Vendégünk volt Eszteró István költő

Június 9-én Eszteró István költő, is­kolánk egykori magyartanára láto­gatta meg osztályunkat, hogy leg­újabb, a Haza a magányban című epigrammakötetét is­mer­tesse és ve­lünk együtt értelmezze köl­te­ményeit.
A tanóra a disztichon fogalmának tisz­tázásával kezdődött, ugyanis a kötet ki­zárólag epigrammákat tartal­maz. A kötet címe az első fejezet egyik epigrammájának nevét viseli, egy diák kérdésére felelve, Eszteró István így nyilatkozott: a kötet címe valójában egy kettős játék: a költő hazája a vers, amit Trianon szelleme nem tud megcsonkítani – mondta.
A Programozó lecke fiúknak cí­mű epigrammához kapcsolódó kér­désekre így válaszolt a szerző: „aki komor hangulatú, annak sok sikere nem lesz; hangulatban ta­láld meg valakivel a közös hangot. A nagy­városi ember magával viszi a ter­mészetbe a zajt, a felkavart feszült­séget az agyában és a szívében, viszont a természet gyógyír számára” – magyarázta a Csendélet című epigramma mondanivalóját Eszteró István.
A tanóra végén a kedves ven­dégünk megajándékozott bennünket egy-egy verseskötettel. Ezúton is köszönjük ezt a tapasztalatot és a le­hetőséget, mely alkalomból megis­mer­kedhettünk egy költő nézőpont­jával és gondolataival a világról. Szí­vesen látjuk iskolánkban máskor is!
Bîtoancă Diana, X. BK

Nagy András
         Dilemma a Magyar Ház kapcsán

                Milyen jog ez ha jogtalan
                házunkban élni gondtalan?
                Akármit mondunk egyre megy,
                fikció lett a téglajegy?

               Remény, talán,csak az lehet
               ha vallanak majd a kövek?!