Ingoványos köztisztségviselési pályán

A mögöttünk hagyott 2014-es évben megjelent első lapszá­munk­ban Marossy Zoltán a Temes megyei Tanács Közbeszerzési Osztá­lyának vezetőjeként nyilatkozott. Idei, 2015-ös évi beszélgetésünkben Marossy Zoltán – újra temesi alispánként válaszol kérdéseinkre.

Hogyan lehet lekileg túlélni az ilyen, személyes boldogulást is befolyásoló “egyszer lent, egy­szer fent” bizonytalan álla­po­tokat, anélkül, hogy ez, el­szántságában, kitűzött céljaira irányuló lendületében ne okoz­zon törést?
Amikor 2004 végén eldön­töt­tem, hogy vasúti mérnöki pályá­mat otthagyom, és kockázatot vállalva a közszolgálati tisztsé­get választom, a fiaim már hoz­zá­vetőleg olyan korban voltak, hogy megélhetnek a saját lábu­kon. Persze felmerült bennem a kérdés, hogy megéri-e otthagyni a szakmámat, amelynek kereté­ben biztatóan alakult a pálya­fu­tásom. Döntésemben meghatá­ro­zó szempont volt, hogy a bánsági magyar közösség érdekeit szol­gálhatom. Ugyanis a korábbi 12 kiváló megyei tanácsosságom alatt jó polgármesterekkel si­ke­rült hoz­zájárulnom a magyar ön­kormányzatok megerősítéséhez. Mellesleg 2004-ben megyénkből három magyar polgármester for­dult az RMDSZ legfelsőbb veze­téséhez azért, hogy kinevezzenek temesi alispánnak. Nagyon fon­tos volt a valamiféle megyei szin­tű képviselet vállalása olyan kö­rülmények között, amikor a ma­gyar közösség nem tudott taná­csosi tisztséghez jutni a megyei fórumban. Nyilvánvaló volt, hogy az új tisztségben csak addig folytathatom zavartalanul a mun­kámat, amíg a támogatóink kormányon vannak. Ez a bizony­talanság az elmúlt tíz évben vissza-visszatérő gondot okozott, sőt a mai napig is fennálló di­lemma, ám közben megismertem a játékszabályokat, sohasem es­tem kétségbe, hozzászoktam ah­hoz, hogy ezen az ingoványos pá­lyán tőlem független okok is be­folyásolják célkitűzéseim meg­valósulását.

E tekintetben milyen év volt a 2014-es időszak?
Azáltal, hogy ez év márciu­sá­ban újra megkaptam a lehe­tő­séget az alprefektusi tisztség be­töltésére, sikernek mondható, de nem szeretném elkiabálni pilla­natnyi helyzetemet, hiszen újra nagyon képlékeny a politikai csillagzat Romániában. Ha az elmúlt évre gondolok, egy na­gyon sikeres konjunktúrának is köszönhetően 2008 után 2014 volt a második nagyon sikeres évem. Ennek előzménye, hogy jó két évvel ezelőtt többed­ma­gam­mal egy Bánságot egyesítő tervet gondoltunk ki a vajdasági part­ne­rekkel, Dobai Jánossal és Balázs Ferenccel. Szerencsés kö­rülménynek mondható ebben a törekvésünkben, hogy a két or­szág miniszterelnökei a válasz­tási kampányukban a Bánság irányában igyekeztek nyitni, fel­mutatni valamit. Hiszen Romá­niában az RMDSZ, Szerbiában pedig a VMSZ kor­mány­zati té­nyező lett. Ennek a hármas tényezőnek a kihasználása veze­tett oda, hogy megnyithattunk há­rom határátkelőt. Tehát újra átjárható a határ Temes megye és a vajdasági Bánság között, ne­vezetesen Valkány-Verbica /Egy­házaskér/, Lunga /Kunszőlős/- Nákófalva és – Torontálkeresztest elkerülve – a Fény-Módos közötti határ. Így látható, hogy a bán­sági gazdasági egységesülésnek is van perspektívája. Két évvel ezelőtt még megmosolyogtak ben­nünket, amikor ezekről a tervekről beszéltünk.

Melyek a eddigi fontosabb mozzanatai a kialakított bán­sági kapcsolatnak?
A helyi közösségek veze­tőivel Bánság-szerte szerveztünk talál­ko­zókat. Zsombolyán az egész Bánságot felölelve gazdasági csoportot alakítottunk, ezen már Krassó-Szörény megyei képvi­selet is jelen volt, a magyar­országi úgynevezett „csücsök” képviselőit is hívtunk, de ők az akkori helyhatósági választások miatt nem jöhettek el. Viszont örvendetes, hogy kezdemé­nyezé­sünk eredményeként a volt három bánsági járásból rendszeresen összejárnak a magyar közössé­gek tagjai.

