28 Jul 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A mi aranyos falunk…
A napokban, július 22-én töltötte be 100. életévét Farkasné Bódi Mária, aki 1915-ben, a monarchiai aranykor végén, az első világháború kezdetén született Aurélházán, abban a bánsági kis faluban, ahol szinte két emberöltőnyi ideig élt, és amelyről meghatódottan, felragyogó szemekkel beszélt, amikor születésnapján felkeszöntöttük.
Aranyos kis falu volt Aurélháza, amelyet ma Răuţnak neveznek. Német és magyar nemzetiségű emberek éltünk ott nagyon jó egyetértésben, egyetlen nézeteltérésre sem emlékszem, ami a magyarok és a németek között előfordult volna. Úgy voltunk a német szomszédokkal mintha testvérek lettünk volna, igaz, hogy mi nem tudtunk németül, de ők mind jól beszéltek magyarul. Nagyon sajnáltuk, amikor elmentek: először deportálták őket, kit oroszországba, kit a Baragánba, mert általában nagy gazdaságuk volt, később maguk vándoroltak ki Németországba. Helyettük románok jöttek, velük nehezebben értekeztünk, mert mi nemigen tudtunk románul, ők meg egyáltalán nem beszélték a mi nyelvünket. Ma jobbára csak románok laknak ott, a mi egykoron szép kis falunkban. Sok volt a gyerek az iskolában, az elemi osztályosok tanító nénije Mihályfy Katalin volt, a nagyobbakat pedig Winter János tanította. Tele volt az iskola, az osztályban két sorban ültünk, külön padsorban a lányok és külön a fiúk. Szerettem iskolába járni, akkor hat osztályt végeztünk.
(Az aurélházi szülőfalu iránti szeretetről a néni leánya, Diósiné Farkas Mária is melegséggel beszélt, aki maga is ott járt még magyar tannyelvű elemi iskolában. 1959-ben került Temesvárra.)
Érthető, hogy Mária néni a megszépítő fiatalkori múltra emlékszik szívesebben, pedig bizony megpróbáltatásokban is bőven volt része Farkas Mihály férjével együtt, aki 1912-ben született.
Ő óteleki fiú volt, de félárván maradt, s édesapja Magyarszentmártonba házasodott újra. A családom, édesapám, Bódi János és édesanyám, Bódi Ágnes, s a testvéreim – hárman voltunk testvérek – szeretettel fogadta be az árva fiút. 1932-ben május 14-én volt az esküvőnk, én 17 éves voltam, a férjem pedig húsz. Jó helyre került, Göntz Hanziéknak majdnem 100 hold földjük volt, ott volt traktorista. Hanzi nagyon jó ember volt.
A fiatal Farkas házaspár önálló gazdaságra vágyott, amihez sok pénz kellett. Úgy döntöttek, hogy városon próbálnak szerencsét. Mária Temesváron, a Lloyd étterem konyháján kapott munkát, Mihály pedig ugyanott pincéreskedett. 1938-ra, amikor megszületett a leányuk, Mária, már szép összeg gyűlt össze.
Aurélházán egy öreg szerb gazdától mindent megvettünk: ekét, boronát, lovakat és öt hektáron elkezdtünk gazdálkodni. Szépen gyarapodtunk, amíg nem jött a kollektivizálás. Mindenünk odaveszett, de a férjem inkább az állami gazdaságba, a GOSTAT-ba ment traktoristának. Sajnos őt 25 éve elvesztettük.
A jó egészségnek örvendő 100 éves Mária néni, kora ellenére élénken meséli életét, s hálával mondja, hogy soha nem volt beteg.
Nagyon öreg lettem, sajnos a látásom meggyengült és egy kicsit nagyot is hallok, de hála Istennek, soha nem kerültem kórházba és még orvosi kezelére se szorultam, talán egyszer magasabb volt a vérnyomásom, de ma már arra sem panaszkodhatok. Enni, válogatás nélkül mindent megeszem, persze semmiből sem túl sokat és, mint egész életemben, most is csak vizet iszom.
A 100 éves Farkas Mária, Diósiné Farkas Mária leányával és a vejével, Diósi Józseffel lakik együtt és örvend gondoskodásuknak Temesváron, az Eneas utcai csinos családi házukban. De rendszeresen meglátogatja és szeretettel veszi körül az egész család, az unokája Diósi Tibor és felesége Anna, akárcsak a dédunokák, a 22 éves Noémi, a 20 éves Tímea és az 5 éves Kristóf. És nem hagyhatjuk ki az Ari nevű kedves kutyát, aki látogatásunk alkalmával sem mozdult el a néni mellől.
A családi összetartás jelét tapasztalhattuk, s talán a hosszú élet egyik titkaként is tekinthetjük a melegséget, amit Mária néni környezetében tapasztaltunk. Ezt a ragaszkodást jelezte többek között az is, hogy a születésnapi ünnepségre még Kanadából is hazajött, az 1956 óta Montreálban élő Bódi István, Mária néni 90 éves első unokatestvére.
Kívánunk hát Mária néninek ezúton is további jó egészséget, és minél több örömöt kedves családja körében.
