02 Mar 2022
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A magyar kultúra várának ajánljuk e házat, amelyet a legnehezebb időkben a bánsági magyarság áldozatkészsége emel.
Alapkövét csöndben, de annál nagyobb megilletődéssel (1929. év Péter és Pál napján) tettük le. Istennek segítségét és áldását alázattal kérjük.
(Az alapkőbe befalazott okmány szövege)
Az 1994-ben megalakított új Magyar Ház részvénytársaság által kezdeményezett visszaigénylési perben a tanúként is résztvevőkön kívül, az 1996. január 19. és március 15. között Örökségümk a Magyar Ház címmel megjelentetett sorozat nyomán még számos Olvasónk megosztotta a Magyar Házhoz kötődő élményét.
Süli Ferenc
Pusztakeresztúron – ahol én 1922-ben születtem – szüleimet hallottam arról beszélni, hogy téglajegyvásárlással kell segíteni egy Magyar Ház építését Temesváron. Azt is mondták, hogy egy téglajegy ára 100 lej, ami akkor 50 kiló búza árának felelt meg. Azután, 1945-ben, nősülésre készülve édesanyámmal vőlegényi ruha vásárlása végett jöttünk Temesvárra. Tudtuk, hogy a Magyar Házban díjmentesen megszállhatunk, a III. emeleten aludtunk. 1946-ban egy ifjúsági összejövetel alkalmával jártam újra a Magyar Házban, ahova katonai egyenruhában keresztúri fiatalokat vezettem. Büszke voltam rá, hogy Franyó Zoltán kezet fogott velem. Emlékszem Hegyes János előadására, aki hegedűn kísérve énekelte, hogy “Játszik a délibáb a nagy messzeségben/ Juhnyáj legelész a déli verőfényben”… Háromszor visszatapsolták a nagyteremben, még a folyosón is álltak az emberek.
Tormás Ilona
Kolozsvári Olvasónk levélben méltatta a Magyar Házban zajló kulturális tevékenységeket felidéző sorozatunkat. Ismertette, hogy fiatal tanítónőként gyakran megfordult az épületben, ugyanis a művelődési rendezvényeken kívül abban az időben itt volt a megyei magyar tanfelügyelőség székhelye is. Ugyancsak erről számolt be Varga Vera tanítónő is, aki 1947-ben Székelyföldről érkezve, először járt Temesváron, ahol a tanfelügyelőség Magyar Házban lévő irodájában kapta meg kinevezését Ótelekre.
Kozma Schmidt Ilona,
gyermekorvos
1936-ban 9 évesen tánciskolába és tornaórára jártam a Magyar Házba. Élénken megmaradt emlékezetemben egy Arany János születésnapja alkalmával tartott előadás a költő nevét viselő Irodalmi Körben. A szép irodalmi ünnepségen édesapámmal együtt vettem részt…
P.M. U. J.
A teljes nevét elhallgató (sorozatunk 1996. évi megjelenésekor 79 éves) Olvasónk kimerítő levélben sorolta fel azokat az eseményeket, amelyeken az 1930-as években, kezdve a Magyar Ház felszentelésének élményt nyújtó pillanataitól folytatva az elkövetkező években a Magyar Ház keretében szervezett ünnepségekkel. Olvasónk arról is tájékoztatott, hogy később – amikor 1968-tól a helyi lapok szerkesztőségei is a Magyar Házba kerültek – itt tevékenykedett a német tankönyvkiadó, amelynek munkatársaként újra a szépemlékű épületben dolgozhatott.
Szekeres István
1938-ban a Római Katolikus Misszió iskola, később, 1940 körül, a Juventus Salvator Erzsébetvárosi Ifjúsági Egylet tagjaként léptem fel diákműkedvelő társaimmal a Magyar Házban. Akkor még egy szinten volt az udvar az utcai bejárattal, s így kocsival is be lehetett hajtani az udvarba. A háború után gyakran szerveztek itt bált, amelyen a bánsági fiatalok mellett a Székelyföldről idetelepült ifjak, munkások és diákok is szívesen részt vettek. Tudtuk, hogy ez a ház a magyarság közadakozásából épült fel… Édesapám szabómester volt, ő is vásárolt téglajegyet, mint sokan mások.