A Bánság egyesítési elkép­ze­lésben egyértelműen tükrö­ző­dik Marossy Zoltán alpre­fek­tusnak a magyar közös­sé­gek érdekében kifejtett törek­vé­sének a konkrét eredménye.
Az együttműködés első hoza­dé­ka természetesen a magyar kö­zösségek egymásratalálása, a kö­vetkezőkben ebben az egész régiós törekvésben a román és a szerb közösségek is szerepet kell vállaljanak. Már előre lehet ve­títeni a prioritásokat, attól is füg­gően, hogy mit hoz a 2015-ös esz­tendő, ugyanis az RMDSZ kilépése nyomán a kormányból Horváth Levente államtitkár tiszt­­sége is megkérdőjeleződik, márpedig ő volt az, aki a tá­mo­gatta, hogy a bánsági határ át­jár­­ható legyen, aminek fontos sze­repe van a mun­kaerő mozgá­sában ott, ahol jelentősebb ipari fejlesztések van­nak, mint Nagy­szentmiklóson, Kikindán, Zsom­bo­lyán, Dettán. Az eredmények elé­ré­séhez szin­tén kedvező körül­mény­ként em­lít­­hetem, hogy Bu­karestben a szak­minisztériumban Horváth Levente államtitkár, Belg­rádban pedig Csikós László államtitkár tevékenykedik. U­gyan­akkor a pre­fektusok bánsági találkozóján a nagybecskereki szerb prefektus a kapcsolat foly­tatását szorgal­maz­ta. Innen ak­kor is tovább kell lépnünk, ha ennek a folyamatnak nem biztos, hogy javára válik az RMDSZ kor­­mányon kívüli léte. Közös­sé­ge­ink vezetői tapasztal­hat­ják, hogy mit jelent, amikor a külön­böző szinteken van kihez bi­za­lom­mal fordulniuk sajátos ki­sebbségi kérdések megoldá­sá­ért. Vívmányként értékelem az óte­leki Szent kereszt Gyer­mek­ott­hon létesítése érdekében tett lé­pé­seimet, amiért Böjte Csaba atya elismerését fejezte ki. Ha­son­ló in­tézményt szeretnénk Vég­váron is létrehozni. Örvendetes, hogy si­került megegyezésre jutni a ferdei /Fârdea/ önkormány­zat­tal annak érdekében, hogy 30 év­re átengedték a zoldi tábort a Bartók Béla Líceumnak. Cseré­ben azt ígértük a ferdei vezető­ségnek, hogy segítünk nekik egy magyarországi testvértelepülési kapcsolat létrehozásában, hogy ők is részt vehessenek a magyar-román ha­tá­ron átnyúló támo­gatások meg­pályázásában.

A jelenlegi politikai helyzet gondolom, saját tisztségére néz­ve is újra fenyegetést jelent­het.
Már tapasztalatból tudom, hogy amikor az RMDSZ kilép a kor­mányból, az alprefektusok alatt húzzák meg a vonalat, sok derűlátásra e tekintetben nincs okom. Egyelőre az RMDSZ meg­szavazta az új kormányt és a költ­ségvetést, majd meglátjuk, hogy milyen lépések következnek az éppen regnáló kormány ré­szé­ről. A 2006-ban a köztisztvi­selők számára megalkotott tör­vény ér­telmében, beleértve a pre­fektu­so­kat alprefektusokat is, párt­sem­legesként kell viselkednünk, amin a mai napig mindenki mosolyog, hiszen valóban logikátlan az a követelmény, hogy egy kormány­nak a területi képviselője po­li­tikai elkötelezettség nélküli lehet.

