28 Dec 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Valami újat, mást, gyökeres változást sugall az újév, új esztendő. Hogy vágyaink szerint átalakulunk, kicserélődünk, netán kívül-belül, tetőtől talpig megújulunk az elkoptatott világgal együtt. És ilyenkor mérjük fel az előző, a búcsúztatott óév teljesítményeit is. Ez sikerült, az nem, vagy csak félig, sebaj, majd jövőre. De a gyerek megtanult úszni, a postás köszönni, az eladó mosolyogni, a fizetés nőni, választások voltak, na, kutyából nem lesz szalonna… Mert a politikához is hozzászólunk, s a minket közvetlenebbül érintő dolgokhoz: neveléshez, oktatáshoz, az árakhoz, helyeselünk és kifogásolunk, talán önkritikát is gyakorolunk. A szomszéd durrogtatja az autóját, befüstöli az udvarunkat, valaki három műanyagzsák levelet hagyott előttünk, már két hete nem viszik el a szemetesek stb. A tágabb és szűkebb világ történéseit is számba vesszük: a médiák örökös manipulációi, elnökválasztás a tengeren túl, globális gazdasági cselszövések, nagyhatalmi sakkhúzások, Európát elárasztó migráció, jogainkat örökké nyirbálni akaró nagyromán ravaszkodások…
Azután lám, mit hoz a holnap, az új év. Még itt vagyunk 2016-ban. Állunk, mint sodró vízfolyam partján, hideg-e, meleg-e, sekély-e vagy mély, aztán 12-őt üt az óra. Pohárkoccintás, üdvrivalgás, közben száraz lábbal át is kelünk a folyó túlsó partjára, 2017-be. Szilveszter bűvöletében a bőrünk, tekintetünk is csillogni kezd. Belefürdünk az új: a folyó évbe. Minden rosszat magunk mögött hagyva euforikus hangulatban vágunk neki az ismeretlennek. Lelkesedésünk önbizalmunkkal vetélkedve nő, egy-két pohár pezsgő után megoldhatónak látszik, ami nem sikerült egy, két, tíz éven keresztül. Lebontjuk ezt, felépítjük amazt, megvesszük, eladjuk, megkezdjük, befejezzük, gyereket vállalunk, doktorálunk, elnökök leszünk, kirándulunk külföldre, tovább képezzük magunk, nyugdíjazás után zongorázni tanulunk, teniszezünk és olvasunk… Szent és elszánt nagy fogadalmakat teszünk, ezután másként fogunk élni, cigaretta nélkül, kávé nélkül, stb. nélkül, és jobbak, megértőbbek, céltudatosabbak, kitartóbbak, bátrabbak leszünk, igazságosabbak, segítőkészebbek… Megbecsüljük a környezetet, embertársainkat, önmagunkat.
Hogy mindebből mennyi és hogyan fog teljesülni, nem csak rajtunk múlik, de a lendületet óvni, az akarást támogatni, az elszántságot éltetni kell, ameddig ez az ajándékká válható új esztendő tart. Tegyünk érte, hogy egész évben velünk tartson! Lélegezzünk hozzá mélyen néhány tiszta levegőjű verset magyar költészeti kincstárunkból!
BÚÉK 2017!
Kosztolányi Dezső
Új évkor
A téli éjbe fergeteg dörömböl,
hahó, hahó, a fergeteg vagyok!
Száguldva rontok ki szoros körömből,
s szétszórom a gyöngyös, hideg fagyot.
Nehéz melegség szállt a vén világra,
mindenki félt kuckószögletbe rég.
Siessetek nagy melletek kitárva,
élvezzük a fagy vészes éjjelét!
Hadd tépje a szélvész nagy üstökünket,
hadd rázza széjjel ami szertedül,
elmúlt a tegnap, holnap lesz az ünnep,
a fergeteg járjon vadul elül.
Söpörje a pokolba régi házunk,
és döntse szét a régi ormokat.
Mi e jeges, napos honban tanyázunk,
és mindenünk az izmos gondolat.
Omoljon egybe, amit összeróttak
múlt századoknak satnya bölcsei,
s a száradott lelkű, puhult bigót had –
lelkünket is vihar söpörje ki.
És jöjjenek seregbe mind a pőrék,
a száműzött, kiátkozott nagyok,
s menjünk vihar lépéssel még előrébb –
hahó, hahó, a fergeteg vagyok!
Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő
újév reggelén
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
Ferenczes István
Újévköszöntő
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz!
Szabó Lőrinc
Újévi katica
Hegyi házamból, vérpiros, kis
remény, tavasz s nyár bogara,
fedeles szárnyad emelintve
vágyad már ki, szabadba vinne,
réglátott katica?
Vadkan csörtet a havas erdőn
s varjaival károg a tél.
Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék:
hétszer-hét nap kell, vagy talán még
több is, hogy kint megélj!
Túlkorai fény csalt elő: jobb,
ha még ablakomban maradsz.
Az új évnek vagy hírhozója,
mint a kéményseprő, a gomba
s a szerencsemalac, –
ne menj hát halni, pici Hétpötty!
Volna csak itt, példádon át
szemeimmel hátra s előre
a hét pecséttel zárt jövőbe
látna ma a világ!
