07 Aug 2021
Írta admin 
0 Hozzászólás Szuper kedd
A címben szereplő jelzőt a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületénél ragasztották a keddi napra, ugyanis magyar szempontból éremeső volt Tokióban. Kimondottan jólesett azzal a hírrel kezdeni a napot, hogy két magyar sportoló uralta a királyszámot férfi kajak egyes 1000 méteren, vagyis aki korán kelt, aranyat lelt a huszonnégy éves Kopasz Bálintnak köszönhetően, sőt egy ezüstérmet is a huszonegy esztendős Varga Ádám révén. Az 1996-os atlantai olimpia óta először fordult elő, hogy egy versenyszámban két magyar is dobogóra állt: akkor Rózsa Norbert elsőként, Güttler Károly pedig másodikként ért be a célba a 200 méteres mellúszás döntője után. A keddi eredmény azért is kiemelkedő, mivel kajak egyes 1000 méteren Hesz Mihály 1968-as győzelme óta egyetlen magyarnak sem sikerült nyernie a királyszámban…
A női kajak kettesek 500 méteres távja után Bodonyi Dóra és Kozák Danuta bronzérmének örülhettek a magyar szurkolók; Csipes Tamara és Medveczky Erika negyedik lett ugyanebben a számban.
A kajakos sikerek után megszületett a magyar vitorlázás eddigi legjobb eredménye; Berecz Zsombor ezüstérmet szerzett a finn dingi hajóosztályban. Kimagasló eredménye után így nyilatkozott: „Ez egy hatalmas bizonyíték mindenki számára és számomra is, hogy tényleg nincsen lehetetlen ebben az életben, ha hiszel a céljaidban és küzdesz ezekért minden egyes nap.”
A keddi napra jutott még egy aranyérem, a magyar küldöttség negyedik olimpiai bajnoki címe Tokióban: a világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás pályafutása utolsó mérkőzésén, a 77 kg-os kötöttfogású birkózók döntőjében 2:1-re legyőzte a kirgiz Akszol Mahmudovot, és ezzel megszerezte a vágyott olimpiai elsőséget. A közelben szurkolt neki a testvére, Lőrincz Viktor, aki másnap a 87 kg-os kötöttfogású versenyzők döntőjében volt érdekelt.
Szuper jelző illeti a Bíró Attila által irányított magyar női vízilabda-válogatottat is, mivel kedden 14:11-re legyőzte Hollandiát, és így bejutott az olimpia elődöntőjébe, amelyet lapzártánk után, csütörtökön rendeztek meg. A rivális a spanyol válogatott volt. A végső helyezés szombaton, az éremosztó napon dől el. A férfiak mezőnyében a legutóbbi Európa-bajnok magyar válogatott lapzártánk után küzdött a horvátokkal az elődöntőért. A bronzmeccs és a döntő vasárnap lesz.
Felemás érzések az úszóknál
„Nyilván felemás érzésekkel hagyjuk magunk mögött a tokiói olimpia úszóversenyét, hiszen a kvangdzsui világbajnoksághoz képest, ahol a medencében három versenyzőnk négy aranyérmet szállított, most egyedül Milák Kristóf állhatott dobogóra, igaz, ő legalább kétszer (200 méteres pillangóúszásban aranyérmes lett, míg a 100 méteres pillangóúszásban ezüstérmesként ért célba az amerikai Caeleb Dressel mögött – szerk. megj.). Ugyanakkor még sohasem sikerült ilyen sokszor ilyen sok úszónknak a döntőbe jutnia: kilenc versenyzőnk ment el a különböző finálékig, plusz két váltó is, mindösszesen 13 alkalommal. Eközben Európában csupán három országnak van olimpiai bajnok úszója: a briteknek, az oroszoknak és nekünk – senki másnak” – olvasható a Magyar Úszószövetség honlapján.