Gyulai Ferenc, tanár
A Székelyföldről jöttem 1947-ben Temesvárra… A Magyar Házat akkor a Magyar Népi Szövetség adminisztrálta… Temesváron mű- ködött egy diákszövetség, amely a politechnika magyar diákjait csoportosította. A Magyar Ház diákotthont rendezett be számunkra a felső emeleten. Az alagsorban konyha és ebédlő volt. E segítség nélkül nem hiszem, hogy túléltük volna az akkori nehéz időket. Egyszer Groza miniszterelnök is meglátogatta az otthont… Részt vettünk a Magyar Ház akkori élénk kulturális mozgalmában, hétvégi műsorokon, bálokon a ház nagytermében. Emlékszem egy előadásra, amit mi egyetemisták szerveztünk: versek, székely táncok, balladák, énekek szerepeltek műsorunkon… Sajnos nem sokáig tartott ez a kegyelmi időszak …1951-től A Magyar Ház a Román Munkáspárt és ifjúsági szervezete városi székháza lett…
Balázs Anna,
ny. tanárnő
1942-1943 nyarán a vakációkban, amikor a zárda könyvtárából nem lehetett könyvet kölcsönözni, innen oltottam olvasói szomjamat. Szép nagy teremben körös-körül plafonig érő polcokon sorakoztak a könyvek. A könyvtáros – sajnos a nevére már nem emlékszem – ideadta a könyvek jegyzékét, amiből tetszésem szerint válogathattam…
Péter Ágnes
…kezembe került egy megsárgult műsorfüzet: A Magyar Népi Szövetség városi szervezetének II. kerületi kultúrcsoportja 1947. március 23-án d.u. fél öt órai kezdettel a központi székházban (Reg. Maria 8.) színre hozza Darvas József Szakadék című drámáját, Péter János (édesapám) rendezésében. A népes szereplőgárdában a saját nevemet is megtaláltam, és akkor megrohantak az emlékek. A Magyar Házban tartott próbákról, előadásról, vagy arról a Petőfi emlékműsorról, amikor a szavalókórus a „Feltámadott a tenger” című verset adta elő, valóban a tenger morajlását véltem hallani…
Raffai György,
ny. újságíró
1947-ben 18 évesen kapcsolódtam be a Magyar Házban működő kulturális kö- rökbe. 1948-ban, amikor egy rövidke színdarabot is előadtunk én vittem a bort az utána következő bálra. A nagyterem zsúfolásig megtelt, Müller bácsi, a népszerű prímás húzta a talpalóvalót… Itt találkoztam azzal a ciklámen színű ruhás leánnyal, aki az egyik utcai ablaknál állt, szigorú édesanyja mellett… és aki később a feleségem lett…
Sipos Erzsébet,
ny. újságíró
…Szüleim, nagyszüleim beszédéből hámoztam ki, hogy van egy Magyar Ház Temesváron, amit közös akarat, önkéntes adakozás hívott életre… Szemtől szembe csak kis gimnazista koromban kerültem a Magyar Házzal. Előadásra vittek… vártam a napot, készültem rá, de hogy mit látok, milyen a Magyar Ház belülről, fogalmam sem volt… Ahogy felpillantottam rá az utcáról, a szívemet átjárta a melegség: „Milyen óriási a házunk!” Majd széles lépcsők, folyosó, sok-sok ember, nyüzsgés, végül a nagyterem, benne a színpad… És amikor kettévált a függöny, hamisítatlan falusi kép tárult elém: mező, gémeskút, pörge kalapos csikós karikás ostorral…gyönyörű lányok sokszoknyásan, hosszú hajfonattal… A Csikós gyermekkorom első és feledhetetlen művészi élménye… A Magyar Ház neve összeforrt valami álomszerű gyönyörűséggel, azonosult anyanyelvemmel, dalainkkal…
Gyurcsik Miklós
A negyvenes évek elején Dörner Rudolf (később Doncescu Radu) fényképész inasaként jártam először a Magyar Házban könyvet kölcsönözni… 1946-ban, amikor hazatértem a frontról, a Magyar Ház az MNSZ székhelye volt. Itt tartottuk a kulturális rendezvényeinket… 1949-1950 között téglajegy bevételekből és társadalmi munkával, az udvarban végre felépült az a színpad, amelyet már a ház építésekor terveztek. 1949-1950 között titkár is voltam az MNSZ-ben, de mivel édesapámnak malma volt, nem vettek be a pártba. Sajnos 1951-ben – két évvel az MNSZ megszüntetése előtt – kiköltöztették innen a magyar intézményeket, szervezeteket, helyüket a Román Munkáspárt és az IMSZ városi szervezete foglalta el. A magyar közösség nem jószántából, nem saját elhatározása alapján távozott a Magyar Házból, pártparanccsal kényszerítették kulturális otthonuk elhagyására. Az első magyar intézmény, amely visszakerült a házba a SZABAD SZÓ napilap volt, ugyanis 1968-tól a Magyar Ház a román, német és szerb-horvát nyelvű megyei lapok székhelye lett.
