Több mint táncoktatói tábor
A Végváron a 15. alkalommal megszervezett tánctáborról szóló híradásunkban megelégedhetnénk akár annyival is, amennyit a múlt heti lapszámunkban megjelent tudósításban közzétettünk, nevezetesen, hogy a csütörtöki gálaműsort megelőzően a táborban résztvevő végvári, temesvári és székelyudvarhelyi tánccsoportok tagjait két szegedi oktató a lőrinrévi táncrenddel ismertette meg.
Mint a záróünnepségen kiderült azonban, valójában egy táncrend alaplépéseinek megismertetésével járó eseménynél sokkal többet jelent a résztvevők, táncos iskolások, oktatók és helyi szervezők számára az együtt eltöltött időszak élménye. Mindenki felsőfokban beszélt a végváriak vendégszeretetéről, az odafigyelésről és a szeretetről, amellyel a résztvevőket körülvették. A táncoktatással foglalkozó temesvári pedagógus kollégák – akárcsak a szegedi oktatók közül Balogh Zsolt – úgy nyilatkoztak, hogy Végvárra már szinte hazajönnek.
Igen, én már mondhatom, hogy itthon vagyok Végváron, hiszen tizenegy éve járok ide. Ezt nem lehet megunni, mindig új élményekkel gazdagodunk, és valóban, a helyiek kedvességének köszönhetően, egy kicsit ide már haza is járunk. Továbbá oktatunk Temesváron, és volt szerencsém Lugosra is kijárni. Természetesen mindenekelőtt a Szeged Táncegyüttesben és az ottani iskolák tánccsoportjaiban oktatunk vagy 16-17 csoportot. A tánccsoportok évente legalább kétszer fellépnek valahol, ehhez még hozzájönnek a fesztiválok és, esetenként, külföldön is képviselik Magyarországot.
A néptánctábort 15 éve szervezik ebben a bánsági községben, ennyi idő alatt a Szeged Táncegyüttes egész sor oktatója sok-sok gyereknek, fiatalnak számos eredeti táncrendet tanított meg.
Rengeteg táncrend volt a végvári nyári tánctábor oktatási műsorában a 15 év során. Ezalatt kinevelkedtek a Muskátlival induló tánccsoport után a Csűrdöngölő, a Szederinda és most itt van azokból a kisgyermekekből álló tánccsoport, amelynek tudomásom szerint még nincsen neve. Idén Küküllő-vidéki lőrincrévi táncokat tanultunk, amelyen belül volt öreges, csárdás és szapora, de a legnagyobb hangsúlyt a pontozóra, a legényes egyik fajtájára helyeztük. Két csoport vett részt a tánctanulásban, a kezdő táncosok a dél-alföldivel, a nagyobbak a lőrincrévi anyaggal ismerkedtek. Lőrincrévi tánc évekkel ezelőtt már szerepelt a tábor műsorán, de azóta felnőtt egy újabb korosztály, s nekik is meg kell tanítani a régi táncokat. Idén Teutsch Ágota, a kedvesem segített az oktatásban.
Teutsch Ágota, aki egyébként nagyváradi, elmondta, hogy először vett részt végvári táncoktató táborban, és azt is, hogy nagyon kedves élményekkel térhet innen haza.
Nagyváradon kezdtem, első osztályos korom óta vagyok néptáncos. Az egyetemi éveim alatt Kolozsváron bekapcsolódtam az ottan néptáncmozgalomba, és táncolok azóta is az egyetemisták és más fiatalokból álló Ördögtérgye nevű tánccsoportban. Több táborban voltam már Erdély-szerte. Végvárra először jöttem.
A felvételen látható 12 tanuló a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskolából az Összetartozunk program keretében érkezett a végvári táborba, közülük, amint kísérőjük, Dombi Gabriella tanárnő elmondta, ketten tavaly is itt voltak, a többiek kezdőként tanulták a lőrincrévi táncot.