Negyedik helyből három is jutott Magyarországnak Verrasztó Dávid (400 méteres vegyesúszás), Kenderesi Tamás (200 méteres pillangóúszás) és Kapás Boglárka (200 méteres pillangóúszás) révén. A riói olimpia sztárja (három arany- és egy ezüstérem), Hosszú Katinka ezúttal érem nélkül utazott haza, miután ötödik lett a 400 méteres vegyesúszásban, és hetedikként ért célba 200 vegyesen. (De nem adja fel.)
A magyar úszósport egyik legjobbja, Cseh László olimpiai döntővel búcsúzott a sportolói pályafutásától: miután harmincöt évesen beverekedte magát a 200 méteres vegyesúszás döntőjébe, végül 7. helyen ért célba. Korábban négyszer volt ezüstérmes és kétszer bronzérmes az ötkarikás játékokon, emellett két vb-arannyal és több mint harminc Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet.
Románia nagy reménysége, a mindössze tizenhat éves David Popovici kétszer jutott a fináléba: a 200 méteres gyorsúszásban negyedikként ért célba, míg a szám 100 méteres távján hetedik lett. Az eddigi ötkarikás játékokon a román úszók három arany-, két ezüst- és négy bronzérmet szereztek.
Meglepték az evezősöket a repülőtéren
Vörös szőnyeg várta a Tokióból hazatérő román evezősöket vasárnap a Henri Coandă repülőtéren: a szakszövetség küldöttsége három érmet szerzett az idénre halasztott nyári játékokon. Az Ancuţa Bodnar és Simona Radiş kétpárevezős egység mindvégig vezetett a döntőben, és ezzel megszerezte Románia első aranyérmét Tokióban. Mihăiţă Vasile Ţigănescu, Mugurel Vasile Semciuc, Ştefan Constantin Berariu és Cosmin Pascari meglepetésre a 2. helyen ért célba a férfiak négypárevezős fináléjában, Marius Cozmiuc és Ciprian Tudosă pedig a férfiak kétpárevezős versenyében lett ezüstérmes.
Az említett sikereknek köszönhetően Románia a 4. helyen végzett a sportág éremtáblázatán Új-Zéland (három arany-, két ezüstérem), Ausztrália (két arany-, két bronzérem), illetve Hollandia (egy arany-, két ezüst-, két bronzérem) után. A román evezőssport eddig összesen húsz arany-, tizenkét ezüst- és kilenc bronzéremmel büszkélkedhet az olimpiákon.
Két ötödik hely asztaliteniszben
Ötödik helyen zárt augusztus 2-án az Európa-bajnok román női asztalitenisz-válogatott, azaz a marosvásárhelyi Szőcs Bernadette, az aradi Daniela Dodean Monteiro, illetve a konstancai Elizabeta Samara a tokiói olimpia női csapatversenyében. Vasárnap hajnalban 3:0-ra nyertek Egyiptom együttese ellen, és ezzel bejutottak a negyeddöntőbe, ahol Hong Kong legjobbjai vártak rájuk. A négy közé kerülésért folytatott küzdelemben viszont 3:1-re kaptak ki az ázsiaiaktól, így az ötödik helyen fejezték be a tokiói kalandot. Július 25-én Szőcs Bernadette vegyes párosban lett ötödik Ovidiu Ionescuval az oldalán: a világbajnok rivális kínai kettős, Xin Xu és Shiwen Liu: 4:0-ra nyert, és bejutott a legjobb négy közé.
Egyébként a román női asztalitenisz-válogatott harmadszor szerepelt az ötkarikás játékokon: a 2008-as pekingi olimpián hetedikként zárt, míg 2016-ban, Rióban kilencedik helyen végzett. Először az 1992-es barcelonai játékokra jutottak ki romániai asztaliteniszezők, és azóta mindegyik olimpián képviseltették magukat.
Párbeszéd az olimpiáról…
Gallovits Gyulával
Ezúttal a nagyváradi születésű, de több mint négy évtizede Temesváron élő olimpikont, Gallovits Gyulát kérdeztem a pályafutásáról, illetve a tokiói olimpiáról. A jelenleg öttusaedzőként és testnevelő tanárként tevékenykedő (Politehnica ESK és Banatul Sportlíceum) volt öttusázó pályafutása során tíz ifjúsági és felnőtt országos bajnoki címet szerzett, és hosszú ideig volt alapember a válogatottban.
