett­ségiztek, mint ballagtak, Kiss Ferenc tanfelügyelő örömét fejezte ki, hogy minden nega­tí­vum ellenére, a ballagás alkalmával a magyar közösség ismét „betöltötte a vá­ros egyik főterét, itt va­gyunk, és itt is ma­radunk” – fogalmazta meg üzenetét a tan­felügyelő. Az elöljáró dr. Szentkláray Jenő apátka­no­nok hely­történészt idézve emlékeztetett azokra a megpróbáltatásokra, amelyeket Temes­vár népe kény­sze­rült elviselni a város utóbbi nyolcszáz éves története során, majd kifejtette meggyőződését, hogy a magyar közösségnek sikerül legyőzni a járvány által okozott nehéz­ségeket. Az alma matertől bú­csú­zó ballagók nevében Gergelyfi Beáta emlé­kezett az együtt eltöltött közös évek fon­tosabb ese­mé­nyeire, a diákcsínyekre és a közösséggé formálódás buktatóira és örömteli eseményeire, és azokra az egye­temes és sajátosan magyar értékekre is, amelyeket sikerült az iskolában megsze­rezni. A ballagókat Szabó Abigél, Makkai Gergő gitárkíséretével előadott alkalom­hoz illő énekekkel, majd a XI. osztályok képviseletében Andrásy Nóra, osztály­tár­sa Kiss Denisza versével, Györfi Krisztina szintén alkalomhoz illő verssel, illetve Illés Izabella mondott szívhez szóló bú­csú­beszédet. A felemelő hangulatú rendezvény zárómozzanata­ként ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plé­bános a keresztény embert éltető re­­­­ménység megerősítő jellegére hívta fel a figyelmet, arra buzdítva a ballagókat és a népes hallgatóságot, hogy mindenkor, a­mi­­kor a „dolgok más­ként” alakulnak, aho­gyan az idén is tör­tént, Isten felé fordulva, legyen erejük felülkerekedni az akadályokon, továbbhaladni útjukon. Nt. Hermán Mostert Rebeka református lel­ki­­pásztor az élet buk­tatóin átsegítő bibli­ai út­ravalóként a Zarándokénekként is­­mert 121. zsoltár üzeneteit osztotta meg a résztvevőkkel Isten gazdag áldását kér­ve a földi zarándokútjuk újabb szaka­szá­ba érkezett ballagók és a teljes közösség életére.

Magyar kézművesek seregszemléje
Az idei Temesvári Magyar Napokon, jóval kevesebben, mint az előző években, mégis mintegy félszáz kézműves vett részt. Sajnos a változékony időjárás némileg beleszólt és rövid ideig több alkalommal elő kellett venni az eser­nyő­ket, viszont Erdély minden tájegységéből érkezett kézművesek igen bőséges áru­kínálattal várták az érdeklődőket. Idén is sikerült elkerülni azt, hogy silány minő­ségű, bóvlik kerüljenek a standokra. Amint azt mindenki láthatta, a méhé­szek­től a bőrdíszművesekig, kézműves ékszerkészítők és mézeskalácsosok, sajt­ké­szítőkig és szalmafonókig, a fafara­góktól, a népviseleteket vagy fából ké­szült já­tékokat készítőkig, és a levendu­la-termékeket és más gyógyteákat vagy a népi gyógyászatban használt termé­ke­ket kín­álókig, kizárólag értékes és a ma­gyar jegyeket magukon viselő termé­keket kí­náltak. Székelydályáról érkeztek Temes­várra a Bálint családi sajtmanufaktúra tulajdonosai, Sándor és Ágnes, akik sajátkészítésű kézművestermékeiket kí­nál­ták. Elmondásuk szerint a gazda­sá­gukban tenyésztett állatállomány – tíz fe­jőstehén és mintegy háromszáz juh – tejét hasz­no­sítva immár hat éve Ágnes asz­szony maga készíti a legkülönbözőbb ízesítésű sajtféleségeket, amelyeket or­szágszerte vásárokon, kézműves rendez­vé­nyeken értékesítenek. A bevételi forrás mellett elégtétel, hogy termékeik nem sokáig vesz­te­gelnek a pulton, egyre nagyobb az ér­deklődés a kézműves sajtok iránt, a raktárkészlet csak minimális.
Széna-e vagy szalma? – kérdezzük a szalmafonás hazájából Kőrispatakról érkezett Csetri Dénes fonómestertől, aki százféle szalmából font terméket kínál, a szalvéta- és kenyértartóktól, az asztali- vagy falidíszekig, edény-alátétekig és többféle szalmakalapig. Bizony nem szénából és nem is a megszokott búzaszalmából készülnek a termékei, hanem a lassan elfeledett ősgabona, az alakorbúza szalmájából – ismerteti a kézmű­ves, aki elmondja, hogy e búzafélének a szalmája a legalkalmasabb a feldolgozásra. A termést szinte teljes mértékben vetőmagnak használják a következő esz­tendő szalmaszükségletének fedezésére. A kőrispataki mester ezúton is arra buz­dítja Olvasóinkat, hogy amikor Hargita megyében járnak, el ne mulasszák meg­tekinteni Kőrispatakán a Szalmakalap Múzeumot, ahol sokszáz, rendkívül ér­dekes tárgyat tekinthetnek meg.