Bevallom, nagyon nehéz volt a kezdőcsoportnak a meglehetősen bonyolult táncrend, de a gyerekek komolyan vették, igyekeztek, és mondhatom, hogy helytálltunk. Én Păștean Erikánál laktam, a gyerekek pedig helyi kollégáiknál szállhattak meg. Azt mondhatom, hogy a végváriak nagyon barátságosak, közvetlenek melegszívű emberek, nem székelyek, meglátásom szerint a székely ember egy kicsit nyersebb. Én, mint a tánccsoprt irányítója, az ittlévő tanítványaimmal együtt, jövőre is örömmel eljönnénk.
Pedig a bánsági emberekről egyesek úgy tartják, hogy ridegebbek, kevésbé barátkozók, akárcsak a németek.
Hozzám közel állnak, talán azért is mert szászok között nevelkedtem, német oktatásban részesültem, s valahogy közel áll hozzám a szász kultúra is.
Megható humánus odafigyelés. A székelyudvarhelyi csoport 12 táncosa között Kovács Tamás tanuló is szerepelt, bár teljesen látás nélkül született. Păștean Erika elmondta, hogy Tamást nagy szeretet vette körül a táborban, aki maga is kiválóan, felszabadultan mozgott a kollégái között. Balog Zsolt oktató pedig arról beszélt, hogy miként sikerült bevonni Tamást a tánctanulásba.
Váratlanul ért egy ilyen feladat, hiszen egy viszonylag összetett elemekből álló tácrendet csak esetleg úgy tanulhatott volna meg, ha fogják a lábát, s minden figurának megfelelően illesztik. Mivel ez ugyebár nem lehetséges, de megtudtuk, hogy Tamás furulyázik, megtanítottuk neki a Kék ibolya ének dallamát, s az ő feladata lett, hogy tapsolja ki a ritmusát, ezt Tamás ügyesen fejből megtanulta és a fiúk a pontozót erre táncolják. Így ő is részese lett ennek az élménynek.
A helyi oktatók, akik a gyermekek felügyeletéről is gondoskodtak, végig közvetlen részesei a táncoktatási folyamatnak. Számukra, a munka folytatására, azaz az alapok további tökéletesítésére Balog Zsolt rendelkezésükre bocsájtott hang- és videofelvételeket, valamint szöveges dokumentumokat. Ők arról nyilatkoztak lapunknak, ami a hosszú éveken át lelkesíti őket ennek a fáradságos, de gyönyörű munkának a folytatására.
Tóth Rozália, végvári oktató: Amíg gyermek van, addig táncolunk, ezt nem szabad megunni. Annyi lehetőséget és elégtételt nyújt számunkra ez tevékenység, hogy állandóan van miért lelkesedni. Pedagógusként annak is örülünk, hogy a gyermekek megkedvelték a színvonalas műsort, a belőle fakadó szórakozást. A ma esti táncház is az ő kérésükre jön létre.
Szarvas Erzsébet, végvári oktató: Szerintem sem lehet ezt megunni, aki átérzi a velejáró örömöket, az nem unhatja meg. Annál nagyobb elégtétel nincs, mint amikor a színpadon látjuk tanítványainkat, amikor a közönség elismerését észleljük, ennyi év után is, minden alkalommal könny szökik a szemünkbe.
Tamási Emese, Temesvár, az Eszterlánc Hagyományőrző Együttes oktatója: Annyi éves közös munka után, olyanok vagyunk, mint egy nagy-nagy család. Itt mindenki szeretettel, gondoskodással fordul a táncosok felé, a szakács néniktől kezdve a csoportvzetőkkel, oktatókkal folytatva. És remélem, innen hazavisszük a megszerzett tudást, az új táncrendet, s az elkövetkező évadban az lesz a feladat, hogy ebből szülessen meg az új táncműsor. De a koreográfiai ismeretek elsajátítása mellett az is a cél, hogy ezek az ismeretek hozzájáruljanak ahhoz, hogy tudjanak a fiatalok tartalmasan szórakozni az anyanyelvi kultúra segítségével. Erre utal, hogy a gyerekek esténként visszajöttek, szórakoztak, ma este is lesz táncház. Ez az egész többről szól, mint amennyit a nézők egy-egy előadás alkalmával látnak.