– 1980. Moszkva. Mi az első mondat, ami eszedbe jut erről az évszámról, illetve az orosz fővárosról?
– A moszkvai olimpiai játékokon való részvételre emlékeztet, de szomorúan tekintek vissza, ugyanis a szövetség súlyos hibákat követett el a versenyzőkkel szemben, vagyis felmorzsolta az idegeinket az utolsó pillanatig!
– Mit jelentett számodra akkoriban, hogy kijutottál az olimpiára?
– Az olimpián való részvétel létfontosságú volt a jövőm szempontjából sportolóként.
– Mennyiben különbözött az akkori öttusa a jelenlegitől?
– Az akkori öttusa csak a sportágakban hasonlít a maihoz, de közben lecsökkentek a távok, a lebonyolítása pedig öt napról egy napra zsugorodott.
– Milyen tanácsot adnál a negyvenegy évvel fiatalabb önmagadnak a moszkvai olimpia előtt?
– Ma is ugyanazt tanácsolnám magamnak, mint akkor: „Higgadtan kell összpontosítani és harcolni a sikerért!”
– Milyen tulajdonságok jellemeztek téged sportolóként?
– Kitartás, nehéz-fáradságos munkabírás, elszántság és határozottság, persze tudtam veszíteni is, mert anélkül biztosan nem lehet nyerni.
– Néha úgy érzem, hogy hatalmas elvárás van egy-egy sportolóval szemben, és ha nem úgy jön ki a lépés, ahogy szeretné, akkor elindul a lavina, mint például Hosszú Katinka esetében, aki ezúttal érem nélkül tért haza. Sportolóként hogyan lehet feldolgozni a kudarcot, illetve a rád zúduló kritikaáradatot?
– Nem minden verseny sikerül úgy, ahogy szeretnénk, ugyanis nem mindig jön össze a jó felkészülés, a formaidőzítés, sérülések is történhetnek, és ezek mellett még tucatnyi tényező közbeszólhat. El kell fogadni a vereséget, majd elszántan tovább kell haladni a cél felé. Katinka már mindent letett az asztalra, ő is ember.
– És hogyan lehet feldolgozni a sikert? Mert sokszor az is felboríthatja az egyensúlyt…
– A siker nagyon fontos, de ne legyen bódító… A földön kell maradni, s mintha semmi se történt volna, másnap ismét el kell indulni kemény munkával a fejlődés csúcsáig!
– Teniszező lányaidat, Alidát és Edinát hogyan készítetted fel a kudarcra és a sikerre?
– A lányaimmal sem volt könnyű a nehéz pillanatokat kezelni, ők se fogadták el mindig a jó tanácsokat.
– Hogyan látod a sport helyzetét jelenleg Romániában?
– Szerintem nagyon rossz állapotban maradt 2004 óta. Alig volt sportbázisfejlesztés az elmúlt években, de az is a magyar kor-mány által Székelyföldön megvalósított befektetéseknek köszönhető. Nagyon sok hiányosság van minden szinten a gyereksporttal kezdve, ifi, junior és felnőtt szintről már alig beszélhetünk. Ez hosszú és húzós téma…
– Milyen tanácsot adnál azoknak a gyerekeknek, akik most próbálnának ki valamilyen sportágat? Hát a szüleiknek?
– A gyerekeknek nem adnék tanácsot, mert ők még nem képesek felfogni a dolgok lényegét! A szülőknek viszont azt mondanám, hogy ha hozzám küldik a gyerekeket, ne csak bennem bízzanak, hanem a sok tapasztalt kollégámban is, akik jó útra tudják terelni a gyerekeiket. Emellett sikeres, szerencsés sportágválasztást kívánok, mert nem jó, ha több tucat sportot űznek egyszerre. Az csak felesleges időpazarlás…
– Mivel foglalkozol jelenleg?
– Mostanában országos bajnokokat nevelek és edzek, szám szerint tizenegyet – még jöhetnek kilencen.
Farkas-Ráduly Melánia
