Felelősségem teljes tudatában vállalom…
Minden vele járó kockázat ellenére, felelősségem tejes tudatában vállalom el az alispáni tisztséget – nyilatkozta lapunknak Marossy Zoltán kinevezésével kapcsolatban, amikor megjelent a hír arról, hogy a Kormány határozata értelmében, visszakerül a 2012 májusában elvesztett tisztségbe.
Ön a mai napig a Temes megyei Tanács projekt menedzsment és közbeszerzési osztályának volt a vezetője, de sokéves tapasztalattal rendelkezik az alprefektusi munka terén is, hiszen nevéhez már szinte kapcsolódik az alispáni titulus. Milyen időszakokban foglalta el Temes megye alispáni székét?
2005 januárjától töltöttem el egy teljes négyéves ciklust ebben a tisztségben, azután a 2008-as kormányváltás az én leváltásomat is eredményezte, kormányfelügyelőként dolgoztam 2009 őszéig, amikor az RMDSZ ismételten kormányra került, engem is újra kineveztek Temes megye alispánjának, de 2012 májusában, a Ponta-kormány kezdetén visszahelyeztek kormányfelügyelőnek, és most az RMDSZ kormányzási szerepvállalásának tulajdonítható határozat értelmében Temes megye alispánjaként folytathatom a munkát.
Mindez mintha azt tükrözné, hogy az RMDSZ-nek, vagy az éppen hatalomra került kormánynak Marossy Zoltán személyében van egy úgymond kész alispánja, akit akkor lehet “elővenni”, amikor szükség van rá.
Ennek előzménye, hogy a 2004-es Ioan Rus – Vasile Blaga egyezmény arról szólt, hogy minden parlamenti párt százalékalapon kitaníttat embereket, akik a kormány helytartói lehetnek, én is akkor kezdtem ezt a tevékenységet, megfelelő vizsgákat tettem le, aminek alapján erre a tisztségre képesítést nyertem. A román pártok nem tartották be az említett egyezséget, és azóta is a kormányzó pártok mindig olyan emberekre bízzák a kormány-helytartói tisztségeket, akikben száz százalékban megbíznak. Ezzel Románia francia, olasz, részben belga példát követ.
A 2012-es leváltásával, gondolom terveinek egy része is megvalósulatlan maradt. Még aktuálisak ezeknek a folytatása?
Amennyire módomban állt lezártam elképzeléseim megvalósítását. Én abban szerencsés voltam és vagyok, hogy két síkon folytatom a munkásságomat, a megye fejlesztésében igyekeztem minél jobban fölpörgetni a munkát, minél aktívabban részt venni, netán a bajok kiküszöbölésében is, másrészt pedig soha nem felejthetem el, hogy a magyar közösséget is képviselem, és mindig voltak ehhez a csoporthoz kötődően vállalt feladataim. Természetesen van néhány dolog, amit az utánam jöttek nem folytattak, ezeket újra fel kell “melegíteni”, persze ez nemcsak az én döntésem, a prefektus hivatott arra, hogy a feladatköröket meghatározza. Tisztségemből adódóan azonban több lehetőségem lesz ezután hangsúlyosabban foglalkozni a magyar közösség ügyeivel. Mindenképpen kiemelem a székely-szórvány kapcsolatot, már azért is, mivel a Hargita megyei RMDSZ szervezet azzal mondott le az alprefektusi tisztségről, hogy a szórványmegyék megerősítését támogassák. Úgy is értelmezhető, hogy tőlük kaptam az alispáni tisztséget. Jó ideje elkezdtünk egy Temesi Bánság és a Vajdaság közötti együttműködést, aminek eredményei tavaly már látszottak. Én hiszek abban, hogy a Bánság mint egységes régió meg kell jelenjen a gazdaság terén. Mellesleg a Szerbia felé való nyitás a kormány programjában is szerepel, konkrétan elő kell készítsük a három új határátkelő kiépítését: a Torontálkeresztes-Módos, Nagykomlós-Nagykikinda, Valkány-Verbita.
