28 Dec 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Karácsonyi versajándék
A karácsonyi ünnepek meghitt, családias és egyben fenséges hangulatát átérzi, megéli minden keresztény ember már gyermekkorától kezdve. Jézus érettünk jött a világra, bűneink bocsánatért áldozta fiatal életét. De a mi hívőkre én nem hívőkre szakadt jelenünkben ezt a misztériumot részben már túlnőtte az elvilágiasodott, egyházi színektől mentesebb szokásrend. Ez is családi összeölelkezést, bensőséges hangulatot, ajándékozó szeretetet jelentő karácsony, de kevesebb hittel, sápadtabb vallásos átéléssel.
Gyermekkoromban a szüleim díszítették fel a karácsonyfánkat, mi kívül vártuk a Jézuska érkezését, s csengőszóra léphettünk be a ragyogó fához. Talán kevesebb ajándékcsodával, de annál több és mélyebb élményt nyújtó titokzatossággal tündökölt előttünk. A fenyőt ma együtt díszítjük gyermekek, szülők, nagyszülők, és bár Jézuska vagy az angyal hozza az ajándékhalmazt a fa alá, mégsem jelent olyan varázslatos élményt. Lehet, hogy ez a sejtésem csupán a visszatekintő nosztalgia szülötte. Viszont a két megközelítés: a vallásos és a világi, a karácsonyi ünnepek során közeledik egymáshoz leginkább. A hívők a vallásos révület szépségéhez hozzáadják azt, amit a modern kor kínál a karácsonyi hangulat felfokozására, a kevésbé hívők meg a lázas ajándékozások mellett magukba szippantanak a Megváltó születésének ünnepélyes levegőjéből valamennyit. De talán nincs is olyan hívő, aki nem kételkedett soha az isteni csodákban, sem olyan nem hívő, aki ne vágyott volna igaz hittel feloldódni a reményt adó istenhitben.
A verset pedig ilyenkor, karácsony táján minden lélek éltető, dús oxigénként lélegzi be, hiszen a költők annyira közismert és kedves karácsonyi légkörből merítenek, hogy minden ember feltöltődhet, azonosulhat alkotásaik szellemi és érzelmi valóságával. Az Irodalmi Műhely karácsonyi témájú versekkel kíván valamennyi kedves Olvasóinak csodákban is hívő áhítatot és szerető odaadást a szívünknek oly becses karácsonyi ünnepen az Úr 2016. évében!
Kosztolányi Dezső
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
József Attila
Karácsony
Legalább húsz fok hideg van,
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről
Komolyan gondolkodnak a földek,
Az uccák biztos szerelemmel
Siető szíveket vezetnek,
Csak a szomorú szeretet latolgatja,
Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
Fa nélkül is befűl az emberektől;
De hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
S az újszülött rügyező ágakkal
Lángot rak a fázó homlokok mögé.
Babits Mihály
Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult…
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy megszületett!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Weöres Sándor
Nől a dér,
álom jár
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék
Dsida Jenő
Itt van a
szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
