17 Aug 2017
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A Tarisznyás Egyesület négy éve alakult Bánsági Vándorszínház társulata, a nagybodófalvi első terephely után, harmadik éve Végváron készül az immár három megyét érintő nagy turnéra. A helyszínen a próbák második hetében, egy héttel az augusztus 19-re beharangozott végvári bemutató előtt, kiváló hangulatban találtuk a Nóti Károly Majd a Jegenye című bohózatának előadására készülő csapatot, amelynek tagjai készséggel nyilatkoztak lapunknak, mintegy üzenve annak a Temes, Arad és Krassó-Szörény megyei 15 helység közönségének, ahol türelmetlenül várják a Dériné-kori vándorszínházi hangulatot idéző társulat érkezését.
Aszalos Géza színművész, az egyesület elnöke, az előadás rendezője:
Harmadik éve jövünk vissza Végvárra, Nagybodófalván is jó körülmények voltak, szívesen láttak bennünket, Végvár valamivel könnyeben megközelíthető, ha bármire szükségünk van, gyorsan be lehet rohanni a városba, kellékekért vagy az ellátáshoz szükséges bevásárlás végett. Otthonosan érezzük itt magunkat, befogadott ez a közösség, valósággal lesik, hogy mire van szükségünk, amit mi azzal is igyekszünk meghálálni, hogy minden évben ide térünk vissza három hétre, és megörvendeztetjük őket azzal, hogy itt tartjuk a bemutatót. A végváriak bebizonyították, hogy nemcsak kedvelik a színházat, hanem támogatói is a művészetnek, sokszor már a próbákon itt vannak. Ez a ragaszkodás a színháznak éppen úgy jó, mint a közösségnek, elmondhatjuk, hogy egy bevált szimbiózis alakult ki közöttünk.
Miért jó ez a falusi táborozás a néha 40 fokos kánikulában Aszalos Géza színművésznek, miközben színész társai talán valamelyik komfortos üdülőben, tengerparton nyaralnak?
Ebben nemcsak munka van, hanem szórakozás is, persze fárasztó, hiszen a szakmai teendők mellett olyasmivel is foglalkozni kell, hogy: akkor ma ki főz? stb. Úgy érzem, hogy a háromhetes megfeszített próbák és a rákövetkező 15, estéről-estére más helységben megtartott előadás után, amikor másnap már kezdődik a kőszínházi évad, feltöltődve megyek be a színházba. Sok elégtételben részesülünk, a fiatal főiskolások lelkesedésétől magam is hozzájuk fiatalodom, minden évben újra tudom értelmezi a szakmát, a hivatást. Öröm egyszerre látni, hogy egyszerű falusi emberek és a diákok miként viszonyulnak ehhez az egészhez, amit csinálunk. A tavalyi Rejtő-előadás után egyértelmű visszajelzéseket kaptunk arról, hogy erre a műfajra vevő a közönség. Talán mert az emberek másfél órára elfelejtik gondjaikat, szórakoznak, kikapcsolódnak. A kőszínház is kiszállna egy-egy produkcióval, de ott ma már akkora díszlete van minden előadásnak, hogy nehezen megoldható az utaztatás. Egyébként a kőszínházaknál elindult egy irányzat a művész-színház irányába, inkább a szakmának vagy a vájtfülűeknek szól, nyilván ahhoz ki kell nevelni közönséget. Ezt próbáljuk mi, persze tudjuk, hogy elkéstünk vagy 20-30 évet, gyerekekből, merthogy már kevés van, nehéz kinevelni közönséget, hát megpróbáljuk a felnőttekben tu- datosítani, hogy igenis van szórakoztató színház, hogy igenis létezik ez a műfaj, tehát ezáltal szeretnénk visszahódítani a közönséget. Örvendünk annak, hogy Krassó-Szörény megyéből is felkerestek bennünket, így idén Resicabányára is megyünk, sajnáljuk, hogy még Hunyad megye nem került képbe. Nem szeretnék felelőtlen ígéretet tenni, de a jövőben gondoljuk, hogy Csernakeresztúr vagy más ottani helység is bekerül majd a turnénkba. Ugyanakkor Arad megyében is sok helyen várnak bennünket, többek között olyan helyeken, ahol már voltunk, de újabb településeken is. Sajnos, a 15 helyszínnél több nem fér bele az időnkbe, így is augusztus 19-től szeptember 2-ig estéről estére lesz fellépésünk, a felkészülés erőltetett menete igencsak próbára teszi a fiatalokat, és persze a vezetőket is. Nagyon jó ütemben haladunk, úgy érzem, hogy 19-én emelt fővel kiállhatunk, és nem fog csalódni a közönség.
