Megnyitó az olimpián
Ma hivatalosan is megkezdődnek az idén nyárra halasztott tokiói ötkarikás játékok: a nyi­tóünnepség a 2019 decemberében átadott, 68.000 férőhelyes Olimpiai Stadionban lesz. Gergelics József, az MTI különtudósítója a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárát, Vékássy Bálintot idézte, aki szerint „a bevonuláson részt vevő versenyzőknek a stadionon kívül két-, belül pedig egyméteres távolságot kell tartaniuk egymástól, és végig maszkot kell viselniük”. Ugyanakkor kísérőként is mindössze hat személy vonulhat a sportolókkal.
„A zárt kapus eseményen a lelátón is csak nagyon korlátozott számban foglalhatnak helyet a meghívottak, ugyanis a nemzeti olimpiai bizottságok képviseletében csupán az elnök és a főtitkár vehet részt, rajtuk kívül pedig a helyszínre utazó vezető politikusok lehetnek jelen” – utalt Vékássy Bálint szavaira Gergelics József az MTI-nek küldött tudósításában. A magyar olimpiai csapatban egyébként a tartalékokkal együtt százhetvenhárom sportoló neve szerepel, míg Romániát száz sportoló képviseli a japán fővárosban.

Covid-illemtan sportolóknak
„Unalomig ismert alapszabály, hogy a maszk viselése és a távolságtartás kötelező, ettől csak bemelegítésnél és verseny közben tekinthetnek el az indulók. Azoknál a sportágaknál, amelyekben a sporteszközöket töb­ben használják, azokat minden váltásnál fertőtleníteni kell. Ilyen a tornászoknál a gyűrű vagy a korlát, ritmikus gimnasztikában a labda és a szalag, de akár asztaliteniszben az asztal is” – olvasható Ambrus Gábor, az MTI különtudósítójának beszámolójában.
A sportolók a nézőtérről szurkolhatnak a társaiknak, de nem szabad kiabálni, énekelni, fütyülni, csupán tapsolni. A díjátadón a sportolók maszkot fognak viselni, majd saját maguk akasztják a nyakukba az alaposan fertőtlenített érmet, amelyet egy tálcáról vesz­nek el. Nem léphetnek át a dobogó másik fokára, sőt a kézfogás, illetve egymás megölelése is tilos.

Az evezős Pétervári-Molnár Bendegúz lesz az első magyar induló
„Az olimpia megnyitójának napján, július 23-án magyar idő szerint 1:30 órakor rajtol az evezős olimpiai program a férfi egypár versenyszámával. A mezőnyben ott lesz Pétervári-Molnár Bendegúz is. […] 2021 áprilisában az európai olimpiai kvalifikációs versenyen harcolta ki az indulás jogát egypárban” – olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján.
Ez lesz a második olimpiája: Rióban a C döntő 2. helyén zárt, ami összesítésben a 14. helyet jelentette számára. Most szeretne előrébb végezni, és abban bízik, hogy sikerül elcsípnie egy pontszerző helyet. Tokióban az egypár versenyszám harminckét indulóját hat előfutamba sorolják.

