17 Aug 2023
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Az 1794-ben telepített Végvár nagyközség – főleg a csongrádi tájakról érkezettek – valamint, az 1830-as években az áradások elől menekülve a Tisza-menti Tisza-Nagy-Rév helységből áttelepült gazdálkodó családok fő foglalkozása a földművelés volt. Ebben, akár mint igavonó állatra volt szükség, vagy a kiterjedt tanyavilágot a községgel összekötő közlekedési eszközként használt lovaknak elsődleges szerep jutott. A gazdák tulajdonában lévő többezer mén legszebb példányait a nagyszabású gazdaköri találkozók alkalmával büszkén mutatgatták az alkalomra a Bánság egész területéről odasereglett vendégeknek, és az ünnepi műsor fénypontjaként lóversenyeket is szerveztek. Ebből a hagyományból mára csak mutatóban maradt – néhány család által, inkább hobbyként tartott – ló a községben, ezekkel az elmúlt évtizedekben szervezett falunapi felvonulásokon emlékeztettek az egykori lovas hagyományokra. A közösbe kényszerítő rendszer idején, egy ideig még a lótartás mellett kitartó családok egyike Székely Dénes családja volt. Székely Szilárd, a fiuk maga is kedvelte a lovakat, és ha csak tehette, fel-felpattant a hátukra. Miután szülei lovak nélkül maradtak, a rendszerváltás utáni években tehenészeti farmot létesített a néhai Bácskai Tóth kiterjedt birtokon. Tímea leánya, apja szenvedélyét örökölve, már egész kicsi korában megkedvelte a lovakat.
Még nem voltam iskolás, amikor édesapám lóra ültetett. Arra vágytam, hogy legyen saját lovam. Azt hiszem, még nem jártam iskolába, amikor az Angi lovat és nemsokára egy Vio nevű kiscsikót is kaptam. A Viót imádtam és úgy éreztem, hogy ő is szeret engem: együtt nevelkedtünk. Ezek egyszerű, úgymond házilovak, nem versenylovak voltak.
Út a ló iránti szeretettől a versenyszerű lovaglásig
Első lovaim elpusztultak. Vió elvesztését meg is sirattam. Ezután egy ideig nem volt lovam. 2018-ban kaptam a Csillát, kisiskolás koromban vele vonultam fel a 2019-ben megtartott Végvári Falunapon. Miután itthon több lovas táborban nyaraltam 2015-től 2018-ig, három éven keresztül részt vettem Magyarországon a százhalombattai lovastáborban. Igazán ott szerettem meg a versenyszerű lovaglást. 2021-ben Széphelyen (Jebel) a méntelepen kezdtem meg a napi egyórás edzéseket ifj. Vadim Javorovsky edzővel. Elkezdtem versenyekre járni. Először a Brassó melletti Prázsmáron (Prejmer) Románia Kupán a 13-14 évesek kezdők csoportjában versenyeztem, nálam sokkal gyakorlottabb lányok között. Nagy izgalmak közepette az 5. helyen végeztem. Ugyanabban az évben, ugyanott, augusztusban egy második gyermekkategória döntőjén szintén 5. helyezést értem el. Az első nagydíjat, a 2021-ben kapott Vega nevű lovammal nyertem 2022. júniusban, a Brassó melletti Prázsmáron, ahol első edzőm apjával, Alexandru Javorovsky edzővel vettem részt, és első díjat nyertem a Románia Kupa gyermek kategória akadályverseny döntőjén. Mellesleg négy éve járok versenyekre, voltam Tordán, 2022-ben egy nemzetközi versenyen Bukarestben a Balcaniada tornán, idén pedig az Uncle Bill nevű új lovammal a szlovákiai Somorinban versenyeztem szerényebb eredménnyel. Ezen kívül több versenyen is részt vettem. Legközelebbi versenyre az ötéves lovak csoportjának döntő versenyén októberben veszek részt, az Uncle Bill lovammal.
Székely Tímea, a szülei farmján nevelkedett végvári kislány, a kitartó sporttevékenysége mellett tanulmányai során idén kiváló eredményekkel fejezte be a gimnázium 8. osztályát, és sikeresen felvételizett a továbbtanulást biztosító rangos temesvári tanintézetbe. Jelenleg elszántan készül a soron következő megmérettetésre és további dicsőségekkel kecsegtető versenyekre szülei örömére és honfitársai dicsőségére.
Graur János
