16 Jul 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Bár aratás idején kerestem fel Csáki Károly polgármestert, tartózkodva indítottam bezélgetésünket ebben a témában, hiszen tudomásom szerint a lakosság jelentős része városi munkahelyekre ingázik, kevesen keresik és találják meg számításukat a mezőgazdaság területén. A polgármester viszont határozottan cáfolta erre irányuló célzásomat.
Nem igaz, hogy Végváron a lakosság jövedelmének elhanyagolható tényezője a mezőgazdaság, hiszen igazából ma is a földből élnek a végváriak. Más kérdés, hogy nagy cégek kezében van a végvári szántóföld jelentősebb része, akik tulajdonosként vagy bérleti rendszerben termelnek, de egyre több az olyan kisgazda is, aki megfelelő felszereléssel rendelkezik, és maga gazdálkodik. Az aratásra kedvezően alakult az időjárás, erre nem is panaszkodnak a gazdák, viszont az eső hiánya miatt aggodalommal tekintenek a kukorica és a napraforgó fejlődésére. A búza jól fizet, s mindenki igyekszik minél gyorsabban biztonságba helyezni a gabonát. Sokan úgy döntenek, hogy helyben értékesítik a búzatermésüket, még ha a felvásárlók, midenféle kifogást keresve, alacsony árat ajánlanak is a búzatáblák szélén átvett gabonáért, de így legaláb nem kell fizetni a raktározásért.
Milyen arányban van a nagyvállalkozók kezében Végvár község – amelyhez Sipet és Kádár is tartozik – szántóföldjének a területe?
Mintegy kilencezer hektárt dolgoz meg három-négy nagyobb mezőgazdasági vállalat. Közülük a legnagyobb egy dán cég, de van német, francia és – a volt József Attila Termelőszövetkezet tagságának a földjét bérlő – magyarországi cég. A kisgazdák 50-100 hektár közötti földön gazdálkodnak. Véleményem szerint meg lehet élni a mezőgazdaságból is, egyébként is nálunk kevés más lehetőség létezik.
Mennyire fogékonyak a helyi gazdák az uniós pályázati lehetőségekre?
Egyre többen rájönnek arra, hogy a pályázatok révén megerősíthetik gazdaságukat, hozzájuthatnak a szükséges felszerelésekhez. Arra biztatjuk és segítjük a fiatal gazdákat, hogy aratás után helyezzenek nagy hangsúlyt a pályázatírásra, ugyanis októberig határidő nélkül, folyamatosan be lehet nyújtani az uniós pályázatokat.
Nem gondolja, hogy a fiatalság hiánya miatt, kisebb az esély a nagyobb lendületű pályázásokra?
Kedvező lehet, hogy újabban a román állam is támogatja a falun élő gazdákat abban a tekintetben, hogy olyan területeken indítsanak el tevékenységeket, amelyeknek semmi közük nincs a mezőgazdasághoz. Főleg a kisiparos és a szolgáltatói tevékenység áll ennek a kezdeményezésnek a homlokterében. 50-60 ezer eurós támogatásokhoz juthatnak így a falun élő vállalkozók. Erre ösztönözzük, s igyekszünk minél több fiatalt meggyőzni, hogy térjenek vissza az egyébként hajdanán Végváron virágzó kisiparos és szolgáltatási hagyományokhoz. Gondolok itt az építkezésekhez szükséges szakmákra, vagy gépkocsi, kerékpár, hűtőszekrény, mosógép, fűnyíró és más háztartási elektromos- és elektronikus készülékek javítását vállaló műhelyekre, de hasonló más szolgáltatásokra is, mint a szabóság, fodrászat. Ugyanakkor támogatást nyerhetnek a kereskedelmi egységek, vagy a szállítás rendeltetésű vállalkozások is.
Ennek a kezdeményezésnek a hozadéka lehet, hogy helyben maradnak a fiatalok, illetve hogy visszajönnek olyanok is, akik másfelé igyekeztek megtalálni a számításukat. Ezért a 40 év alatti lakosok számára írják ki ezeket a pályázatokat, amelyeknek a finanszírozása nagyobb részben eurós alapból történik, de a hazai költségvetés is hozzájárul egy kisebb arányban. Előnyben részesülnek az elbíráláskor, akik átveszik az idősebbektől a már létező vállalkozást és a nők is, akiknek jelentős szerepük van a fiatalság itthontartásában. Kissé későn jött az intézkedés, nehéz visszahozni azokat, akik már máshol élnek, és természetesen sok munka, kitartás kell ahhoz, hogy itthon is jó eredményt érjenek el, még akkor is, ha hozzájutnak a támogatáshoz.
A korábbi falufejlesztési tervek megvalósításához mennyire adottak a lehetőségek?