Orbán Enikő dramaturg, beszerző, „főszakács” turnészervező és a Tarisznyás Egyesület más adminisztrációs feladatainak intézője.
Humorában, stílusában és korszakában Rejtőhöz kerestünk valami nagyon hasonlót. Én kevésbé ismertem Nótit, Aszalos Géza jött az ötlettel, hamar ráéreztünk a szerző humorára, olyan szöveget kerestünk, amin módosíthatunk, hozzányúlhatunk, hiszen ezek általában egy felvonásos szkeccsek, rövid bohózatok, amit mi egész estés előadássá kell összerakjunk. Az is szempont volt a darab választásban, hogy valami olyat találjunk, ami ismerősen cseng az emberek számára. A zenét Gézával közösen kerestük hozzá. Én mindig is nagyon szerettem ezt a korszakot, Géza pedig már játszott Vásárhelyen hasonló előadásban, mindkettőnknek megvolt a alapkapcsolata ezzel a fajta zenei világgal, így könnyű volt olyan dalokat találni, amelyek a dramaturgiába könnyen és nagyon szépen beilleszthetőek, építve a karaktert és a történetet is. Ehhez a munkához járul hozzá nagyon jó érzékkel Albert Alpár, a Csiky Gergely Színház díszlet- és jelmeztervezője. Turnészervezésben idén annyiban könnyebb a dolgunk, hogy már ismerjük a korábban meglátogatott településeket, ismerjük egymás nyelvét, tudunk úgy kommunikálni, hogy az ne csak nekünk, a csapatnak, de az adott közösségnek is jó legyen. Tavaly, Rejtő után nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, most azon dolgozunk, hogy sikerüljön legalább azt a színvonalat hozni. Nagyon hálás közösségekkel találkozunk, hatalmas nyitottság és szeretet van bennük, ugyanakkor kiváló és őszinte kritikusai is előadásainknak. Éppen ezekre az őszinte visszajelzésekre van szükségünk ahhoz, hogy évről évre úgy tudjuk újrakezdeni, hogy mi is alakulhassunk ezeknek a közösségeknek az igényeihez, hiszen érettük vagyunk, számukra lett létrehozva ez a fajta színház, és én, örök optimista nagyon remélem, hogy tudjuk folytatni.
Hodu Péter a Nóti-bohózat főszerepében. A Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja, harmadik éve „nyaral” Végváron a Bánsági Vándorszínház próbáin.
Itt töltődöm fel lelkileg, ami itt van, az a nyaralás és a munka tökéletes kettőssége. A szerepem tetszik, olyan embert alakítok, aki tud élni, ha probléma van, azt gyorsan megoldja, szereti a nőket, és a nők is szeretik őt. A darabban ezt az élni tudást megkavarja ugyan, hogy egyszerre az összes nő megjelenik a lakásában, ő pedig igyekszik a logisztikát megtalálni, hogy melyik ajtón ki jöjjön be, ki menjen ki, hogy ne találkozzanak. Ötödik éve vagyok a szegedi nemzetiben, az ottani társulatot is nagyon szeretem, akárcsak a korábbi színházamat, a békéscsabait. Ez a vándorszínház egészen más, igazi lelki munka, egy dologra koncentrálunk úgy, hogy nulla huszonnégyig együtt vagyunk, sőt, ha teázás közben, hajnali két órakor eszembe jut valami az alakítással kapcsolatban, odamehetek a rendezőhöz a gondolatommal, s elindul egy ötletelés. Ez a kőszínházban nincs. Az én lelkemhez ez áll közelebb.