Megrajzolni sajátos karakterünket

Tamás Péter, tiszteletbeli konzul, a Várbástya Egyesület elnöke, megnyitja az V. Temesvári Magyar Napokat
A Temesvári Magyar Napok szerve­zői első pillanattól bevallott célként fogalmazták meg a magyar értékek be­mu­tatását, népszerűsítését saját közös­ségünk tagjai önazonossága erősítése, illetve a többi együttélő nemzeti közösség körében való népszerűsítése érdekében. Az idei rendezvénysorozat ünnepi megnyitóján, amelyen a helyi magyar civil szervezetek, politikai szerveződések, ok­tatási és művelődési intézmények, egyházak és temesvári külképviseletek vezetői, a város és a megye vezető­sé­gének képviselői, és a magyar közösség számos tagja vett részt, Tamás Péter tiszteletbeli konzul, a főszervező Várbástya Egyesület elnöke, sok évi hagyo­mányt folytatva magyarul, románul és német nyelven köszöntötte a résztve­vőket. Az elnök örömmel ismertette, hogy az idei viszontagságos esztendőben a temesvári magyar közösség által bizonyított szolidaritás igazolta az „…és mégis itt vagyunk” – vezérgondolat létjogosultságát. „Egyházaink, civil szer­ve­zeteink, intézményeink és számos magánszemély mind megértették, hogy a Temesvári Magyar Napok igazából nekünk szólnak, össze kell fogjunk.” – hangsúlyozta az elnök, aki ezúton is köszönetet mondott a segítőknek, a temesvári Városházának, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátusnak és a rendez­vény megszervezésében segítséget nyújtott intézményeknek és egyesületeknek. A rendezvényt megnyitó beszédében elismerését fejezte ki Mile Lajos kolozs­vári főkonzul a Temesvári Magyar Na­pok megszervezéséért a Várbástya Egye­sület köré csoportosult szervezőknek és a temesvári magyar közösségnek, hang­súlyozva, hogy Temesvár történelme „jól mintázza a különböző korszakok traumatikus és felemelő elemeit és kiváló minta arra nézve is, hogy a legelesettebb, reményvesztett helyzetből is hogyan ké­pes egy közösség, egy város, egy térség talpraállni, megerősödni”, majd dr. Szent­kláray Jenő apátkanonok művéből idézve vázolta fel Temesvár történelmi szerepét, hangsúlyozva, hogy legújabb­kori történelmünkben is a Tőkés László és a temesvári magyar közösség köréből indult ‘89-es temesvári forradalom szintén sorsfordító jellegű volt a magyar kö­zösség és az egész ország számára. „Temesvár sajátos közegében a mostani korosztályoknak, a magyar közösségnek is meghatározó feladata, hogy tovább gyarapítsa a kulturális hagyatékot. A Temesvári Magyar Napok többek között arra hivatott, hogy kihasználva a kultúra által adott lehetőségeket, igyekezzünk egyre markánsabban megrajzolni a saját szellemi karakterünket, igényesen felmutatni, és tenni mindezt úgy, hogy ez ne váljon öncélúvá, ne okozzon bezárkó­zást, hanem fokozza a nyitottságot a más kulturális közösségekből érkező szel­lemi, kulturális hatások iránt.” Zárógondolatként a főkonzul kiemelte a kultúra közösségeket összekötő szerepét, hang­súlyozva, hogy a kultúra lehetőség az egymásratalálásra is.
„Immár öt éve a Temesvári Magyar Napok az örömről, az ünnepről a jövő felé való kinyílásról szólnak. E rendez­vény arra hivatott, hogy összefogja a magyarokat, megtöltse őket lelkesedéssel, hogy megújult öntudattal megerő­söd­ve tudjuk mindannyian folytatni utun­kat – fogalmazta meg köszöntő­beszédében Ft. Pál József Csaba megyés püs­pök. – A mai megnyitó kicsit más, de jóllehet a cél ma is ugyanaz: a múlt gyö­kereiből táplálkozva, gyümölcsöt hozni a jelen és a jövendő számára. A vírushelyzet ugyan lelassított mindent, de mi mégis itt vagyunk ugyanazzal a lelkülettel, mint az elmúlt esztendőkben még akkor is, ha most kevesebben vagyunk együtt. A jézusi Ige szellemében – aki a kevésben hű, arra sokat bíznak – nézünk egymásra, jó együtt lenni, egymást bátorítani, egy­másban felfedezni a testvért, együtt ünnepelni és együtt dolgozni! A vírus­­járvány elmúlik, ez a lelkes kö­zös­ség fennmarad, és ha Istenben bízva fog fennmaradni, Ő nagyszerű dolgokat fog vég­hezvinni általa” – zárta buzdító be­szédét az egyházfő.

