08 Jul 2021
Írta admin 
0 Hozzászólás Hamarosan vége
Az olvasó pénteken már tudni fogja azt, amit mi még nem tudtunk szerdán, lapzártánk előtt… vagyis addig már ismert lesz a két döntős kiléte. A negyeddöntőben Spanyolország „csak” büntetőrúgásokkal tudta legyőzni 3-1-re Svájcot (a rendes játékidő végén 1-1 volt az állás), Olaszország 2-1-re múlta felül Belgiumot, Dánia 2-1-re nyert Csehország ellen, míg Anglia 4-0-s sikert könyvelhetett el Ukrajna ellen.
Átadjuk a labdát
Ma a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének ügyvezető igazgatója, a Marosvásárhelyen élő Bögözi Attila tollából olvashatunk értékelést és esélylatolgatást. Attila egyébként a MÚRE aranylábú sajtós focicsapatának, a PRESSingnek is tagja, és nem mellékesen jó tollú újságíró, valamint két könyv szerzője.
Az olasz matador győzött, a spanyol bika elvérzett
Az Olaszország–Spanyolország elődöntővel megkezdődött az Eb végjátéka, melyre nem akármilyen címlappal hangolt az olasz sportnapilap, a La Gazzetta dello Sport: a „borítón” Roberto Mancini szövetségi kapitány torreádorként volt látható. Vajon legyőzi a „spanyol bikát”? Nos, a válaszra egészen a tizenegyesek utolsó köréig kellett várni, amikor a spanyol Morata gyatra lövése után (könnyedén fogta az olasz kapus) a büntetők Messijének nevezett Jorginho a döntőbe lőtte a squadra azzurrát. Olaszország–Spanyolország 1-1 (0-0, 1-1, 1-1, 1-1), tizenegyesek után: 4-2.
Az olasz torreádor legyőzte tehát a spanyol bikát, amelynek tudnia kellett volna, hogy addig jár a korsó a kútra… Mert már a Svájc elleni negyeddöntőt is kínkeservesen izzadta ki a spanyol gárda (büntetőkkel nyert 3-1-re). Ennek ellenére számomra ez a mérkőzés volt a legizgalmasabb, a spanyolok pedig azt a tanulságot vonhatták le belőle, hogy a tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas. Ugyanis egy öngólként elkönyvelt megpattanó lövéssel korán előnyhöz jutottak (Spanyolországot három öngól is segítette ezen az Eb-n!), Svájc a második félidő derekán egyenlített, és – bár a 77. perctől emberhátrányban is játszott – kihúzta a rendes játékidőt, majd a hosszabbítást is. A büntetőpárbajban Fortuna istenasszony a spanyolok mellé állt, nota bene, nem először…
Münchenben, az Allianz Arénában a belga és olasz drukkerek egy emberként ünnepelték a svájci Xherdan Shaqiri egyenlítő találatát Spanyolország ellen, majd hangos „pfujolással” vették tudomásul, amikor a spanyolok tizenegyes párbajban megnyerték a szentpétervári negyeddöntőt. Ám ezzel ki is merült a szurkolótáborok közötti egyetértés. Előbb Nicolo Barella lőtte ki a belga jobb alsó sarkot (0-1), majd Insigne húsz méterről tekert a kapu bal oldalába (0-2). Belgium kapott ugyan egy tizenegyest, melyet Lukaku magabiztosan értékesített, (1-2), de a belgáktól ezúttal többre nem tellett.
A másik két negyeddöntős mérkőzés – Csehország–Dánia (1-2), Ukrajna–Anglia (0-4) – hozta a papírformát, bár Kasper Hjulmand, a dánok szövetségi kapitánya beismerte: „Nem ez volt a legszebb meccsünk, nagyot harcoltunk, és volt egy fantasztikus kapusunk.”
Szívesen felejteném – de nem tehetem – az ukrán–angol mérkőzést. Az angolok hozták a kötelezőt, gyártották a gólokat, 2004 óta először vonulhattak előnyben szünetre egy kontinensviadal egyenes kieséses szakaszában (akkor a portugálok hosszabbításra mentették a negyeddöntőt)… nos, ilyesmire ezúttal nem került sor. Az Eb legunalmasabb mérkőzésén az ukránok – hogy is mondjam – „halandzsafocit” játszottak, ami körülbelül olyan, mint ez a közmondás: néma gyermeknek az anyja se látja a fától az erdőt…
Lapzárta után játszották a Dánia–Anglia második elődöntőt, melyen – borítékolom – a továbbjutás csupán gólarány kérdése.
Így, július 11-én olasz–angol döntőre tippelek a futball londoni szentélyében, a Wembley-ben.