A magyarországi határmenti együttműködésekben milyen prioritások szerepelnek elképzeléseiben?
A kilencvenes évek közepe táján kezdtük el a Csongrád megyei helységekkel a testvértelepülések létrehozását, ezeket folytatni kel, ebben szerepel többek között Máriafölde, Temesság. A schengeni övezethez való kapcsolódásunkig Pusztakeresztúrtól, Porgánytól, Keglevichházától „ki kell lyukasszuk a zsákot” Kiszombor és Kübekháza fele. Ezeknek úgy vannak magyar vonatkozásai, hogy az egész megye javára válhatnak.
Biztosan nehéz kívülállóként ítélni meg, egy magyar embernek a magyar közösség helyzetét, mégis megkérdezem: megfelelőnek látja-e azt az erőt, amely jelen pillanatban a bánáti magyarság vezetését szolgálja?
Talán a rendszerváltás óta soha ilyen felkészült csapata nem volt ennek a nem túl nagy számú bánsági magyar közösségnek. Látjuk és tapasztaljuk, hogy komolyságukkal, szavahihetőségükkel, tekintélyt értek el a román és más nemzetiségű kollégák előtt, egyszóval, komolynak, hitelesnek tartják őket. Amikor kell, a vitákban általában sikeresen szerepelnek, ezt most annak kapcsán is elmondhatom, hogy Halász Ferenc elnök érvelésének, de a többiek támogatásának is köszönhető, hogy egy mamutpárttal versenyezve jutott az RMDSZ Temes megyei szervezete újra alispáni tisztséghez. Persze nem mindig ilyen egyértelmű a siker ebben a versenyben, példaként szintén egy mai esetet említhetek, nevezetesen, hogy a polgármesteri hivatal, illetve a városi tanács valósággal lesöpörte az asztalról az osztrák emlékmű áthelyezése elleni tiltakozásunkat. E kettősség ellenére vitathatatlan, hogy akkor remélhetünk sikert céljaink, érdekeink érvényesítése terén, ha képviselőink felkészültek, olyan tudással rendelkeznek, hogy bármilyen körülmények között hitelesen tudjanak kiállni a közösség érdekeinek védelméért. Fontos az a törekvés, hogy a magyar iskolák és a művészeti, művelődési intézményeink szervezetten és szerves egységként működjenek, ugyanakkor a kisközösségek megmaradásának a támogatása, ami azt jelenti, hogy a sok kicsi különböző csoportot össze kell kötni olyan szabályozással, hogy amikor kell, egységesen léphessünk fel.
Marossy Zoltánt politikai pályafutása során többször érték csalódások, ez nem okozott dilemmát a felajánlott alispáni tisztség immár harmadszori elfogadásában?
Részemről nem volt kétséges, hogy – minden vele járó kockázat ellenére – hajlandó leszek folytatni azt a munkát, amit minden időszakban szeretettel és odaadással végeztem. Lehet, hogy kívülről úgy látszik: milyen szerencsés dolog ebben a tisztségben szerepelni, meg kell valljam, hogy a családomban senki nem örült a döntésemnek, mert ők tudják a legjobban, hogy mivel jár, beleértve a politikai helyzet instabilitását is, nem lehet előre látni, hogy a novemberi elnökválasztás után milyen lesz a politikai széljárás, megismétlődhet, ami már megtörtént velem. Érthető, hogy féltenek engem, a feleségem és a fiaim is. Én mégis azt mondom, hogy ha az ember valamit tanult, begyűjtött egész sor információt, tapasztalatot, akkor azt nem tarthatja magának, henem kötelessége a közösség javára hasznosítani, amenynyiben az is szívügye, hogy a jövő generációt itthon magyarként szeretné látni.
Akkor hát a bánsági magyar közösség nevében is gratulálunk és sikert kívánunk Marossy Zoltán alispán úrnak!