Mihály Csongor, alapító tagnak nevezhető, hiszen negyedik éve, a társulat első évadjától szerepet vállal, ő most a Jegenye.
Hálás szerep, mint minden kabaré szerep, de veszélyt is hordoz, könnyen áteshet az ember a ló túlsó oldalára, vigyázni kell, hogy ne váljék bohóckodássá az alakítás, hiszen véresen komoly a kabaré műfaj. Végváron pedig nagyon szeretek, ez a nyugalom otthon, esetemben Marosvásárhelyen, de általában nagyobb városban nem létezik. A 24 órából 24-et együtt vagyunk. Jó a munkamegosztás is, aki nem próbál, közreműködik Albert Alpárral a díszlettervezésben, vagy besegít Orbán Enikőnek a konyhán, talán ettől sokkal bensőségesebb itt az élet.
Scurtu David a harmadik férfiszereplő a marosvásárhelyi színiegyetem első évét fejezte be, és első nyarát tölti Végváron a Tarisznyás Egyesülettel.
Anna, az évfolyamtársam hívta fel a figyelmem a Bánsági Vándorszínházra, s eldöntöttük, hogy együtt jövünk. Nagy szeretettel csatlakoztam a társulathoz, s most már látom, ebből csak valami jó jöhet ki.
Sosovicza Anna, budapesti, de Marosvásárhelyen tanul.
Többen tanulunk Magyarországról a vásárhelyi színin, jó híre van az egyetemnek. Bánságban most vagyok először. A darabban Erzsit, a feleséget, alakítom, szeretem, ez is egy kihívás, izgalmasnak érzem. Jó itt együtt lenni, ha lesz folytatás, szívesen jövök jövőre is.
Benczi Tekla az a leány, aki visszavágyott a vándorokhoz, ugyanis három évvel ezelőtt, még licista korában szerepelt már a társulatban.
Sajnáltam azokat az éveket, amikor a nagybodófalvi szép élményeket követően nem jöhettem, most már színis diákként vagyok itt, nagy örömmel.
Zétényi Lina, a harmadik női szereplő. Ő is budapesti és dramaturg szakon tanul Marosvásárhelyen, és szintén beleszerelmesedett a Vándorszínházba.
Szombaton, augusztus 19-én már bemutató előadásra vonul ki a végvári piactérre a Társulat, majd – a mellékelt műsor szerint – kéthetes turnén, 15 helységben lépnek közönség elé.
Sok sikert kívánunk a lelkes Társulatnak valamennyi helységben, ahol már türelmetlenül várják a Bánsági Vándorokat.
A VÁNDORSZÍNHÁZ PROGRAMJA
BEMUTATÓ – Végvár, augusztus 19., piactér, este 9 óra
Nagybodófalva – augusztus 20., templomkert, este 8 óra
Szapáryfalva – augusztus 21., kultúrotthon előtti tér, este 9 óra
Lugos – augusztus 22., templomkert, este 9 óra
Igazfalva – augusztus 23., kultúrotthon udvara, este 9 óra
Újszentes – augusztus 24., templom előtti tér, este 9 óra
Újmosnica – augusztus 25., a református parókián, este 9 óra
Ótelek – augusztus 26., kultúrotthon, este 8 óra
Nagyszentmiklós – augusztus 27., Máltai ház udvara, este 9 óra
Pusztakeresztúr – augusztus 28., kultúrotthon udvara, este 9 óra
Máriafölde – augusztus 29., Magyar Ház udvara, este 9 óra
Kisiratos, augusztus 30., kultúrotthon udvara, este 9 óra
Kisjenő – augusztus 31., kultúrotthon, este 8 óra
Zerind – szeptember 1., kultúrotthon előtt, este 9 óra
Resicabánya – szeptember 2., közösségi ház, este 7 óra
