Aratás idején járunk Ötvösdön, abban a bánsági magyar faluban, ahol a gazdák valamikor jelentős területeken termeltek gabonát. Gondoltuk, hogy az árpa és a búza aratásának teljében erről beszél­gethetünk a megkeresett gazdákkal, ám mint az alábbiakból kiderül, egészen másfajta gazdálkodási helyzetkép bontakozik ki annak a két gazdának a vallomásaiból, akikkel beszélgettünk.

– Varga Venczel Ötvösd egyik sikeres vállalkozójaként ismert a faluban. Ezekben a na­­pok­ban természetszerűen az ara­tási munkálatok felöl ér­deklő­döm nála.
– Én búzát idén egyáltalán nem vetettem, csak tritikálét, amit takarmányozásra hasz­ná­lunk. Összesen 11 hektáron gaz­dálkodom, és főleg takar­mány­nak vetek lucernát, szarvas­kere­pet, szu­dánfüvet, ezt mind szé­ná­nak, s mindössze 2 hektár ku­koricám van.

– Következésképpen inkább az állattenyésztésre helyezi a hangsúlyt?
– Jelen pillanatban 6 tehénből és négy borjúból áll az állat­állományom.

– Önön kívül sokan tar­tanak szarvasmarhát Ötvös­dön?
– Talán négy vagy öt fejőste­hén van az egész faluban. Nem érdemes tejtermeléssel foglal­koz­ni, mivel a tej felvásárlási ára nevetségesen alacsony, ezért én is húsmarhákkal foglalkozom, a hat tehén szaporulatját értéke­sítem.

– Nem is olyan régen ko­moly tehéncsorda legelészett az ötvösdi legelőn.
– Amikor én 1995-1997-ben elkezdtem gazdálkodni, még 40-45 tehén volt, minden második háznál tartottak egy-két tehenet. Most nem kifizetődő. Az ötvösdi lakosok dolgos emberek, mindig azok voltak, de ha valami nem éri meg, akkor azt nem csinálják.

– Tehát az ötvösdiek is üzleti tejet fogyasztanak?
– Igen, nagyon jól el lehet ad­ni a csomagolt tejet, amit ki tud­ja, hol fejtek, Szlovéniában, Ma­gyarországon, Szlovákiában. Ez a romániai rossz mezőgazdasági politika miatt van így. Régen év­századokon át a helyben termelt tejet fogyasztotta, nemcsak az it­teni lakosság, városi megrende­lőkhöz is jutott belőle. Manapság a faluban a helyi termelő kevés te­jet tud eladni, a felvásárló pe­dig nagyon keveset fizet érte. Ezért csökkent le ilyen drasz­ti­kusan a fejőstehén állomány.

– Az Európai Unió a me­ző­gazdasági termelés ösztönzé­sére számos új pályázati lehe­tő­séget kínál a 2020-ig terjedő programjában. Ön, esetleg más helyi gazdákkal össze­fog­va gondolt-e ilyen pályázatok őtján elért támogatással fej­lesz­­teni tevékenységét?
– A szarvasharha­-állomá­nyo­mat mindenképpen növelni sze­ret­ném, legalább olyan 15-16 szarvasmarhára gondolok, ezen a téren látok lehetőségeket, mert a húsmarha igen keresett cikk. Ál­talában 350 kilóra hízlalt bor­jú­kat szoktunk eladni. A pályázat­írás azonban túl nehézkesnek, bo­nyolultnak tűnik számomra és a hozzám hasonló kistermelő gazdák számára.

– Esetleg gazdakör segítsé­gé­vel sem próbálkoznának?
– Amikor még Kiss Károly mér­nök úr Újszentesen foglal­ko­zott a gazdakörökkel, a kezde­mé­nyezés ígéretesnek látszott, akkor én is beiratkoztam, annak köszönhetően jutottam el tapasz­talatcserére Svájcba, ahol sokat tanultam, főleg az állattenyésztés terén. Sajnos, ma nem működnek igazán ezek a gazdakörök.

– A gazdálkodás mellett a Varga család kereskedelemmel is foglalkozik, ez a tevékenység mennyire vált be itt, Ötvös­dön?
– 1996 óta működtetjük a ve­gyeskereskedési boltunkat, de úgy gondoljuk, hogy ha már fa­lun lakunk, az üzletelés mellett, a sok nehézség ellenére, kár lenne nem gazdálkodni is.