Az V. Temesvári Magyar Napok ünnepélyes megnyitóját követően a Pro Bartók Társasággal való együttműködésnek köszönhetően, Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal kitünte­tett zongoraművész kápráztatta el a kö­zönséget több Chopin-darab elő­adásával. Külön élményt jelentett egy­mást köve­tő­en hallani Beethoven Holdfény szona­tá­jának erőteljes, komor, magasztos, he­lyenként játékos, majd Liszt Ferenc Sze­relmi álmok (Liebes­traume) című zongoraciklusának lírai hangzású, elragadóan egyszerű, letisztult, romantikus dallamait. A két opus kitűnő előadásával az előadóművész elbűvölte a hallgatóságot, felkészítve ugyanakkor újabb kitűnő ze­nei csemege meghallgatására. Liszt Ferenc, a Rákóczi indulóra alapozott, azt feldolgozó, XV. Magyar Rapszódiája erő­teljes hangzásai Bogányi Gergely elő­adásában nehezen feledhető élményt nyújtottak a zenekedvelő temesvári kö­zön­ségnek.

Szintén kellemes kikapcso­lódást és maradandó élményt nyújtott a kolozsvári Operettissimo együttes fellépése. A kincses városból érkezett elő­adóművészek – Kulcsár Péter zongorista, Gyenge Zoltán Balázs balettművész, Rétyi Zsombor opera­éne­kes, Székely Zselyke, a Kolozsvári Ma­gyar Opera magánénekese, Kulcsár Katalin és Plesa Róbert, mindketten a Kolozsvári Ma­gyar Opera énekesei – a hungarikummá nyilvánított műfaj, a ma­gyar operett világába kalauzolták el a hallgatóságot, virtuóz módon előadva számos közismert zenei betétet.

Színes kínálat kicsiknek és nagyoknak

A járványhelyzet miatt óvintézke­dé­sek betartása mellett szervezték meg a Temesvári Magyar Napok minden rendezvényét, így a Szabadtéri Játszóház tevékenységein is több kisebb csoportban vehettek részt a kicsik és szüleik. Az utóbbi bő félévben a járvány miatt, sok minden más mellett, sajnos elmaradtak a magyar középiskolákban mindig nagy érdeklődést kiváltó játszó- és alkotó­há­zak tevékenységei, így a magyar napok alatt a tanítók, tanárok irányítása mellett szervezett kézműves foglalkozásokon a kissé borús idő ellenére, érthetően nagy számban vettek részt kicsik és nagyok. Amint a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban szervezett bábelőadások és a Lábadi Éva bábművész által közismerten nagy szeretettel és végtelen ötletességgel rendezett interaktív foglalkozást is telt­házzal tartották meg.

