Tizenhét évvel ezelőtt, 1996. január 19-cel kez­dődően, a HETI ÚJ SZÓ-ban Örökségünk a Magyar Ház címmel, kilenc részben, hétről hétre megjelentetett cikksorozatban ismertettük a Ma­gyar Ház létesítésének ötletét, felépítésének kö­rül­ményeit, rendeltetés szerinti használatát és el­tu­lajdonításának folyamatát. Olyan bánsági ma­gyarokat szólaltattunk meg a sorozatban, akik még szemtanúi voltak az építkezésnek, az 1930. november elsejei országos visszhangú ünnepélyes ház­avatásnak, illetve, akik 1930-1952 között él­ve­zői lehettek a kultúrpalota keretében szer­vezett tevékenységeknek, magyar előadásoknak, felejthetetlen táncmulatságoknak, ünnepségeknek.
A bánsági magyar közösségnek jogos hagyatékát képező temesvári Magyar Ház felépítésének öt­lete már 1921-ben megszületett a Magyar Dalárda körében. A közadakozásból, téglajegyek vásárlásából, illetve a tehetősebbek részvényeiből vásárolt telken felépült ingatlan bejegyzésére 1929-ben Magyar Ház Rt. névvel Anonim Társaság alakult. Tevékenységének célja egy olyan épület, ház megépítése és ügyvezetése, amelyben kulturális, közösségi és hagyományőrző tevé­kenységet folytat a temesvári magyarság. Az alapító tagok Temesvár és a Bánság jómódú magyar üzletemberei, orvosai, jogászai, akik jelentősebb anyagi támogatással, részvények vásárlásával járultak hozzá a Magyar Ház létesítéséhez.
Emlékeztetőül összefoglaljuk az 1930. november elsején felavatott Magyar Ház máig terjedő történetét.
1930-1938 között a Magyar Párt székhelye és művelődési ház. Művelődési házként működik 1938-1945 között is, amikor a Magyar Népközösség illetve a MADOSZ székhelye, akárcsak 1945-től 1951-ig, amikor a Magyar Népi Szövetség székhelye is.
1951-től szűnik meg a Magyar Ház rendeltetés szerinti használata, a Román Munkáspárt és az Ifjú Munkások Szövetsége költözik be az épületbe, ahol 1967-ig székel. 1967-ben történik meg az a törvénytelen bejegyzés a telekkönyvbe, amely egy 218-as számot viselő Dekrétum alapján állami tulajdonba helyezi a magyar közösség által felépített ingatlant.
1967-től a kommunista Párt fórumát képező temesvári román, magyar, német és szerb-horvát lapok szerkesztőségének a székhelye.
1992-ben a Magyar Ház telekkönyvében újabb bejegyzés jelenik meg, amely a román lap kiadóját, a Tim-Press Részvénytársaságot jelöli meg az ingatlan gondnokaként.
Mi történt a Magyar Ház ingatlan jogállásával a rendszerváltás után?
Erről MOLNÁR ANDRÁS ügyvéddel beszélgettünk, akit az RMDSZ Temes megyei szervezete újabban felkért a Magyar Ház jogi ügyének intézésére.

1994-ben megalakult (vagy újraalakult) az 1945 óta hiva­talosan nem szereplő Magyar Ház Rt., az 1991/31-es törvény alapján, mint kereskedelmi tár­saság, alapító okiratában és sta­tutumában kifejezetten megjelö­lésre került hogy a Részvény­tár­saság az 1929-ben bejegyzett Magyar Ház Anonim Társaság jog­utódja, tevékenységének foly­tatója, ugyanazzal a céllal, mint az eredeti társaság. Az újonnan alakult Magyar Ház Rt., amely­nek tagjai között többen az eredeti részvénytársaság részvé­nye­seinek a leszármazottai vol­tak, visszaigénylési pert kezde­ményezett.
A négy évig húzódó per há­rom bírósági fokon elutasításra került, az indok: a kérelmező per­képtelensége. Ezután volt még egy próbálkozás rendkívüli perfelújitásra, de ezt a keresetet is visszautasították.
