Karácsony ünnepén néhány témába illő verssel köszöntjük kedves Olvasóinkat,
hiszen a Megváltó születésének ünnepe maga is vers felemelő áhítattal, szeretettel,
ajándékozó örömmel, egymás iránti odaadással.
Olvassák befogadó szívvel!
Zalán Tibor
Újszülött-köszöntő
Judit lányomnak
Pásztorok Jó Pásztorok
Nagy tüzeket gyújtsatok,
Megszületett a kis Gyermek.
Kit bölcsőbe most emelnek
Mellette áll nézi Sára
Könnyét könnyein át látja
Fenyőfáról gyanta csorran
Angyal jár kint: ablak koppan
Beengedjük megpihenjen
Mellénk üljön énekeljen
Pásztorok Jó Pásztorok
Tömjént mirhát hozzatok
Zsebetekben arany diót
Égi békét és földi jót
Csendesség ül most a tájon
Mosoly látszik minden szájon
Házak fölött felhők szállnak
Suhognak fenn ezüst szárnyak
Gyermeksírás bölcsőt ringat
Falon kék árnyék bólingat
Pásztorok Jó Pásztorok
A hírünkkel fussatok
Járjatok be messze földet
Kék hegyeket szelíd völgyet
Örömünket hirdessétek
Boldogságunk elvigyétek
Csengő szóval suhanjatok
Kövessétek a Csillagot
Kelet felé és Nyugatra
Hol szíveket jóság lakja.
Karácsonyköszöntő
(Bánáti sváb népköltés)
Köszöntünk karácsonyt,
Jézus születését.
Elhozta lelkünkbe
Az ő békességét:
Szeretetet szívbe,
Jóságot a házba,
Ne hagyja el soha
Ajkunkat a hála!
Rövidülnek éjek,
Örüljünk jöttének,
Reményt gyújt ő mindig,
Zengjen hálaének.
(Mészely József fordítása)
Eszteró István
Minden karácsonyra
Minden karácsonyra szülessen egy vers,
oldó derű, mit össze nem keversz,
mit millió sejtbe felvett videó
alapján sóhaj papírján ige ró,
mint fémes égbolt harangját lóbálva
szerkeszt hóhullást szárnyaló ódába,
midőn ragyogó gyermeki arc pírja
a sápadozó napot fölülírja,
másikban tán hormon dús tinédzser
lobbanna gyertyák szemérmes ívével,
mely már elérné a szentséges mennyet,
hol pajzán angyalkák meztelenkednek,
megint más versben magány rímhívóra
csillagszóró hitet sugározva szórna
reménység űrbe fenyőgyanta szaggal,
amerre világ kisdedet magasztal,
és szívekig az oldalbordán rézsút
a megváltásból elegendő fény jut
a lélekutcán pilinkélő hóra
újjászülető ölelésre, szóra…
Minden karácsonyra hívjon haza zsoltár,
ha önmagadtól messze barangoltál,
amerre pólyaként kibomló Tejút
elvékonyodva a végére jut
kérdezni csillagon születő percet,
zizzenő hópelyhek mondnak-e verset,
bólint-e ág tehertől viselősen,
vagy nem marad egyetlen ismerős sem,
úgy veszti lenge leplét el havatlan
belső szépség szobra felavatatlan…
minden karácsonyra kellene valami
csengőszó, amelyet belülről hallani.