Ebben az évben a magyar kultúra apropóján a Temesváron ez ideig utolsónak számító Ezredvég című irodalmi, (társadalmi, művészeti) folyóirat első /1990 Tavasz/ számából közlünk újra egy-egy verset néhány bánsági költőtől. A közel tíz év alatt négy számot megért lapról álljon itt Boér Jenő visszaemlékezése:
„Határtalan lelkesedéssel, mindjárt a forradalmat követően, azt hittük, hogy nekünk áll a világ, rögtön megbeszéltük néhányan – Illés Mihályra, Oberten Jánosra emlékszem – egy helyi irodalmi lap kiadásának tervét. A főszerkesztői pozíciót a köztiszteletben álló Szekernyés Jánosnak ajánlottuk fel, aki irányította is a kiadvány szerkesztésével, kiadásával járó, ma már a kiadói szakma legendáriumába illő körülmények közötti munkát. Az Ezredvég című kiadványból összesen négy számot sikerült kinyomtatnunk, ami a korabeli körülmények között jelentős fegyverténynek minősíthető. Hamar kiderült, hogy támogatás hiányában, hosszú távon lehetetlen megjelentetni az antológiát, és négy számot követően, fel is adtuk.”
(Makkai Zoltán: Húszkötetes szerző, Heti Új Szó, 2014. aug. 7).

Anavi Ádám

Pytagorász áldozása

Új gondolat a számok elve
s a tantétele új dolog.
Köszönetül az isteneknek
száz kövér ökröt áldozott.

Füstjét ötször ötszáz éve
küldte hálából az égnek,
de minden új gondolattól
az ökrök máig is félnek.

Kiss András

A tölgyfa mellett

száz éves tölgyfa
kérgén a ráncok
elvarázsolt szemek
mind mind rám figyelnek
kopják fejszék buzogányok
harkályok mélyítette sebek
veletek én a jövőbe látok —
Gallyaidra teríted
a széttépet eget
kettészakadt kiáltásod
így ringatod —
Koporsót ne használj tekenőnek
takard ki büszkén
gyümölcsöd virágod
életek kottáját
a törzsed —
száz éves tölgyfa
búcsúzom tőled
de magammal viszem
mókus koptatta álmod —

Eszteró István

Ének egy madárról

Sűrű verdesés vétette észre,
még nagyobb vészre kelt riadalom:
felröppent volna jöttemre várva,
szurok-gyökeret hajtott a lába,
mélyebbre fúrta minden mozdulat,
reményen túl ki tudná az utat?
Beavatkoztam, akár egy isten,
hogy a magasba visszasegítsem,
vitte, szöktette kék színű vágya,
fény ha itatná, le sose szállna…

Uzbasics Imre

Indítás
lányom születésnapjára

Elindulunk
először ágytól asztalig
fától falig, majd
ajtón túli világba dörömbölő
öklöcskék nyomán eszmélő valóságba
kéz a kézben át
kínálat dzsungelén
roskadozó standok közt
ősi és új,
megvetett és közkedvelt,
kelendő és nem kelendő portékák közt
holnapra tarisznyázva
hétpróbás akarattal tesszük túl magunkat
gonosz mostoha ostromán, majd
alkonyom egére tűzöm
legkisebb királyfi szerencsecsillagát
és elengedem a kezedet.

Fülöp Lídia

Könnyű és nehéz

Könnyű itt lenni, nehéz elmenni.
Könnyű szeretni, nehéz feledni.
Könnyű veszteni, nehéz meglelni.
Könnyű szavakat nehéz jegyezni.
Könnyű könnyelműt nehézbe vetni.
Könnyű ítélni, nehéz vezetni.
Könnyű keszkenőt nehéz beszegni.

*
Apámat láttam nemegyszer
felhőkre emelni szemét,
ha gyenge tél után subán nyárban
nehezen ért be a vetés.

Gulyás Ferenc

Vallomás

Mindig féltem a túl széptől,
a túl szép-jó emberektől,
a sok makulátlan tisztaság
ingerli énem,
mintha naplánggal kimeszelt ég,
fertőtlenített fák,
agyonmázolt fehérje gyászítana
és attól siratóznék,
mert nem minden mindegy,
míg mindennek annyira függője vagyok
és gyónástól gyónásig csalogatnak csupán
a valahol tárva nyitva vélt
angyalok-ablakok.