Az l945-ös fordulat után 1951-ig – ameddig különböző magyar szervezetek székhelye volt az épület – az 1930-ban felavatott Magyar Házban még a magyarság folytathatta kulturális tevékenységét. A vállalatok, sőt magántulajdonban lévő ingatlanok 1958 júniusában elkezdődött államosítási hullámban a Magyar Házra is rávetette szemét a népi demokráciának nevezett szovjet asszisztálású proletár diktatúra.
1951-ben a Magyar Népi Szövetséget átköltöztették a Megyei Könyvtárba, helyébe 1951. őszétől a Román Munkáspárt városi és megyei, illetve az IMSZ városi szervezete került. A Magyar Ház azonban a telekkönyvi bejegyzés szerint 1967-ben, amikor az udvarban egyemeletes szárnyat építettek még a Magyar Ház r.t. tulajdonaként szerepelt. Ezt a szépséghibát úgy „igazították ki”, hogy a telekkönyv következő bejegyzésében egy átiratban adott utasítás alapján, mint „gazdátlanul hagyott épületet” azaz a Magyar Házat és a telket 1967. február 23-i dátummal állami tulajdonba helyezték.
1968-ban gyakorlatilag sajtóházzá alakul a Magyar Ház, amely székhelyül szolgál a megyei pártlapoknak, majd később központi lapok és az Agerpres hírügynökség irodái is itt kaptak irodát. Ekkor került a Magyar Házba az addigi Engels utcai székhelyéről az 1944. novemberében alapított Szabad Szó szerkesztősége is.
1968-tól az 1989-ig, a temesvári forradalomig eltelt több mint két évtized alatt kevés szó esett arról, hogy a magyar közösség által létrehozott kultúrpalotának eredetileg ki volt a tulajdonosa és mi volt a rendeltetése. Még a forradalom forró napjaiban a ház ostromára szervezett tüntetés sem a Magyar Ház tulajdonjogi státusáról szólt. A forradalmárok az akkori Drapelul Roşu újság szerkesztőségét akarták elfoglalni, amit a lap egyik proletár megszállottságú újságírója által félrevezetett és felbőszített Mechanikai Vállalat /UMT/ dolgozói meghiúsítottak. Ezekben a napokban, pontosabban 1989. december 23-tól az addig pártsajtóként működő Szabad Szó – a helyi lapok közül elsőként, a forradalom eszméit vállalva – Temesvári ÚJ SZÓ elnevezéssel a forradalmi célkitűzések szószólójaként folytatta tevékenységét.
1990. februárjában a Ion Iliescu nevéhez fűződő, Nemzeti Megmentési Front 102-es számú rendelete a Magyar Ház státusát újabb időre meghatározta. A rendelet szerint országosan Helyi Lapadminisztrációk létesültek, amelyek a helyi lapok által használt ingatlanok ügykezelői lettek.
1992-ben a Renaşterea Bănăţeană, román nyelvű lap kiadója, a Lapadminisztráció ügyintézőjeként TIMPRESS névvel részvénytársaságot alapít, majd a vállalatok privatizációjának folyamatában, máig tisztázatlan jogi eszközök bevetésével, a Magyar Ház tulajdonosa lesz. Az anyagi gondokkal küszködő nemzetiségi lapok sorra távoznak az épületből, kivéve a Graur János és Makkai Zoltán által Reflex kft. névvel létrehozott Temesvári ÚJ SZÓ napilap kiadóját.
1994. április 21-én a TIMPRESS a Temesvári Bíróság 142-es iktatószámával felszólítja a Temesvári Új Szó Reflex kft. kiadóját, hogy 1994. május 15-ével kezdődően távozzon a Magyar Ház épületében általa elfoglalt helyiségekből.
Több mint tíz éves pereskedés után, két, honoráriumot nem igénylő, önzetlen ügyvédnő, Varga-(Recheşan) Kornélia és Jelişca Maria közreműködésének köszönhetően, 2001-ben a Temesvári Táblabíróság használati jogot ítélt meg a Magyar Ház első emeletén lévő tíz, 133-142. helyiségeire a magyar lap kiadója számára.
