Más ez a húsvét

Jaj, más ez a húsvét, felemás
a vesztegzárba zárt feltámadás,

a zümmögő virágos fergeteg
viharát hiába kergeted,

nem száll ki Jézus a sírkamrájából
hófehér lepelben, ahogyan máskor,

esendő, sáros lelkünkön belül
bolyong bezárva tehetetlenül,

töviskoronától szivárgó égbolt
csillagvérével hull, ami remény volt,

kihunyó hála, mely zord karanténban
vár feltámadásra, ameddig fény van,

mert dús asztalra, húsokra, befőttre
elmaradozott a test, a lélek böjtje,

míg ajtó, kapu, hűségeskü vára
immunitásunk sarkáig kitárva…

Feltámadás helyett halált hozó húsvét
ne legyen, világsírt ne ásson bús vég

kontinenseken koporsó-konvojjal,
míg koronavírus magát kitombolja,

el sem búcsúzhat, csak telefonon,
a sorok közé még belefonom

a kiáltó csendet, mikor ellobban,
akit hiába vártak a legjobban…

Más ez a húsvét, a Föld óriás,
széttört, megalomániás tojás,

mit Úr illesztget össze, festeget
reszkető kézzel, másként nem tehet,

mikor egy eltűnt sírkamrája
felé az ösvényt nem találja.