07 Dec 2018
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A történelmi igazságtalanság és az elfecsérelt lehetőségek súlya nehezedett és nehezedik ránk a “százéves magyar magányban”. Ebben a hangulatban, a Nagyromániát ünneplő centenárium előestéjén a temesvári Új Ezredév Református Központban szépszámú közönség mintegy feltöltődést keresve volt kíváncsi DOMONKOS LÁSZLÓ, számos történelmi esszé szerzőjének Kratochvil Károly és a Székely Hadosztály című előadására, és a témához kapcsolódóan bemutatott Az elfelejtett parancsnok című könyvére.
A vendéget – Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli konzulja nevében is – köszöntő és bemutató nt. Gazda István lelkipásztor házigazdaként utalt az előadás időzítésére, elmondta, hogy a “jeles” nap meg- ünneplésére jó alkalom a székely ellenállás felmutatása: “december elseje számunkra annyiban emléke- zetes, hogy volt egy Székely Hadosztály, azaz hogy volt egy Kratochvil Károly, aki nem tűrte, hogy csak úgy ellenállás nélkül elrabolják tőlünk azt, ami a miénk volt…”
Domonkos László, történelmünk szenvedélyes kutatója, számos történelmi esszé kötet szerzője temesvári előadásában összefoglalta az 1918 novembere és 1919 áprilisa közötti időszakban, ma már oly kevesek által ismert, vagy torzítva ismert történteket. Rávilágított azokra a hamis állításokra, amelyek az első világháború végén a magyar hadsereg állapotáról a köztudatban – a tankönyvek által és sajnos egy-egy történész hozzájárulásával is – rögződtek, hiszen, mint elmondta, nem igaz az, hogy 1918-ban a magyar honvédség szétzüllött állapotban tért vissza a frontról Magyarországra.
Domonkos László rámutatott arra, hogy hazatérte után milyen módon történt a honvéd seregek szétzüllesztése, majd felvázolta a Kratochvil Károly nevéhez fűződő Székely Hadosztály kolozsvári megalakulásának történetét és azokat a honvédő harcokat, amelyeket a hadosztály két tűz között vívott.
Domonkos László dokumentumokkal alátámasztott könyvében és előadásában rámutatott: a hátországi magyar vezetés nem segítette az Erdély és Magyarország határainak védelmére felesküdött székely harcosokat, hanem való- sággal szabotálta a Székely Hadosztálynak a betörő román csapatokkal szemben vívott hősies küzdelmét. Az előadó kitért Kratochvil Károly és hadosztályának fegyverletételének körülményeire, majd a példaképnek állítható kiváló hadvezér két háború közötti tevékenységére, egé- szen addig, amikor a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot. Ez lett halálának oka, ugyan- is ez volt az az esemény, amit a nagyszerű hadvezér, férfi és hazafi már nem tudott elviselni.
Emlékezetes kapcsolat – személyes élmények
Két nagy történelmi eseményt felidéző könyv ismertetésére nyílt alkalmam az elmúlt egy hónap alatt. Ferenczes István nagyívű Véres napokról álmodom című család- és nemzettörténeti regénye, többek között a Székely zászlóalj fegyveres tetteit is idézi az 1848-as forradalom és szabadságharc idejéből, most pedig Domonkos László előadása kapcsán a Székely Hadosztály első világháborút követő honvédő küzdelmeit felelevenítő, Az elfelejtett parancsnok című esszé kötetére hívhattam fel a Kedves Olvasók figyelmét és ajánlhatom jó szívvel mindkét gyönyörű, veretes magyar nyelven írott alkotást a történelmi dokumentum könyvek kedvelőinek.
A temesvári előadásán Domonkos László kissé meghatódva emlékezett a csaknem három évtizeddel ezelőtti, temesvári látogatásaira. A meghatódása nem kisebb mértékben rám is átragadt, ugyanis csak néhány perccel korábban tudtam meg, hogy az est előadója az a szegedi magyar-angol szakos bölcsész, a három évtizede nem látott, valamikori újságíró kolléga, emlékezetemben őrzött kedves jó barátom: Domonkos László egyike volt a szegedi Délvilág napilap munkatársainak, akik a forradalomban született Temesvári ÚJ SZÓ megsegítésére siettek a lap legnehezebb, kezdeti időszakában.
1989-ben karácsony és újév között kezdtünk el Temesvárra járni, azután sokszor jöttünk és jöttetek ti is Szegedre a két lap közös mellékletének a szerkesztése és kiadása kapcsán.
Tudomásom szerint azóta nem jártál Temesváron.
1992-től más irányba sodort az élet, de sok szép emléket őrzök a kapcsolatunk időszakából: megmaradt a közösen szerkesztett AZ VÉG TEMESVÁRBAN melléklet élménye, továbbá érdekes, ahogy megmaradt az utazásainkról a vingai templom, amely engem a kölni Katedrálisra emlékeztetett, fantasztikus sétákat tettünk Temesváron, a városban, nemcsak Tőkés László nevéhez fűződő forradalmi helyekre, hanem számos történelmi helyszínre vittetek el bennünket, amelyeknek az emléke erőteljesebben él még ma is bennem, mint az azóta meglátogatott más erdélyi városok nevezetességei. Feltétlenül megemlítem még a szerkeszőségi miliőt, aminek a hangulata annyira szuggesztíven bennem maradt. Nekem olyan emlékek jönnek elő a temesvári szerkesztőségből, a füstös, bagó szagú irodákról, aminek emelkedett légköre nagyon aranyos, nagyon kedves, oldalbavágós hazai hangulattal járt együtt. Ezt én csak itt, s talán még Kolozsváron az Igazság szerkesztőségében éreztem, Budapesten, ahova azután felkerültem, egyáltalán nem.
Érdekes, hogy hallottam ugyan egy Domonkos Lászlóról, főleg mint a Duna Televízió számos dokumentumfilm készítőjéről, de soha nem azonosítottam Veled, a szegedi Délvilágnál megismert újságíró kollégával. Hát mi más történt még Domonkos Lászlóval az elmúlt évtizedekben?
Tizenhat évet dolgoztam a Duna Televíziónál, de igazán mindig a nyomtatott sajtóhoz vonzódtam, tagja Voltam a Trianoni szemle szerkesztőségének, voltam a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet munkatársa. Kutatómunkát már Szegeden is folytattam, azóta is folytatok és írok, immár nyugdíjasként is folyamatosan különböző lapoknak. Eddig 29 könyvem jelent meg, ezek között van a Kommandó a Kárpátokban történelmi esszé kötet a Maderspach családról, továbbá a Nagyenyedi ördögszekér című dokumentumregény az 1849-es nagyenyedi mészárlásról. Szeptemberben jelent meg Héjjas Ivánról A Héjjas-nyárfa árnyékában, ezt követően Szolzsenyicin születésének 100. évfordulójára egy magyar szempontból vizsgált Szolzsenyicin monográfia, a Lélek és szögesdrót avagy Szolzsenyicin magyar ecsettel címmel, egy másik könyvem pedig, amit az ‘56-os forradalom évfordulójára írtam a forradalom oldalára átállt orosz katonák dolgairól szól.
A temesvári előadása alkalmával Domonkos László, nt. Gazda István meghívására megígérte, hogy újabb kötetei bemutatása alkalmával is ellátogat Temesvárra.
