Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc évfordulójának ünnepségei alkalmából tisztelte meg a temesváriak megemlékezéseit KOVÁCS PÉTER, az RMDSZ főtitkára, akivel az Eftimie Murgu ‘48-as forradalmár temesvári szobrának megkoszorúzása pillanataiban többek között a Szövetség kormányzati szerepvállalása után kialakult helyzetről is beszélgettünk.
Tudomásom szerint tisztségének gyakorlása óta nem először jár Temesváron.
1999 óta, amióta az RMDSZ-ben különböző tisztségekben tevékenykedem, szinte nincs olyan magyarok által is lakott település, ahol ne jártam volna, Temesváron pedig többször is megfordultam. A mostani látogatásom az itteni magyar közösség szabadságvágyáról is szól. Nagyon örvendek a megtiszteltetésnek, hogy éppen ide jöhettem, ahol a magyar Forradalomnak és Szabaságharcnak, Petőfi Sándor itteni tartózkodásának emléke, a város polgárainak hozzáállása a forradalomhoz ma is erőteljesen él a magyar közösség tudatában. Küzdelmünk a szabadságért 1848 óta is folytatódik, jóllehet ma más eszközökkel történik, akár az önkormányzatok, a parlament, vagy a román kormány szintjén folytatjuk harcunkat, de mindig azt hangsúlyozzuk, hogy amikor a szabadságról beszélünk, azzal nem valakinek a szabadságát, akarjuk csorbítani, amikor kisebbségi jogainkért emelünk szót, akkor nem másoktól akarunk elvenni valamit. Nem értünk egyet a szélsőséges eszközökkel, de ragaszkodunk jogainkhoz. Itt Temesváron is vannak viták, most éppen annak a bizonyos osztrák emlékműnek kapcsán, amely nem elődeinknek az 1848-1849-es harcának, hanem a magyar szabadság elnyomó hatalmának állított emléket. Én is úgy gondolom, mint a helyi kollégáim, hogy áthidaló megoldást kell találni és a magyarokat sértő emlékművet nem főtéren, hanem kevésbé látványos helyen elhelyezni. Ebben a kérdésben helytelennek tartom a helyi román vezetőség álláspontját, hogy ezáltal igyekeznek semlegesíteni az ellentmondást, holott éppen ezzel szítják a feszültséget egy olyan városban, mint Temesvár. Nem arról van szó, hogy RMDSZ- ellenes a jelenlegi polgármester, de vitathatatlanul ez egy súlyos magyarellenes cselekedet.
Milyen nehézségekbe ütközik az újra kormányzási szerepet vállaló Szövetség?
Azért vállaljuk a kormányzással járó felelősséget, mert úgy gondoljuk, hogy ez olyan eszköz, amellyel hangsúlyosabban járulhatunk hozzá a magyar közösség gondjainak a megoldásához. Nehezíti a helyzetünket, hogy az idei év Romániában politikai szempontból nem mondható kedvezőnek, hiszen a novemberi elnökválasztás miatt felerősödött a nacionalista uszítás, a médián keresztül ömlik felénk a magyarellenesség, a szociáldemokraták mértéktartóbbak, de a többi pártok az egymás elleni harcukban erőteljesen kijátszák a magyar kártyát, ezzel igyekeznek gyengíteni az RMDSZ-szel partnerséget vállaló Szociáldemokrata Pártot az elnökválasztási célkitűzésében.
Magyarország és Románia viszonyában az átmeneti békésebb légkör után újra feszültségek mutatkoznak. Milyen szerepet vállalhat ennek enyhítésére az RMDSZ?
Az elmúlt évtizedekben a kormányzási szerepvállalás által tudtuk ezt a kérdést is megnyugtatóbban rendezni. Persze nem használ az ügynek, amikor szélsőséges elemek jönnek át Magyarországról felfordulást szítani. A megoldás – az Európai Unió normái, de Románia alkotmánya szerint is – nem a kitiltás. Ami viszont konkrétan a Jobbik tevékenységét, illetve azoknak a maszkos fiataloknak a tevékenységét, akik Marosvásárhelyen megzavarták a polgári felvonulást élesen elítéljük, nincs mit keressenek itt olyan szélsőséges nacionalista politikusok, amilyeneket mi romániai viszonylatban elítéltünk. Gondolok itt arra, amikor a parlamentben a Nagyrománia Párt, Corneliu Vadim Tudor, vagy Gherghe Funar ellen küzdöttünk. Nem érthetünk egyet a magyar szélsőségesek hasonló megnyilvánulásaival sem. Az lenne a szerencsés, ha kitiltás nélkül is ezek a pártelnökök otthon ülnének, s azok a fiatalok levennék fejükről a maszkot, akik idejönnek randalírozni, és elmondanák gondolataikat, vállalva identitásukat. Az semmiképpen nem elfogadható, hogy dulakodnak a rendfenntartó erőkkel, majd hazamennek. Ennek következményét azután nemcsak az RMDSZ, vagy a jogainkért békésen kiálló más szervezetek, hanem az egész magyar közösség tagjai viselik.
Az autonómia ügyéért, amiért a Székely Szabadság Napján is megmozdult a magyarság, egyesek szerint kormányzási helyzetében az RMDSZ visszafogottabb magatartást tanúsíthat akkor, ha ellenzékből hangoztatja kivívásának szükségességét annak érdekében, hogy megőrizhesse a magyar lakosság nemzeti identitását.
Erre azt mondhatom, hogy mi itt néhányan, akik éppen együtt vagyunk, nyugodtan kikiálthatjuk a Bánság területi autonómiáját, de abból nem lesz semmi, még a járókelők sem lesznek ettől különösen idegesebbek. Az igaz, hogy ellenzékben nagyobbakat lehet mondani, de nem biztos, hogy közelebb jutunk a célhoz, márpedig a cél az, hogy Székelyföldön, ahol tömbben élünk, ott a területi autonómia intézményei jöjjenek létre, más magyarok lakta vidékeken pedig a kulturális autonómia biztosíthatja a magyar közösségeink megmaradását. Most mások az eszközeink mint a tavaly megszervezett Székely Nagy Menetelésnek az idején. A hangsúlyokat kell csupán most áthelyezni, a célt soha nem szabad szem elől téveszteni az autonómiatörekvésünk terén. Ellenzékben valóban az utca nyomása segítségére vagyunk szorulva, most a kormányban, a parlamentben, a tárgyalóasztalnál törvények által próbáljuk elérni céljainkat, ez a két elem kiegészíti egymást.