Talán két hónappal ezelőtt a román nyelvű sajtóban jelent meg a hír, mely szerint a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója lemondott. Ezt megelőzően a suttogó propaganda arról szólt, hogy a fenntartó utasítására a polgármesteri hivatal ellenőrző testületének ellenőrei hosszabb ideje vizsgálják az intézmény tevékenységét, nyilvántartásait és súlyos rendellenességekre derült fény. Később hivatalosan is megerősítették azt, hogy „több súlyos működési zavart talált a színház adminisztratív és pénzügyi gazdálkodásában!”
Nem tűntek hitelesnek eme híresztelések, ugyanis az intézmény igazgatója és vezetősége tizenhét évig élvezte úgy a fenntartó, mint a Nagyérdemű bizalmát. Viszont a lemondás ténye megerősíteni látszott a fű alatt terjedő híreket.
Megkeresésünkre az intézmény igazgatója megerősítette a lemondásról szóló hírt, és azt is ismertette, hogy évad végéig továbbra is ellátja vezetői teendőit.
Hogy mi húzódik meg e dolgok mögött, a fenntartó és a fenntartott intézmény további viszonyának rendezése az érintett intézmények, szakemberek dolga feltárni, tisztázni és meghozni, alkalmazni a hatáskörükön belül a megfelelő döntéseket.
Közösségi szemszögből tekintve az ügyre mindenképpen feltevődik viszont a kérdés: ebben az esetben van-e és ha igen, mi a teendője a közösségnek, azaz a közösségi vezetőknek? Hogyan kell viszonyuljon a közösség eme vagy az ehhez hasonló ügyekhez? Vannak-e eszközei, amelyekkel beleszólhat a számára fontos intézménnyel kapcsolatos súlyos döntésekbe? Még akkor is, ha állami fenntartású, azaz nem kevés állami anyagi forrásból gazdálkodik az érintett intézmény. Értékelhető-e támadásnak a fenntartó lépése, netán személyi ellentétekre alapozódó bosszúként? Nem veszíthetjük szem elől azt sem, hogy Balázs Attila igazgató irányítása alatt a temesvári magyar színház a régió egyik jegyzett művészeti intézményévé vált, az eltelt majdnem két évtized alatt rengeteg jó dolog történt a magyar színházban.
Mit kell tenni ebben az esetben? Fel kell tárni teljes egészében az ügyet? El kell mondani a közösségnek ki, mikor, hol tévedett vagy kerülte ki, esetleg sajátosan értelmezte a törvényt? Abban az időszakban, amikor elterjedt az igazgató lemondásának híre, ezekre a súlyos kérdésekre kerestem a választ. Nem öncélúan, hanem arra gondolva, hogy ha változik a politikai széljárás, vagy bármilyen más okból ezek szerint megtörténhet másik (magyar) intézmény vezetőjének a lemondatása, eltávolítása vagy éppenséggel, meghurcolása.
Május 23-án vagyis egy héttel ezelőtt, szintén a román nyelvű sajtóból értesültünk arról, hogy a magyar színház fenntartója, ideiglenes jelleggel kinevezte az új igazgatót. Majd jött a színház közleménye is, mely szerint „Balázs Attila színművész 17 évnyi intézményvezetés után befejezte mandátumát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház élén. Temesvár Polgármesteri Hivatala ideiglenes igazgatónak Horváth Hunor rendezőt nevezte ki, aki eddig a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház Német Tagozatának vezetője volt.
Balázs Attila színpadi tapasztalatára alapozva új esztétikai irányvonalat szabott meg, átalakította a társulatot és a repertoárt is. Számos külföldi rendezővel együttműködött, és egy kiemelkedő minőségű színházi műsorrendet alapozott meg. Vezetése alatt a temesvári magyar színház a térség egyik meghatározó intézményévé vált. Balázs Attila hozta létre a TESZT Eurorégiós Színházi Fesztivált is, amelynek 15 éven át volt igazgatója.” A város által kiadott közlemény szerint, “ a sepsiszentgyörgyi születésű magyar nemzetiségű Horváth Hunor rendező, dramaturg és kulturális menedzser (…) Németországban, Ausztriában és Svájcban tanult. 2019 óta vezeti a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német szekcióját, ahol megháromszorozta a közönséget, és egy stabil, többnyelvű, nemzetközi láthatósággal rendelkező csapatot épített fel. Több mint 15 éves tapasztalattal a passaui Athanor Akadémia társigazgatója, a Hochschule der Künste Bern oktatója, valamint a Nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál nemzetközi kapcsolataiért felelős.”
Nem kérdőjelezve meg a magyar színházat fenntartó városvezetés jogát arra nézve, hogy a meglátása szerint – a legmegfelelőbb módon járjon el, továbbra is időszerűek a kérdések: ebben az esetben van-e és ha igen, mi a teendője a közösségnek, a közösségi vezetőknek? Hogyan kell viszonyuljon a közösség eme vagy az ehhez hasonló ügyekhez? Van lehetősége beleszólni a közösség számára fontos intézménnyel kapcsolatos döntésekbe?
Nem üres szavak ezek, hiszen ebben a pillanatban a közösségnek csupán rábólintási lehetősége van. Ha jól alakulnak a dolgok – reméljük a legjobbakat! – akkor mindenki boldog. De mi van akkor, ha nem?

Makkai Zoltán