Viszonylag rövid ideig, de uralta a médiát a Hezbollah-emberei által használt személyi hívók (csipogók) és adó-vevő készülékek (walki-talki) ezres nagyságrendben való, egyidőbeni felrobbanása.
Nem kell különösebb fantázia elképzelni mekkora fenyegettségi szintet váltott ki az ominózus technikai eszközök puszítása. Több tucatnyi felnőtt és gyermekek is áldozatai lettek eme – másként nem nevezhető – terrorcselekménynek.És többszázan sérültek meg súlyosan. A haláltosztó csipogók sérültjeinek halálhörgése egybeolvad a tavaly október 7.-i izraeli vérengzés áldozatainak jajkiáltásával. Ugyanolyan esztelen és kegyetlen öldöklés. Ha nem is szimpatizálunk az iszlám fundamentalizmussal, és mélységesen együttérzünk az októberben megölt áldozatok hozzátartozóival, akkor sem lehet hangtalanul továbbmenni e terorrakció mellett. Mert a halál, az halál körülményektől függetlenül. Az áldozat pedig áldozat, függetlenül attól a barikád melyik oldalán áll.
Őszintén remélem, hogy senki sem dörzsöli elégedetten kezeit eme újabb pusztítás felett érzett örömében.
Az előzményeket tekintve, mindenképpen meg kell említeni, hogy valakik, hihetetlenül precízen szervezték meg ezt a Hezbollahot meggyengíteni hivatott csapást.
Ma már nyilvánvaló, hogy a mobiltelefonok, laptopok, táblagépek, asztali számítógépek minimális szaktudással könnyen lehallgathatók, ellenőrízhető az üzenetforgalom, ergo kiszűrhető mikor, hol készül valamilyen csapás, netán terrorakció. Ami valljuk be, jó. Világszinten komoly intézmények, bonyoltult technika áll rendelkezésre valamennyire biztosítani valamennyiünk biztonságát. A különféle izmusok mögé felsorakozó terrorista csoportosulások nagyon jól tudják, mindezt és azt is, hogyan lehet kijátszani a „figyelők” éberségét. Ezért döntöttek a zárt rendszerben működő, jóval nehezebben ellenőrízhető személyi hívók és adó-vevők beszerzése mellett. Ami óriási üzlet is lehetett valakiknek, tudván azt, hogy egy adó-vevő készülék ára néhány száz lejtől, akát tíz ezer lejig is terjedhet. A csipogók valamivel olcsóbbak ugyan, de megvan az áruk azoknak is. Sajtóhírek szerint a Hezbollah öt ezer ilyen eszközt vásárolt meg. Laikusként is felmerül a kérdés: honnan származott a pénz eme eszközbeszerzésre, hogyan, melyik telekommunikációs cég biztosította az infrastruktúrát (pl.átváltó állomások biztosításával) a rendszer működtetésére. Tisztulna valamelyest a zavaros kép, ha legalább e kérdésekre megszületne a válasz. Az sem kizárt, hogy illetékes helyen tudtak a vásárlási szándékról/tervről, netán az „illetékesek” sugallták, indukálták eme eszközök vásárlásának szükségességét, majd az előállítási folyamat során beépítették a mini-robbanószerkezeteket. Nagyon valószínű, hogy soha sem fog kiderülni hol, és kik készítették elő ezt, a Hezbollah vezetését időlegesen kiiktató csapást.
A fenti eset ismét megerősítette, hogy a földkerekség minden egyede így vagy úgy, de potenciális áldozatnak tekinthető. Nem elég, hogy a lassan követhetetlen technikai fejlődés hatására labilis, ingerült, frusztrációkkal és még sorolható miféle nyavalyákkal élő nemzedékek sora nő fel, hiszen rengeteg gyermek szinte megszületésétől fogva valamilyen kütyüt használ. A képernyőfüggőség által okozott fizikai és lelki problémák terjedése soha nem látott ütemű napjainkban, és senkinek halvány fogalma nincs arra nézve, mi a megoldás?
Azzal lassan megbékélünk, hogy valahol, valakik lehallgatják legintimebb beszélgetéseinket. Ilyen a mai világ, mit csinálhatnánk? Ha jól esik a Domnu Capitannak, vagy Colonelnak, akkor lelke rajta…!, tapassza fülét a lehallgatóra. Azzal is kiegyeztünk, hogy a világháló nem felejt, minden betűnket megőrzi – nem túlzás! – az idők végezetéig. Megtanultunk figyelni arra, mikor, mit beszélünk és kivel, azt is, hogy módjával töltsünk fel tartalmakat a közösségi oldalakra. Mert soha nem lehet tudni…
De ma, a haláltosztó csipogók miatt, arra kell gondolnunk, hogy, ha valakik érdeke azt kívánja BÁRMIKOR, felrobbanhat telefonunk, személygépkocsinknak számítógépe, szilánkokra eshet az otthoni ultraszuper tévékészülék (vagy minek is hívják ma) sőt kis ügyességgel akár többszáz kilométer távolságról telibetalálhatják lakásunkat. A fentebb felvázoltak tudatában, bankszámlánk kifosztása még a legkönnyebben elviselhető támadás lehet ellenünk.
De mit kezdjünk a kiszolgáltatottság érzésével, a félelmekkal, a rosszindulattal, a szeretetlenséggel, a gyűlölettel, a háborúskodással, az esztelen öldökléssel?

Makkai Zoltán