28 Dec 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Összekuszálódott!… Lehet, hogy csak az egy-két nyugodtabb évtizedet is megélt idősebb nemzedékhez tartozók érezzük úgy, hogy globális felfordulás kezdődött el az emberiség földi otthonában. Akik már ebben a sátáni korszakban cseperednek fel, talán – összehasonlítási alap hiányában – úgy gondolhatják, hogy a békésebb évekről szóló elbeszéléseknek csupán annyi a relitása, amennyi a meséknek. Nem tudok szabadulni Kepes András VILÁGKÉP címmel frissen megjelent kötetének mottójától:
„Állítsátok meg a földet! Ki akarok szállni!”
De jó is lenne, itt hagyni csapot-papot, és találni a világegyetem milliárdnyi bolygói között bár egyetlen olyan helyet, ahol a lakói nem pusztítják egymást azért, mert más a bőrük színe, más nyelvet beszélnek, más kultúrában szocializálódtak, eltérő az elképzelésük a világról, más vallás szerint hisznek valamilyen mindenhatóban, vagy egyáltalán nem hisznek csak ajándékként fogadják el, és megbecsülik mint egy csodát az életet.
Bizony jó lenne olyan társadalmat találni, ahol nem hazugságokkal megtévesztett közösségek döntik el, kik legyenek a tisztségviselőik és, ahol a megválasztott szolgálók(!) a rendelkezésükre álló eszközöket nem arra használják fel, hogy hatalmuk megszilárdítása céljából hazugságokkal, félrevezető tájékoztatásokkal igyekeznek híveket szerezni azáltal is, hogy saját jótéteményükként osztogatják a közösség pénzét, hogy az „oszd meg és uralkodj” elv alapján nem züllesztik táborokra azoknak a közösségeknek a tagjait, akik korábban békességben éltek, vagy hamis hazafisági és nemzettudati eszmékkel mételyezve keltenek gyűlöletet olyan emberekkel szemben, akik segítségre szorulnak, egy kalap alá véve a terror áldozatait a leggyalázatosabb tettek gyáva elkövetőivel, válogatás nélkül zúdítva rájuk – sajnos még a hozzánk közel álló sajtóban is – heccelő, gúnyos megbélyegzéseket.
Olyan emberek között lenne jó élni, akik nem áltatják lelkiismeretüket azzal, hogy gonosz és önző cselekedetük nemes célokat szolgálnak. Jó lenne rátalálni olyan racionális lények társadalmára, amelynek népei képesek voltak tanulni a kíméletlen önkényuralmak,végül mindig kudarcokba torkollott bűnös tetteiből.
Sajnos, nem mehetünk sehova
akkor sem, ha úgy érezzük: ami Földünkön elkezdődött, az a sátán korszaka. Mikortól számítjuk? Talán 2001. szeptember 11.-étől, amikor a New York-i Kereskedelmi Központ (WTC) ikertornyaiba vezényelt repülőgépek becsapódásával az Egyesült Államokat az első nagyméretű terrortámadás érte? Ám azóta az elmúlt 15 évben már számba sem tudjuk venni, mennyi döbbenetes cselekmény okozta sok ezer ártatlan ember pusztulását?
Meddig tarthat ez a sátáni korszak? A mögöttünk hagyott esztendőben az emberi mivoltukból kivetkezett, fanatizált terroristák minden korábbinál gyakrabban és egyre több áldozatot követelő kegyetlen támadást hajtottak végre. Nem csoda, ha Földünk mai lakói úgy érzik, hogy az emberiség legembertelenebb korszakában élnek.
Az elmenekülés szülőhelyünk bolygójáról jól tudjuk, nem lehetséges. Nincs más választás, mint itt, földotthonunkban megteremteni a békét. Hiszen lakótársaink többsége erre vágyik, s a közös akaratnak győzedelmeskednie kell, a gonosz kevesek felett, ahogyan megannyi korszakban előbb-utóbb a legyőzhetetlennek hitt hatalmak is rendre csúfosan elbuktak.
Szülőföldünk bástyáján
Persze a földméretű aggodalmaink mellett számos darabokra törött igazság apró cserepeinek összeillesztése sem könnyű feladat. Szűkebb környezetünkben is a belénkégett sérelmek terhe alatt kell-kellene életben tartani a reményt egy igazságosabb jövő eljövetelében, legyen szó az első világháború utáni – még nagyobb szörnyűség csíráját elültető – „igazságos rendezés” Erdélyt érintő következményeiről, vagy szűkebb pátriákban, a bánsági magyarokat kicsúfoló mesterkedés következményéről, az elődeink által létesített Magyar Ház eltulajdonításáról. Ennek a fondorlatos tolvajlásnak elkövetőit érintő bűnnek pedig nem csak ők a bűnrészesei, hanem mindazok akik tétlenül, szó nélkül tűrik ennek az áldozattal megteremtett hagyatéknak az illetéktelenek kezére jutását.
A HETI ÚJ SZÓ egyik Kedves Olvasója a szerkesztőségünk címére küldött újévi üdvözletében magyar lapunkat az itt élő közösség bástyájának nevezte.
A magyar újság jelentősége nyelvünk, nemzettudatunk megőrzésében nyilván fontos tényező, de szerencsére nincs egyedül az őrállásban. A bánsági szórvány magyar közösség bástyáján Temesváron, de újabban Lugoson is erősödő oktatás járul hozzá a nemzeti önazonosság tudatának erősítéséhez és egyre szélesebb hálózatú, hagyományainkat, nyelvünket, kultúránkat ápoló civil csoportosulás sorakozik fel a védelem vártáján.
Milyen esztendő köszönt ránk?
Forrong a világ, de az új év küszöbén nem illik a borúlátásnak teret engedni. Minden kis felcsillanó reménybe kapaszkodva hinnünk kell a józan ész győzelmében. A sátán szolgálatában álló sárkányokat bármennyi fejük is volt, mindig legyőzte a jót megtestesítő királyfi vagy a népet képviselő szegénylegény.
Tekintsünk ezzel a szilárd hittel a beköszönő új esztendőre, s akkor talán rettegés helyett bátor bizakodással a gonoszt is legyőzzük.
Boldog, sikereket sarjasztó békés új esztendőt kívánunk
a HETI ÚJ SZÓ
minden Kedves Olvasójának!
