Megemlékezések 57 év távlatából

Ötvenhét év után sem halványult a XX. szá­zadi Európa legnagyobb függetlenségi harcának, a magyar forradalomnak az em­lé­ke. A szerdai megemlékezések, a közelgő ma­gyar­országi parlamenti választásokra ké­szülő pártok kortes demonstrációi el­lenére a magyar nép szabad­ság­sze­re­tetének szimbóluma jellemezte a meg­­emlékezéseket mind Magyar­or­szágon, mind pedig az erdélyi tája­kon. Tudjuk, hogy 57 év­vel ezelőtt október 23-án a budapesti diá­kok­nak az egyetemekről kiinduló békés tün­teté­sével kezdődött, a kommunista rendszert elő­ször megingató ese­mény, ami azután a fegy­veres fel­kelők ellenállásának felmor­zso­lásá­val fejeződött be Csepelen november 11-én. Az elsza­kí­tott nemzetrészek magyar közösségei is szen­vedő ala­nyai voltak a megtorlásoknak Temes­váron, Kolozsváron, Marosvásár­he­lyen és a Székelyföldön. Az 57. év­forduló alkalmával az er­dé­lyi meg­emlékezések keretében Maros­vásár­he­lyen a Vártemplomban ünnepi ál­dásra ke­rült sor, Márai Sándor Mennyből az angyal című versének elszavalásával. Előadást tar­tott Tófalvi Zoltán, majd Cseh Tamás-Bereményi Géza: Corvin-köziek című dalát előadta Kovács Károly Márk. Hasonló meg­emlékezésekre Erdély-szerte, így Temesvá­ron is sor került, a Kós Károly-emléktábla leleplezése alkalmával, ahol Halász Ferenc RMDSZ-elnök és Markó Béla sze­nátor, a Kós Károly Akadémia Ala­pítvány elnöke emlékezett meg a ma­gyarországi történelmi esemény­ről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke október 23-án, nemzeti ünnepünkön, a Békés megyei Újkígyóson vett részt a vá­ros meg­hívottjaként, ahol ünnepi szónok­ként többek között elmondta: „Túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy a második világháborút lezáró 1947-es béke­szer­ződést követően, az ‘56-os for­radalom volt az a pillanat, amikor a Kár­pát-medencei magyarság szíve egyszerre dob­bant, a lelkekben ugyanaz a tűz, a sza­badságszeretet lángja lobbant fel. Bár a ha­tárok már több mint egy évtizede szétvá­lasz­tották a magyar nemzet tagjait, 1956-ban mégis együtt éreztünk, együtt reménykedtünk és hittük, hogy a gyorsan berendezkedett kom­munista diktatúra nem lesz örökéletű ezen a vidéken.” (….) Az RMDSZ elnökét Szebellédi Zoltán, Újkígyós polgár­mestere köszöntötte, aki elmondta, a Békés megyei város szolidaritására, kiállására mindenkor számíthatnak az erdélyi magyarok. Ennek a szoli­daritásnak a kifejezésére kitűzték a székely zászlót a Petőfi Sándor Mű­velődési Ház nagytermében tartott ünnepség alkal­má­ból is. (….) Az RMDSZ elnöke 1956 követ­kez­mé­nyeiről, tanulságairól beszélve zárta ünnepi beszédét. „A nemzetnek közös törek­véseiben egységesnek kell len­nie, már csak azért is, mert a tör­ténelem bebizonyította: elsősor­ban magunkra számíthatunk. Egyik közös törekvésünk, hogy a magyar nemzet Európában sikeres és tiszteletre méltó nem­zet legyen. Közös érdekünk, hogy egy ször­nyű­séges és többnyire kese­rűséget hozó hu­szadik század után úgy építsük a magunk tár­sadalmát, hogy a múlt század hibáit ne kö­vessük el még egyszer. Javítsuk ki az el­kö­ve­tett hibákat, lássuk a múltat, ismerjük meg azt, de ne tévesszük szem elől a jövőt”.