A Tim-Press Részvény­társa­ságot még a per lezárása előtt, 1995. április 21-én bejegyzik a telekkönyvbe Magyar Ház tulaj­do­nosaként, azzal a meg­jegy­zés­sel, hogy „a per kimene­telé­nek függvényében”.
A temesvári táblabírósági döntés ellen a Magyar Ház Rt. a Gyulafehérvári Táblabíró­ság­hoz fordult.
Sajnos a Gyulafehérvári Táb­labíróság helyt adott a temesvári végzésnek, amely nem fogadta el a Magyar Ház jogutódlási kö­vetelését. Hasonló sorsra jutott a táblabírósági döntés felülvizs­gá­latára irányuló, az 1998. július 7-i 13-as számú sürgősségi Kor­mányrendelet alapján kezde­mé­nyezett per is, amely a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozott.
Milyen más eszközökkel pró­­bálkozott ezután a Magyar Ház Rt. a bánsági magyar kö­zösség tulajdonának a vissza­szerzésére?
2000-ben indítványozásra ke­rült egy kereset Strasbourgban, amelyet az ottani biróság eluta­sított.
Újabb kérelmek indultak a 2001/10-es törvény alapján és, ezzel párhuzamosan, a kisebb­ségi ingatlanok visszaszol­gálta­tására vonatkozó törvény szerint is, amely arra irányult, hogy a bíróság ismerje el: a Magyar Ház Rt. “azonos jogi személy az 1929-ben bejegyzett Magyar Ház Név­telen Társasággal”, azaz a törvény szerinti kedvezménye­zet­tek körébe tartozik.
Noha a 2001/10-es törvényen alapuló kérelmet alapfokon elis­merte a bíróság, a két követ­kező birósági fokon véglegesen visz­szautasították, így másodszor is Strasbourgba jutott az ügy, ahol ismét negatív visszajelzést kap­tunk, az ottani bíróság úgy gon­dolja nem jártuk be az összes lehetséges belföldi jogi utat.
A kisebbségi ingatlanok visz­sza­szolgáltatására vonatkozó tör­vényen alapuló kereset sem járt sikerrel, többszöri döntés­meg­semmisítés és visszautalás után a Legfelsőbb Bíróság vég­érvényesen visszautasította azt.
Ezek szerint 17 évnyi folya­matos pereskedés után vilá­gos­sá vált, hogy nem lehet semmi­képpen elérni azt, hogy a 1991/31-es törvény által alakult Magyar Ház Rt.-t az 1929-ben alakult Magyar Ház Anonim Társaság jogi útódjává nyil­vánítsák bírósági végzés által.
Napjainkban más megköze­lí­tésből próbáljuk elérni a Magyar Ház visszaszolgáltatását. Telje­sen új szemszögből közelítjük meg a kérdést, az 1929-ben ala­kult Magyar Ház Anonim Tár­sa­ság alapító tagjainak 5 le­szár­ma­­zottja kérelmezi a biró­ság­tól: ismerje el, a Magyar Ház Név­telen Társaságot, mint létező jogi személyt, cselekvő- és jogké­pes jogalany, hiszen sosem szűnt meg, nem számolták sohasem fel törvény vagy az alapító okiratok szerint. Ennek egyenes követ­kez­ménye lenne az, hogy a Magyar Ház Névtelen Társaságnak joga van vissza­igénylési kérelmet in­dítványozni.
Hol tart ez a kezde­ménye­zés, és milyen reményeket fűz­hetünk sikeréhez?
Jelen pillanatban első fokon van az ügy. A kereset kimenetele kétféle lehet, jobbik esetben a bíróság elfogadja és kimondja hogy a Magyar Ház Anonim Tár­saság még létezik, így ezután visszaigénylési eljárást kezde­mé­nyezhet, vagy kimondja, hogy már nem létezik, de ebben az eset­ben elvileg fel kell számolni azt, így a Magyar Ház-épület a tagok (illetve azok leszárma­zottai) között oszlik el, ők kérel­mezhetik a visszaszolgáltatást.
Ezzel párhuzamosan az in­gatlan jelenlegi tulajdonosa, a Tim-Press Rt.-vel szemben is kez­deményezünk vizsgálatot, meg­alakulására, illetve a tulaj­donjog bejegyzésének törvény­sze­rű­ségére vonatkozóan.