Horváth Béla, Röszke alpolgármestere
Röszke testvértelepülés küldöttségével minden jelentősebb alkalommal találkozunk Végváron, nem csoda, hiszen a szegedi oktatók szállítását évek óta felvállalja az önkormányzatuk. De itt vannak nemcsak az ünneplésekkor, hanem olyankor is, amikor szomorúság lengi be testvértelepülésük közösségét, hiszen ezúttal nemcsak a gálaműsorra jöttek, amely sajnálatos módon egybeesett a községben nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendő Kádár Levente temetésével.
A közel tízéves testvértelepülési múltunk alatt sok kedves emlékem kapcsolódik Kádár Leventéhez, akivel első találkozásunk után barátok lettünk. Együtt fontolgattuk, hogy miként lehet a két település lakóit minél jobban összehozni. Leventét egyenes, katona jellemnek ismertem meg, hitele volt a szavának. Mindenképpen itt akartam lenni, hogy tiszteletemet és kegyeletemet lerójjam a búcsúztatáson, és természetesen ittmaradtam a feleségemmel együtt a tánctábor zárórendezvényére is.
A tánctábor záró ünnepségén is elkerülhetetlen volt Kádár Leventéről beszélni, emlékezni arra a személyiségre, aki Végvár közéletében, 14 éven át a tánctábor szervezésében is jelentős szerepet vállalt. A kegyelet légköre érthető módon jelen volt a gálaműsort és a vendégeket köszöntő szónokok beszédében is, hiszen Kádár Leventét éppen ezen a napon helyezték örök nyugalomra. Păştean Erika egyperces tisztelgésre kérte a jelenlévőket Kádár Levente emlékére, s csak ezután tért rá a gálaműsor köszöntésére, megfogadva, hogy Kádár Levente hagyatékát, az ő céltudatos munkáját folytatni fogja a végvári magyar közösség.
Megtisztelte jelenlétével a gálaműsort Horváth Béla röszkei alpolgármester, Marossy Zoltán temesi alispán, Halász Ferenc megyei RMDSZ elnök. Csáki-Gál Károly köszöntve a rendezvényen jelenlévő személyiségeket megköszönte az oktatók, táncosok, szervezők és a szülők a hozzájárulását a tábor lebonyolításához. Lapunknak pedig elmondta, hogy – a szinte egymást érő rendezvények ellenére – kellő energiával és akarattal rendelkeznek ahhoz, hogy az elkövetkező időszakban vendéglátói legyenek az RMDSZ Temes megyei szervezete önkormányzata találkozójának július végén, augusztus 9-én bonyolítják le az újra ÚJ SZÓ Kupa néven szereplő labdarúgó tornát, amelyen először vajdasági községből, Csókáról is lesz résztvevő csapat, egy héttel később kétnapos mezőgazdasági bemutatót és vásárt szervez itt a megyei magyar gazdaszervezet, míg augusztus 22-24. között tartják meg a Végvári Falunapok rendezvényét, amelyen három – magyarországi, franciaországi és az újonnan létesült kapcsolatukat képviselő vajdasági Csóka tesvértelepülés is részt vesz.
A végvári hagyományt folytatva, a vendégeknek a Végvári Hagyományőrző Táncegyüttes 15. jubileumi tánctábort illusztráló emléket nyújtottak át a vendégeknek. A nagy elismerést kiváltó bemutató előadás előtt keresztelőre is sor került. Tóth Rózália tanítónő-oktató bemondta a várva várt elnevezést: az eddig név nélkül szereplő utánpótlás tánccsoportot RECEFICE névre keresztelték.
Sok sikert kívánunk a Muskátli nyomdokait követő Csűrdöngölő és Szederinda mellett a Recefice nevű harmadik végvári tánccsoportnak is.