Úgy újraolvasnék egy könyvet
valódi Krőzus-korom újra
rekonstruálni kalandvággyal,
mely téli kemencéhez bújva
bűvös bolygó betűerdőjén
még riadozva lépeget,
ha dzsungel mélyén ágreccsenés
ébresztgeti a rémeket,
hol hátborzongató huhogás
haláli csöndben velőkig hat,
s a felparázsló szemek párja
adrenalint vérből itat,
amíg csalitba törve gyűlnek,
csapáznak földre csorgó nyállal,
s én farkasszemet nézek velük
nedves szemmel, remegő állal,
a lapon lopakodó vadról,
mely akkor pár hajótöröttre
acsargott csak, ki gondolhatta,
állkapcsa világot tör össze,
megkíséreltem az öldöklő
kalóz elvtársak, gengszterek
ellen elúszó birodalmam
megvédeni mint kisgyerek,
úgy kapkodnám levegőm újra
egy mákszemnyi kurázsiért
árbockosárból rikoltani
földet, holnaputániét.
Eszteró István