Néhány elképzelésünk, főleg kulturális téren megvalósult, de nem vagyunk elégedettek annyival, hogy a faluközpontot sikerült korszerűsíteni és a kultúrházat részben felújítani, korszerű konyhával ellátni és könyvtárat létesíteni. Sajnos, szűkös a költségvetésünk, és még a régi adósságok törlesztésével is küszködünk. Mindezek ellenére igyekszünk tovább fejleszteni a községünket. Pályázatot nyújtunk be, a kiépített sipeti útról egy Gátalja felé vezető új út építésére, amivel megkönnyítjük az eljutást Dettára, ahova sokat kell járniuk a végvári lakosoknak ügyes-bajos dolgaik egy részének az intézése végett, mert az ottani törvényszékhez tartozunk, ott van az APIA székhelye, és ott kell benyújtani a pályázatokat is. Ezzel az úttal megnyílik a közlekedés Resicabánya felé is, és könnyebben megközelíthetjük majd a leendő autópályát. Továbbá ezzel az útrendszerrel a mezőgazdasági helyszíneink is elérhetőbbek lesznek, ami maga után vonzhatja a befektetők érdeklődését, következésképpen a földek, telkek árának az emelkedését, ami már most is érzékelhető. Sajnos, a még létező elmaradt adósságok miatt – amelyektől remélhetőleg a jövő év elején végre megszabadulunk – nagy pályázatokra, az önrész miatt, nincs lehetőségünk, de a határon átnyúló pályázatok keretében Szerbiával és Magyarországgal közösen tervezünk pályázatot benyújtani.
A három évvel ezelőtti helyhatósági választáson az RMDSZ színeiben lett polgármester, közben a megyei vezetésben is a figyelemre méltó Területi Képviselők Tanácsának elnöki tisztségére kapott felhatalmazást. Ennek előnyeit netán hátrányait tapasztalta-e az eddigi munkájában?
Főleg a nagyobb lekötöttség nehezíti a mindennapi munkámat, de igyekszünk kevesebbet politizálni, inkább a község gondjainak a megoldásával foglalkozunk, persze a tisztségem révén, az RMDSZ országos vezetésével való kapcsolatomnak köszönhetően, talán gyorsabban hozzájutok bizonyos információkhoz, amelyeket a közösség érdekében felhasználhatok. Sajnos, a három év nem volt elegendő idő ahhoz, hogy olyan csapatot alakítsunk ki, amely megkönnyítené a közösség érdekében kifejtett munkát, hozzájárulva a minél több és eredményes pályázathoz. Nagyon bízom abban, hogy a tanulmányaikat most befejező végvári fiatalok között lesznek olyanok, akikkel közösen, a jövőben ebben a tekintetben is – hogy úgy mondjam – ütőképes csapatra támaszkodhatunk és eredményesen használjuk ki a 2015-2020-as EU-s pályázati programokat, ugyanis ilyen alkalom aligha lesz még a következő időszakokban. Sajnos, a jelenlegi törvényeink miatt olyan alacsony a köztisztviselők bére, hogy mindenki menekül a hivatalunkból, reméljük, hogy ebben kérdésben országosan is változik a helyzet.
Milyen közelebbi tervek szerepelnek elképzeléseik között?
Újra pályázunk a kultúrotthon korszerűsítésére, az iskolában kialakított bentlakásba reméljük Gátaljáról is jönnek majd gyerekek a magyar tagozat osztályaiba, ugyanis Gátalján évekkel ezelőtt megszűnt a magyar tannyelvű oktatás. Folytatjuk a labdarúgó pálya bekerítését, Sipeten a szociális létesítményekre nagyobb hangsúlyt helyezünk, mert sok az idős ember, és hiányzik a megfelelő helyi egészségügyi ellátás. Szeretnénk bővíteni a franciaországi Cahuzac-sur-Vere és a magyarországi Röszke illetve Decs községekkel kialakított testvértelepülési kapcsolatunkat. Ennek érdekében a végvári lakosok egyik fontos származási helyével, a Tolna megyei Sárpilis önkormányzatával is alakulóban van az együttműködésünk.
Csáki Károly polgármester beszélgetésünk végén elmondta, hogy sokat köszönhet néhány lelkes pedagógusnak, táncoktatónak, és az áldozatot vállaló szülőknek azért, hogy Végvár – a hátrányos gazdasági lehetőségei ellenére – a tánccsoportok színvonaalas szereplésével országosan és a határainkon túl is jó hírnévnek örvend. Hasonlóképpen elismeréssel szólt a civil szervezetek munkájáról, közöttük a RIVETO Egyesület tevékenységéről, amely szerepet vállal mind a gyermekek, mind az idős emberek támogatásában.