Ennek a döntésnek köszönhetően – bár szembe menve a végzésben megfogalmazott feltétellel, miszerint ezek a helyiségek kizárólag a lapkiadás céljaira használhatók – a Magyar Ház első emeletén, a HETI ÚJ SZÓ szerkesztősége mellett, a lap kiadója székhelyet biztosított több magyar szervezet számára. Annak reményében, hogy a Magyar Ház helyzete előbb-utóbb kedvezően rendeződik, a magyar közösség szervezetei bástyaként igyekeztek helyüket megőrizni az ingatlanban. Ehhez a lap kiadójával karöltve hozzájárult az RMDSZ mindenkori vezetősége, nevezetesen Bodó Barna, Ferencz Csaba, Dukász Péter, Toró T. Tibor, Halász Ferenc, Marossy Zoltán, Molnár András elnökök, valamint az évek során RMDSZ-es Temes megyei parlamenti képviselőként, Bárányi Ferenc, Toró T. Tibor és Molnár Zsolt.
A Magyar Ház visszaigénylésére elsőként Bodó Barna, az 1989. decemberében megalakult Bánsági Magyar Demokrata Szövetség, majd az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke és Szabó László ügyvezető kezdeményezett eljárást. Egeressy László ny. ügyész az 1967-ben történt államosítás bejegyzését próbálta töröltetni a telekkönyvből. Ez a próbálkozás, akárcsak 1992-ben a Temesvár Városi Tanácsa által indított per, amely szintén a törvénytelen telekkönyvi bejegyzés törlését kérte, kedvezőtlen eredménnyel végződött. Ez idő alatt, 1992 novemberében Iosif Constantin Drăgan a részvények 51,1 százalékával a Magyar Házat is bekebelező és birtokló TIMPRESS r.t. főrészvényese lett.
1989. után újonnan induló, Renaşterea Bănăţeană névre keresztelt megyei román nyelvű újság vezetősége, a régi rendszer embereinek támogatását élvezve, és sajátos módon értelmezve a piacgazdaság törvényeit, minden arra irányuló kísérletet meghiúsított, hogy a Magyar Ház visszajusson a magyar közösséghez. A Iosif Constantin Drăgan főrészvényesű részvénytársaságnak, az egyre biztosabbá váló tulajdonjogi helyzetében fokozódott az ellenséges magatartása a házból semmi áron távozni nem hajlandó magyar lappal és szervezetekkel szemben.
Erről tanúskodik a néhai Beke György erdélyi – akkor már Budapesten élő – újságírónak Temesváron tett látogatása nyomán a kolozsvári KORTÁRS című irodalmi és kritikai folyóiratban közzétett írása is:
“…zord férfiak a kapusszobában. Ketten őrzik a házat… Egyikük felém mordul:
– Keres valakit, uram?
– A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget…
– Hajnalban? Nincsenek azok itt ilyenkor…
– Valahol meg kell várnom őket, amíg kinyitják az irodát.
– Ez itt hivatalos helyiség – mutat a kapusszobára…
– Ez volt a Magyar Ház?
– Azt mondják – néz meg bizalmatlanul.
– Kik mondják?
– Kik? Kik? Hát ők.
Felmutat az első emeletre, ahol az RMDSZ székháza van és a Heti Új Szó szerkesztősége… Sokadszor kézbesítettek már az első emelet “bér- lőinek” kilakoltatási végzést… Graur János lapszerkesztő, mikor az Új Szó irányítását átvette, egyben a Magyar Ház törvényes visszaszerzésének a gondját is magára vállalta… tanúvallomá- sokat gyűjtött össze a temesvári magyarok igazának bizonyítására ebben az újra meg újra vesztésre álló jogi háborúban… mindegyik vallomás valóban perdöntő tanúság lehetne…
1994. április 10-én Bárányi Ferenc, Bárányi Ildikó, Bodó Barna, Dukász Péter, Graur János, Halász Ferenc, Radó János összetételű kezdeményező bizottság a Magyar Ház r.t. tevékenységének felújításáról és folytatásáról döntött. A kezdeményezés célja egyrészt, hogy megakadályozzák a Magyar Házat bitorló “tulajdonos” arra irányuló jogi mesterkedését, hogy kiűzze a házból annak a közösségnek a képviselőit, akiknek elődeik a Magyar Házat építették, illetve, hogy megkíséreljék jogi úton visszaszerezni a Magyar Házat. A Temesvári Új Szó szerkesztőségébe május 5-re összehívott közgyűlés előtt az újságban közzétették az eredeti okmány szerinti részvényesek névsorát azzal a kéréssel, hogy azok vagy örököseik szíveskedjenek részt venni az alakuló közgyűlésen.
(Folytatjuk)