Olimpiára hangolódtunk Risztov Évával
„Az olimpiai arany egy dolgot adott az életemben. Már elhiszem, hogy bármire képes vagyok. Az emberekből ez a hit hiányzik leg­inkább” – idézem Risztov Éva sza­vait, aki a 2012-es londoni olim­pián szerzett aranyérmet 10 km-es nyílt vízi úszásban. Évával július 16-án a Kárpát-medencei Magyar Vállalko­zók VI. Találko­zó­ján, Mező­köves­den készítettem in­terjút, amelyből ezúttal egy rövid részletet fogok közölni.
– Az elmúlt másfél év tükrében szerinted milyen lesz a tokiói olimpia?
– Alapvetően egy érdekes és tanulságos olimpia várható, nagyon izgatott vagyok, és bízom benne, hogy a magyarok a legjobbat hozzák ki magukból. Mert az elmúlt időszak inkább a túlélésről szólt, arról, hogy ki volt a legnagyobb túlélője ennek az időszaknak. Re­mélem, sok magyar bebizonyítja azt, hogy nagyon jók vagyunk.
– Azt rebesgetik, hogy kb. tizenhárom érem jöhet össze. Te mit gondolsz erről?
– Nem bocsátkozom esélylatolgatásba, mivel egyáltalán nem sze­rettem azt, amikor velem kap­cso- latban beszéltek erről. Bízom ben­ne, hogy mindenki a legjobbat fogja kihozni magából.
– Hogyan jellemeznéd a ma­gyarországi úszósportot?
– Nagyon sikeres, jó úton halad, és rengeteg utánpótlás-versenyző van. Az olimpia után egy generáció fogja befejezni a pályafutását, ezért bízom benne, hogy a jövő nem­ze­déke felköti a nadrágot, mert nagyon jó volt az elmúlt időszak.
– Az egyik távozó Cseh Laci lesz.
– Meglátjuk, hogy mit csinál… Én azt gondolom, hogy az övé az egyik legszebb karrier a magyar úszósportban, egy legenda fog tá­voz­ni, de bízom benne, hogy a to­vábbiakban is támogatni fogja ezt a közeget, mert szerintem emberfe­letti, amit magánemberként és spor­tolóként is felmutatott.
*
Risztov Éva jelenleg a Magyar Úszószövetség elnökségének tagja, az Olimpiai Bajnokok Testületének elnöke, emellett egy úszóiskolát, úszószakosztályt épít Budapesten, sőt néhány vállalkozása is van.

Szurkoló született
Édesapámmal és az öcsémmel a tévé előtt szurkoltam a magyar férfivízilabda-válogatottnak, édesanyám kint volt az udvaron. Talán tízszer seperte le a lépcsőt egymás után, mert nem akart bemenni a házba. Néha-néha azonban bekiáltott, mert érdekelte az eredmény, de úgy érezte, hogy képtelen volna nyugodtan végigszurkolni a meccset.
A Magyarország – Amerikai Egyesült Államok olimpiai döntőt néztük 2008-ban: izgalmas csatározás után 14:10-re nyertek Kemény Dénes tanítványai, és ezzel sorozatban harmadszor lettek olimpiai bajnokok. Persze a végén édesanyám is velünk ünnepelt.
A leírtak alapján valószínűleg sejthető, hogy olyan családban nőttem fel, ahol az átlagosnál fontosabb szerepet kapott a sport, és mivel csak egy televíziónk volt – számítógépről még nem is álmodtunk –, az ideihez hasonló nyarakon főleg sportköz­ve­tí­téseket néztünk a tévében. Ilyenkor a gyereknek két választása van: megutálja vagy meg­szereti a sportot. Én belebolondultam. Tudat alatt akkor születhetett meg bennem az a gondolat, hogy milyen jó volna találkozni a kedvenc sportolóimmal, riportereimmel, az álmom pedig később, újságíróként teljesült.
Ma újabb olimpia kezdődik, teljesen más lesz, mint a többi, és bár egy ideje a jól megérdemelt szabadságon jár az eszem, kitartok, amíg lejár. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni az érmek számát illetően, hisz sok-sok tényező befolyásolhatja. Egy dolgot biztosan tudok: idén is ugyanúgy fogok szurkolni, mint a legelső olimpián, amelyet a szüleimmel néztem végig. Az 1996-os atlantai nyári ötkarikás játékokkal kezdtem a szurkolói „pályafutásomat”, tizenegy éves voltam akkor. Az ökölvívó Kovács Kokó István döntőjét sohasem fogom elfelejteni. Bízom benne, hogy idén is hasonló élmény(ek)ben lesz részem, részünk. Szurkoljunk együtt az elkövetkező hetekben!
F.R.M.