Több látványos bemutatót tartottak a Losonczy István Hagyományőrző és Sport Egyesület tagjai: a mindenki számára nyitott íjászverseny, rovásírás és regösénekek taní­tá­sa mellett vitézi próbákkal és kitűnő módon előadott baranta-bemutatóval já­rultak az idei magyar napok sikeréhez. Az egyesület íjászai 1552 nyílvessző kilövésével emlékeztek meg Temesvár hősi halált halt védelmezőjére, Losonczy Istvánra és várvédőire. Érdekes és lát­ványgazdag előadás keretében ismertette dr. Iusztin Zoltán történész, a Banatul Mú­zeum munkatársa, városunk XIV-XVI. század közötti történetét, több, az utóbbi évek ásatásai során feltárt korabeli relikviát is bemutatva. Az érdekes előadás keretében a harci hagyomá­nyo­kat ápoló egyesület tagjai korabeli viseleteket és fegyvereket mutattak be, il­letve a Peregrinii együttes tagjai korabeli hangszerek megszólaltatásával biztosították a hangulatos zenei aláfestést. A méltán híres, a középkori Temesvár han­gulatát előszeretettel és nagy hozzá­ér­tés­sel megidéző Peregrinii együttessel kö­zösen került sor a magyar napokat le­zá­ró, igen látványos fáklyás fel­vo­nu­lásra is.
A zene kedvelőinek biztosítottak kellemes kikapcsolódást – amíg a lezúduló eső engedte – Borbély B. Emília, Kiss Attila és Molnos András Csaba, a Temesvári Csiky Gergely Állami Ma­gyar Színház művészei, akik a musical irodalom válogatott dallamainak elő­adá­sával, a Mjúzikell zenei összeállítással, ragadták magukkal a közönséget. A rock­zenét képviselve, kitartó rajongóinak népes tábora előtt lépett a Szabadság téri színpadra az 1991-ben alakult Quo Vadis együttes. A fergeteges koncert keretében felcsendültek a zenekar sikerét megalapozó, ismert dalai és újabb szerze­mé­nyek is. A színes kínálaltot gazdagították a Choco – Miri kézműves csokoládéma­nu­faktúra termékeit bemutató csokoládé­kóstoló, majd a Borbély Zsolt Attila bor­szakértő irányítása mellett megtartott er­délyi, illetve az alföldi borsorokat fel­vonultató borkóstolók. A magyar napok alatt több tematikus városnézésre is sor került annak érdekében, hogy Fodor Enikő történelemszakos tanár és Balázs István földrajzszakos tanár, idegenvezető közremű­kö­désével a résztvevők hiteles forrásból megismerhessék városunk ma­gyar vo­nat­kozású történelmi helyszíneit. A tör­ténelmi múltunk megismertetése vo­natkozásában, a magyar napok keretében mutatták be a zord idő ellenére is nagy érdeklődés mellett Illés Mihály: A te­mes­vári közúti vasút könyve 1869-2019 című és a Szekernyés János hely- és kul­túr­tör­ténész által gondozott, a Várbástya Egye­sület támogatásával megjelentetett Múltunkból varázsolt valóság – Magyar költők versei Temesvárról című hiány­pótló köteteket.

Ünnep az ünnepben
A mindenkori Temesvári Magyar Napok rendkívüli érdeklődéssel várt és a magyar közösség egészét megmozgató eseménye volt a többszáz magyar táncos részvételével szervezett hagyomány­ápo­lási gála, amelyen a bánsági néptáncmozgalomban résztvevő valamennyi tánc­csoport és meghívott vendégeik vettek részt. Idén a járvány felülírta a szer­vezők ezirányú terveit, de mégsem ma­­­radt ki teljesen a hagyományápolás a mű­sorból: a vírusjárvány miatt visszafogottabban, az eredeti elképzeléstől eltérő módon ünnepelte meg alakulásának 15. évfordulóját az Eszterlánc Néptáncegyüttes.

Az elmúlt másfél évtized alatt sok száz gyermek ismerhette meg nép­tánc­hagyatékunk részeit, a néptánc, a népzene, igazi értékekként beépültek az ifjú hagyományápolók mindennapjaiba. Ma az Eszterlánc nagy családjához tartoznak a Százszorszép, a Tűzkerék, a Lármafa és az Aprókák csoportjainak táncosai is, és saját zenekarral is büsz­kélkedhet a tánccsoport. Tamási Emese egyesületi elnök köszöntőjét követően, ünnepi gálaműsor keretében a zenekar muzsikusai a Fölszállott a páva tehetségkutató versenyen díjazott Tokos zene­kar­ral együtt biztosították a szintén dí­ja­zott Bekecs Táncegyüttes által elő­adott Reliktum című folklórműsor zenei anyagát. Az előadott műsorban a Gyergyói-medence néhány tánca, több ka­lo­taszegi tánc és észak-alföldi táncok is szerepelt igazi időutazásra invitálva a közönséget.

Az idei Temesvári Magyar Napok gyorsmérlegét megvonva, Tamás Péter egyesületi elnök, tiszteletbeli konzul örömét fejezte ki, hogy a járványhelyzet ellenére sikerült megtartani a magyar seregszemlét. „A Jenő herceg tér egyedi hangulatával kiváló helyszínnek bizo­nyult, a járványügyi korlátozások elle­nére jó volt együtt lenni itt, még akkor is, ha lényegesen kevesebb számban vettek részt idén a kézművesek, ha a szeszélyes időjárás is elriasztott sokakat. Meggyő­ződésem, hogy minden akadály ellenére is sikerült tartalmas és változatos prog­ramot biztosítani, kár lett volna lemondani a magyar napokról. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy ha két napig is, de miénk volt a tér.” A jövő évi rendezvénysorozat vonatkozásában Tamás Péter kifejtette, hogy bizonyos, hogy a Jenő herceg térre több rendezvényt fognak áthozni, és ezzel a majdani Temes­vári Magyar Napok idejére ismét ma­gyarrá válhat Temesvár egykori főtere.
Makkai Zoltán