Sporttörténelmi pillanat
„Gratulálok Áronnak, isteni volt! Remé­lem, a mi meccseink is akkora élményt nyújtottak másoknak, mint az ő asszói nekünk. A csa­ládot »újraélesztették« az elődöntő után, úgyhogy külön köszönöm neki a gyengébb ideg­rendszerűeknek is élvezhető döntőt… Áron­nak ráadásul egy évvel tovább tartott meg­nyerni a három aranyat, hiszen ami nekünk nyolc év volt, az neki kilenc, de ő olyan, mint a jó bor, csak érik a korral” – idézünk egy rész­letet a háromszoros olimpiai bajnok vízilabda­kapus, Szécsi Zoltán (Sydney, Peking, Athén) nyilatkozatából, amely az ugyancsak háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron Facebook-oldalán jelent meg július 25-én.
Áron az újabb ötkarikás diadallal történelmet írt, ugyanis ő az első kardvívó, aki háromszor nyert olimpiát egyéniben. A Szécsi Zoltán által emlegetett szombati elődöntőben a har­mincegy éves sportoló rendkívül szoros csatá­ban 15:13-ra győzte le a grúz Szandro Baza­dzét, majd a fináléban könnyed vívással múlta felül 15:7-re az olasz Luigi Samelét.
Noha minden oka megvolt a felhőtlen, jól meg­érdemelt ünneplésre, Szilágyi Áron nem sokkal a győzelme után már a szerdai napra hangolódott, ugyanis a csapatversenyben kellett bizonyítania. Mivel a megmérettetés lapzár­tánk után zajlott, a végeredménnyel jövő héten térünk vissza.

Siklósi Gergely ezüstérme
„Nehéz bármit mondani egy ezüstérem meg­nyerésénél, egy aranyérem elvesztésénél. Egy biztos, Siklósi Gergelynek olyan nevelő­edzője volt, aki megalapozta ezt az ezüstérmet. Szalay Gyöngyi csapattársam volt. Jóban-rosszban együtt. Már nem láthatta volt tanít­ványa, Gergő vívását. Gyöngyi, Magyarország nevében köszönjük Neked is ezt az ezüst­érmet!!!” – ezekkel a szavakkal reagált a kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Hal­hatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke, Nagy Tímea a hivatalos Facebook-oldalán Siklódi Gergely ezüstérmére.
A huszonhárom éves vívó élete első olim­piáján a döntőig menetelt 25-én, ott viszont ve­re­séget szenvedett el a nála egy évvel idősebb francia riválisától, Romain Cannone-tól. Neve­lőedzője, az olimpiai bronzérmes Szalay Gyöngyi 2017-ben, negyvenkilenc éves korában, váratlanul hunyt el, így nem láthatta ta­nítványa későbbi sikereit, például a 2019-es világbajnoki győzelmét.

Női párbajtőrben született meg a román csapat első érme
Aranytussal kapott ki 11:10-re az ötödik olimpiáján szereplő Ana-Maria Popescu július 24-én a női párbajtőrözők döntőjében a kínai Szun Ji-ventől, és ezzel megszerezte Románia első érmét Tokióban. A harminchét éves sportoló 2008-ban, Pekingben lett ezüstérmes egyéni­ben, 2016-ban pedig aranyérmet szerzett a ro­mán női csapattal.
Nem sokkal a döntő után záporozni kezd­tek a sajnálkozó hozzászólások, nyilatkozatok, amire ez volt Ana-Maria válasza: „Miért saj­nos? Emberek, az olimpiai döntőben szerepeltem! Harminchét éves vagyok. Mindenem fáj, higy­gyék el, hogy tényleg gyötrődtem. Ez a legjobban kikínlódott érmem, többet dolgoztam érte, mint a korábbiakért. Tehát nem érdekel a Szun nyakában lévő aranyérem. Csak a sajátom ér­dekel, amelyet magamnak akartam meg­szerez­ni, és megvan. Ez a legfontosabb. […] Cso­dálatos volt, amit ma elértem.”

(Arany)érmek, pont­szerzések, eredmények lapzártánkig
1. Úszás – Újabb magyar aranyérem! A szám világ- és Európa-bajnoka, Milák Kristóf új olimpiai csúccsal olimpiai bajnok lett 200 méteres pillangóúszásban, a riói bronzérmes Kenderesi Tamás ugyanebben a számban negyedikként ért célba. Néhány nappal korábban Verrasztó Dávid negyedik lett a 400 méteres férfi vegyesúszás után. A román kül­döttség nagy reménysége, a mind­össze tizenhat éves David Popovici csupán két századmásodperccel maradt le a dobogóról, és negyedik helyen zárt a 200 méteres gyorsúszás döntőjében.
2. Evezés – Megvan a román küldöttség első aranyérme Tokióban! Magabiztos győzelmet aratott az Ancuța Bodnar és Simona Radiş kétpárevezős egység, miután mindvégig vezettett a dön­tőben. Nem sokat kellett várni az újabb román éremre, ugyanis Mihăiţă Vasile Ţigănescu, Mu­gurel Vasile Semciuc, Ştefan Con­stantin Berariu és Cosmin Pascari meglepetésre a 2. helyen ért célba a férfi négypárevezős fináléjában.
3 Vízilabda – A legutóbbi Európa-bajnokságon aranyérmes ma­gyar férficsapat vasárnap 10:9-re kapott ki Görög­or­szág­tól, majd 27-én 16:11-re nyert a házigazda Japán ellen. Lap­zár­tánk után, csütörtökön a Dél-afrikai Köztársaság következett. Július 31-én az Amerikai Egye­sült Államok, augusztus 2-án pedig Olaszország ellen játszik a Märcz-legénység. A nőknél a ma­gyarok 10:10-es döntetlennel kezdtek 26-án az oroszok ellen, lapzártánk után az a­merikaiak kö­vetkeztek. Augusztus 30-án, pénteken a japánok, míg augusztus 1-jén a kínaiak ellen bizonyíthatnak.
4. Hegyikerékpár – Negye­dik­ként zárt a hegyikerék­páro­sok női versenyében a tizenki­lenc é­ves, olimpián újonc Vas Kata Blanka, a helyezése pedig sporttörténelmi siker, ugyanis eddig az 5. hely volt a magyarok legjobb eredménye az ötkarikás játéko­kon. A férfiak versenyében a román színeket képviselő, szin­tén újonc Vlad Dascălu 7. helyen ért célba, tizenöt másodperccel lema­radva az olimpiai dobogóról.