– Rigó Antal ötvösdi gaz­dát sem a búza aratása foglal­koztatja elsősorban ezekben a júliusi napokban.
– Mindössze 2 hektár árpát, 3 hektár búzát és ugyancsak 3 hektár tritikálét kell learassak, de még várnom kell a kombájnra, amiből csak egy van a faluban, annak a gazdának a tulaj­do­ná­ban, aki mintegy 400 hektáron ter­mel gabonát, s először a sa­ját­ját aratja le, így nekünk várni kell, amíg éppen a mi parcellánk közelében arat. Persze közben sem unatkozunk, mert a gabo­na­termelés esetemben inkább mel­léktevékenységnek számít.

– És mi a főfoglalkozása?
– A munkám főágazata immár 15 éve a juhászat. Annak idején egy másik társammal közösen 60 birkával kezdtem, majd felsza­po­rí­tottam 120-ra, azóta társ nél­kül, tehát egyedül folytatom a juh­tenyésztést. A saját juhaim mel­lett felvállalom a rokonság és még néhány juhtartó birkáit is.

– A juhá­szat, az ön esetében, valamilyen családi hagyo­mány?
– Egyáltalán nem, a szüleim, nagyszüleim az Ötvösdön elter­jedt dohánytermesztéssel foglal­koz­tak, meg természetesen álla­tokat tartottak, tehenet, sertést. A juhok mellett nekem is van vagy 20 darab sertésem és a 9 hektár saját földemen kívül megdolgo­zunk még bérben is 20 hektár földet. Így a takarmány és széna mellett, 3 hektáron napraforgót, illetve kukoricát is vetettem.

– Mennyire gépesített a gaz­dasága?
– Aratógépen kívül szinte min­den szükséges gép, szerszám megvan: traktor, eke, vető- és kaszálógép, gereblye. Ami még nagyon szükséges lenne, egy bá­lázó. E tekintetben Varga Venczel jobban áll, mivel neki a traktor mellett van bálázója is. Vállalkozásaink nem közösek, de segítünk egymásnak, amikor szükség van rá.

– Tehát gazdálkodásában a juhászaton van a hangsúly.
– Én már gyermekkorom óta nagyon szerettem a juhokat. Mondhatom, hogy szenvedéllyel foglalkozom a gyarapodó nyáj­jal. Mellesleg, nem vagyok egye­dül a faluban, aki juhászattal fog­lalkozik, de a többiek nem öt­vös­di származásúak. Velük együtt az OVIS Banatul egyesület török­szá­kosi fiókjához tartozunk, és kö­zösen fizetünk a községnek évente 200 lejt a legelőért. Ezt az összeget az OVIS Banatul alap­jából fizetjük, ugyanúgy ebből fe­dezzük a legelő tisztítására, ka­szálására fordított költségeket, ez a kiadás szerencsére nem köz­vetlenül a mi költségvetésünket terheli, mivel az európai uniós támogatásból származik.

– Kik segítik a munkájá­ban?
– A családon belül oldjuk meg a feladatokat, a feleségemmel és a mostohafiammal. Ezen belül a fejés kizárólagosan rám tartozik. És persze a hat kutyáról sem fe­ledkezhetünk meg, ezek között van két kölyökkutya valamint két nagy őrző, két hajtó, ezek se­gítik a pásztor munkáját. Volt sza­ma­runk is, de pillanatnyilag nincs. Naponta kétszer, reggel öt és délután szintén öt órától más­fél-másfél óra hosszat a fejéssel fog­lal­kozom.

– Mi történik a tejjel?
– A fejési idényben, tehát szep­temberig házilag készítünk belőle naponta mintegy 20 kiló túrót, ebbe kizárólag juhtej kerül, tehéntejet nem keverünk bele, ezért is gondolom, hogy ked­ve­lik a vásárlók, akik jobbára a fa­luból valók, de vannak városi meg­rendelőink is. Szeptember elseje után behajtjuk a juhokat, összeeresztjük a birkákat a ko­sokkal. Januárban kezdenek elle­ni, s húsvétra vágó bárányokat ne­velünk, amire van kereslet és elfogadható 11-12 lejbe tudjuk értékesíteni kilóját.

– Idén hány bárányt érté­ke­sítettek a gazdaságból?
– Az első szakaszban, hús­vét­ra 70 darabot, utána még egy sza­kaszban 50-et és nemrég el­adtunk még 30 kisbárányt. Sok a munka, de megéri a juhászattal foglalkozni, annak ellenére, hogy a gyapjúnak nincsen ára, még a nyírási költség sem térül meg belőle, kénytelenek va­gyunk nagyon olcsón odaadni a Szeben környékéről érkező ku­peceknek.
A mezőn fogadásunkra elé­bünk szaladt Mónika, az egyik kedvenc pásztorkutya is, aki gaz­dájával együtt büszke a Po­gányospatak mentén legelésző, tekintélyes juhállományra.