Egyelőre tehát helyén van és talán belátható ideig helyén is marad Marossy Zoltán al­pre­fektus. Melyek az új esz­ten­dőre tervezett fontosabb elkép­zelései ebben a tisztségben?
Feltétetlenül folytatjuk a mun­kát a vajdasági Bánság kö­zös­ségeivel, de sürgősen nyitni fogunk Magyarország kisebb, de fontos bánsági területe felé. An­nál is inkább, hogy ezt azon a határmentén lévő közösségeink, mint Pusztakeresztúr, Óbéb, Óbe­­senyő, Keglevichháza, Csa­nád lakói is elvárják. A jövőben nem határátkelők építésére kell helyezni a hangsúlyt, hiszen re­mélhetőleg Románia is csatla­kozik a Schengen-övezethez, hanem találkozópontok kialakí­tá­sára. Temes megyében két ilyen utat szeretnénk létrehozni. Ennek érdekében jártunk már Szegeden, s az ottani kollégákkal beszélgettünk arról, hogy Óbéb és Kübekháza között, a két ka­tolikus templom közötti egyenes utat lehet országok között ta­lál­kozóponttá nyilvánítani, persze meg kell építeni hozzá az asz­falt­utat is. Itt a két ország lakói jár­hatnak át, ez nem nemzetközi át­kelőhely lenne. Ilyen lesz Pusz­takeresztúr Óbéb közötti régi kö­vesút, amely Kiszombor köz­pont­­jába vezet.  Ezt az utat kü­lönben a kis­zom­bo­riak “Bébi út”-nak nevezik. A ma­gyar­országi őszi helyhatósági vá­lasztások után fel kell vegyük a kapcsolatot az új csapatokkal, fel fogjuk melegíteni a testvérte­lepü­lési kapcsolatokat is. 2014-ben volt Zsombón az első isko­lapótló tábor, ide a fakultatív okta­tásban résztvevő magyar gyerekeket juttattuk el Mária­földről és Temesság­ról. Ilyenből kellene még vagy három- négy magyarországi tábor, s akkor lehetővé válna, hogy valamennyi Te­mes megyei fakultatív oktatás részt­vevőjével az anyaországban szakok­ta­tók foglalkozzanak. Ez, fontosságát tekintve, 2015-ös terveinkben első helyen szerepel. Tervezünk még egy Csongrád és Temes megyei ön­kor­mányzatok találkozóját, amelyen a fenti típusú elképzeléseket is meg­beszéljük. Temes megye gazdasági fejlődése töretlen, ezért is van sikere a temesi veze­tők szemében is a szer­bekkel tervezett együttműkö­désnek. Itt az újabb és újabb beruházások miatt munkaerőhiány keletkezik, s bizony már a Maros menti magyar falvak felé kell tájékozódni szakem­berekért. Sajnos a mostani megyei vezetés nem gon­dolkozik nagyobb régiókban, mint Temes me­gye, pedig olyan gazdasági szintet értünk el, hogy feltétlenül lépni kellene Krassó-Szörény irányába, ahol se kellő tudás, sem pedig pénz nem áll ren­delkezésre, holott nálunk mindkettő megvan.

Milyen kilátásokat vetít előre Ön szerint az, hogy új, ezúttal szász nemzetiségű köztársasági elnöke lett Romániának?
Az utóbbi időben sokat hallunk, fő­leg a médián keresztül arról, hogy mi­lyen csodálatos demok­ratikus átala­kulás valósult meg Romániában Klaus Johannis megválasztásával. Véle­ményem szerint ez még nem elegendő ahhoz, hogy Romániában kon­szolidált demokráciáról beszél­hessünk. Ilyen szem­pontból a Johannis-jelenség jót tehet, mivel ta­lán gátat tud vetni a megkövesedett balkáni visel­kedési módoknak. Azt is látni kell, hogy a DNA, azaz an­ti­korrupciós ügynökök úgy kezdenek viselkedni, mint az ötvenes években a komisszárok. Ez viszont túl­megy a jogállami kereteken. Remélem, hogy Johan­ni­sék ezt is visszaterelik a normális útra. A magyar közösség szempontjából elhalványította az optimizmusomat, amikor Johannis úgy fogal­mazott, hogy ő egy német szár­mazású román. Ilyen elv alapján pedig nekünk, Romániában élő ma­gya­rok­nak nem lehetnek különösebb illú­zióink, hiszen a két nézőpont nagyon távol áll egymástól.

A HETI ÚJ SZÓ olvasói és általában a Temes megyei polgárok számára milyen üzenetet fogalmaz­na meg, az előttünk álló új év kezdetén?
Először is minden magyar újság­olvasónak jó egészséget kívánok és, hogy minél több jól képzett társunk vállaljon közfeladatot is, mert az egyéni karrierek sokasága még nem eredményez megfelelő közösségi fejlődést, de többséghez tartozók ese­tében is a kisközösségek sokaságának az együtt­működése emelheti fel a Bánságot arra az európai szintű fejlődési fokra, amelyet mindannyian sze­retnénk. Ennek a magyar közösség vonatkozásában a HETI ÚJ SZÓ jó szolgálatot tesz, ezért kívánok a munkatársaknak további kitartást és megyénk valamennyi lakosával együtt: boldog új évet!