Párbeszéd az olimpiáról… Trandafir Norberttel
Eúttal egy olyan marosvásárhelyi születésű úszóval készült interjú, aki sportolói pá­lyafutása során három olimpián vett részt, pályafutása legjobb eredményeit viszont a 2011-es sencseni Universiádén, illetve a 2012-es debreceni felnőtt-Európa-bajnokságon érte el. Előbbin ezüstérmes, utóbbin pedig bronzérmes lett 100 méteres gyorsúszásban. Ő mesélt a lapunknak az olimpiai tapasztalatairól, a tokiói játékokról, illetve arról, hogy mivel foglalkozik jelenleg.

– Visszavonulásod előtt három olimpián vettél részt… Melyik volt a legemlékezetesebb? És miért?
– Nem tudnék választani, mindhárom olimpia úgy volt tökéletes, ahogy volt, és mindegyikről nagyon sok kedves emlékkel jöttem haza. Pekingben volt az első olimpiám; nagyon meg akarták mutatni a világnak a kínaiak, hogy ők mennyire jók, és sikerült is nekik. Londont nevezhetném akár hazai versenynek is, itt volt Európában, nagyon sok román és ma­gyar szurkolóval, óriási sportkultúrával rendelkező nézőkkel, maximális élmény volt olyan medencében versenyezni, ahol a nézők talán 90%-a nagyon jól ismerte a mezőnyt, és minden sportoló úgy érezhette, hogy saját szurkolótábora van. Rio… hát az Rio… Kell erről többet mondani? Egyik nagy álmom volt eljutni oda, sikerült, és az csak fokozta az élményt, hogy közben versenyezhettem is ott.

– Szerinted mit élhettek át azok a sportolók, akik ta­valy azzal szembesültek, hogy elhalasztják a tokiói olim­piát?
– Nehéz lenne megmondani, örülök, hogy nem voltam közöttük. Valószínűleg óriási csalódást jelentett számukra, de szerencsére – ha késéssel is – megtartják!

– Mi adhat ilyenkor erőt a folytatáshoz?
– Mindenkinek saját céljai és motivációi vannak… és kell legyenek. De gondolom, hogy a sportolók jó részének elég sok erőt adott az olimpiai álom.

– Szerinted milyen lehet nézők nélkül versenyezni?
– Valószínűleg olyan, mint csukott szemmel tévét nézni, de biztos lesznek olyan sportolók, akiknek ez a helyzet elő­nyös lesz, és kevesebb izgalommal tudnak majd rajthoz állni.

– Hogy néz ki nálad a szurkolás az olimpia ideje alatt?
– Jobban szerettem volna élőben nézni, de sajnos a járványhelyzet nem engedte meg. A tévében vagy az interneten követem az eredményeket, különösebb procedúra nem társul hozzá.

– Ana-Maria Popescu párbajtőröző az ezüstérme után azt nyilatkozta, hogy ez a leginkább „kikínlódott” érme, emellett harminchét éves, sőt felkészülni sem volt könnyű Romániában… Mivel jár egy romániai sportolónak felkészülni az olimpiára?
– Pont azért volt a legkikínlódottabb érme, mert har­minchét éves. Teljesen másképp reagál egy harminchét éves szervezet, mint egy húszéves, másként regenerálódik. Óriási eredmény, amit ő az asztalra tett. Úgy gondolom, mindig nehéz felkészülni az olimpiára, viszont az elmúlt években kicsit javult a helyzet, talán kezdünk felzárkózni, még ha lassan is, de haladunk előre mindegyik sportban.

– Hogyan látod az úszósport jelenlegi helyzetét Romániában? Változott valami az elmúlt években?
– Nagyon sokat változott pozitív irányba, sok új tudás ke­rült be a rendszerbe, illetve sok olyan eszköz van, amelyekhez öt évvel ezelőtt még nem juthattunk hozzá. A spor­tolók támogatása is teljesen megváltozott az elmúlt pár évben, kezdtek megjelenni a szponzorok (még mindig úgy gon­dolom, hogy kevés, de haladunk), sőt az olimpiai bizottság, az úszószövetség is egyre jobban a sportolók mellé áll. Tehát… az irány jó.

– Neked mi jelentette a legnagyobb kihívást úszóként?
– Kitartani az úszás mellett olyan körülmények között, hogy a szüleim, az edzőm és a közeli barátokon kívül senki sem támogatott, vagy nem úgy, ahogy kellett volna.

– Mivel foglalkozol jelenleg?
– Csíkszeredában élek és a Csíkszeredai VSK úszó- és triatlonszakosztályának edzője vagyok, és azon dolgozom, hogy a sportolóim még nálam is jobb eredményeket érjenek el.