Tóth Árpád

ÚJÉV REGGELE

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.
Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.
És jön a gyászos
Szopránu gázos.
Jön a májfoltos
Sarki boltos.
Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.
Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.
Vele jön nyájas kibice,
A vice.
Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.
Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.
Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.
S jön az olcsóságmentes
Hentes.
És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.
Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!
És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.
S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.
S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.
Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.

Eszteró István

Légy kedves

Légy végre kedves, újév, új esztendő,
már hetvenöt évre visszamenendő
ükszülőid tanúsága szerint
állhatok még előtted szó szerint
valameddig, már bizalmatlanul
az új iránt, ki bajosan tanul
egyéb módit, hisz aligha felejt
el kort, amely túlnyomó részt selejt,
s annyiszor volt hiába bizodalma,
hogy könyvtárra rúg bizarr irodalma,
hát légy kedves, ne mondd, hogy mit hozol,
hanem, hogy mit ér neked egy mosoly,
ölelés, otthonok melege, hűség,
mielőtt egészségedre ürítnék
poharukat a sereglő remények
összetévesztve mással a személyed,
azt mondd meg önérzetet nem alázva
mi hozná kedvedet ünnepi lázba,
javallanád-e, mint elődeid sokan,
hogy irhánk féltve éljünk okosan,
mint elbotló sugár vigyázva lépdel
a szakadék szélén törékeny fénnyel,
vagy kezed nyújtva nyájasan, frissen
segítsz át tengeren, akár egy isten,
nyűgös terhekkel a szívemben éjjel
nézhetek-e rád csillagok hitével,
látod-e a mindig az útra kelőt
remegni hullámzó partok előtt
unokákért nyújtva óráját, percét,
kik még helyesen beszélik a nyelvét,
lehet-e hazájuk falon egy szótag,
ha többit leverik s elbitangolnak
mögöttük hagyva várost, büszke szobrot,
melyet széppé, naggyá szavak száza toldott,
légy kedves, ó, új év, bár egyszer állíts
reményünk szerint örömkatedrálist,
becsületérzés, ha van még Európa
valamely zugában lélekbe róva,
hassa át napjaid igaz szeretettel,
amely csak adott, és soha nem vett el,
nem az számít, hátadon mit hozol,
hanem hogy mögötted marad-e hit, mosoly.

Nagy László

ADJON
AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet ?
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Weöres Sándor

Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.