2020 tavaszán, nem sokkal a karantén bevezetése után az egyik Body Groove-videóban figyeltem fel arra, hogy Misty Tripoli, az alapító Ildikónak szólít valakit a táncosok közül. Később beigazolódott a sejtésem: a hölgy magyar származású, sőt az is kiderült, hogy jelenleg Kanadában él, de Aradról költözött oda még 1995-ben. Bíztam benne, hogy egyszer személyesen is találkozhatunk, ám egészen idén januárig nem volt reális esély erre. Az év első hetében, mondhatni, egy véletlen folytán ráéreztem, hogy Aradon tar­tóz­ko­dik, üzenetet írtam neki, és megbeszéltünk egy találkozót január 10-re. Végül a Maros-parti városban be­szélgettünk elsősorban a tánc és a mozgás iránti szenvedélyéről, valamint a Groove-mozgalomról, amelynek mindketten a képviselői vagyunk, ő ma már úgynevezett nagykövetként, én pedig facilitátorként (bármennyi­re is furcsán hangzik elsőre). A groove amúgy egy angol szlengkifejezés, ami kellemes időtöltést vagy élményt jelent.

– Hosszú évek óta Kanadában élsz, de aradi születésű vagy. Kérlek, mesélj magadról.
– Aradon születtem, a szüleim Marosvásárhely környé­kéről származnak, anyukám még fiatal korában került Aradra. Ő vitt el legelőször balett- és tornaórára, amikor még óvodás, pontosabban négyéves voltam; később, ötödikben az a hölgy lett a tornatanárom, akivel négyévesen elkezdtem a balettet meg a tornát, és szerencsémre egészen tizenkettedik osztályig tanított. Ezt megelőzően az a kérdés is felmerült, hogy zongoraleckéket vegyek vagy balett- és tornaórára járjak… végül utóbbi mellett döntöttünk. Tulajdonképpen a balett által a klasszikus zenéhez is közel kerültem, mert annak idején egy tanárnő zongorázott, miközben mi táncoltunk. A balett- és táncórákkal párhuzamosan akrobatikusgimnasztika-óráim is voltak, sőt rendszeresen jártam versenyekre a csapattal, és bár néha szereztünk egy-egy ezüst- vagy bronzérmet, legtöbbször aranyérmet nyertünk.
A megmérettetések a tanulmányi eredményeimre is pozi­tívan hatottak, jó tanuló voltam, mivel a mozgás ugye tisztítja az elmét, és mindig feltöltött energiával; főként azóta szeretek csapatban lenni, társaságban sportolni vagy táncolni. A ze­nének nagyon fontos szerepe van a mozgásban, hisz egyesít bennünket és felerősíti az élményt; az az igazi, amikor együtt vagyunk, mert úgy érzem, hogy kölcsönösen hatnak egy­másra az energiáink, és jóval többet tudunk elérni, mint ha egyedül sportolnánk vagy táncolnánk. Sokáig tehát párhuza­mosan műveltem a ritmikus gimnasztikát, illetve a balettet, és hála Istennek, mindkét tanárnőm nagyon ambiciózus és elhivatott volt, ami nemcsak a csapatra, hanem rám is rendkívül pozitívan hatott. Anyukámat ugyancsak küzdőszellem és derűlátó hozzáállás jellemezte, nagyon életrevaló volt, és még akkor sem hagyta magát, amikor nehézségekkel szembesült, ami szintén nagy hatással volt rám.

– Előbb-utóbb választanod kellett a neked tetsző tevé­kenységek közül. Miért nem folytattad például a balettel?
– Tulajdonképpen kiválasztottak a csoportból, és mehettem volna egy kolozsvári balett­iskolába, de az anyukámmal való beszélgetés után letisztult bennem, hogy balett-táncosként legfeljebb harmincöt éves koromig tartana a karrie­rem, utána pedig gondolkodhatnék azon, merre tovább. Egyensúlyra törekedtem, arra, hogy tanul­jak és sportoljak is, vagyis párhuzamosan használjam az elmémet és a testemet.

– Valamiért úgy érzem, hogy az egyensúlyra való törekvés azóta is elemi része az életednek.
– Így van. Torontóban a mindennapi munkám mellett a mai napig aktívan sportolok. Például tizenhét évig tanítottam mindenféle tornát, táncot; a Ryerson Egyetemen (a mostani Toronto Metropolitan University – szerk. megj.) az egyik kedvencem a latin cardio volt… Egyébként nem sokkal az után, hogy sikeresen letettem a fitneszoktatói vizsgát az említett felsőoktatási intézményben, a vizsgáztató tanár küldött egy e-mailt, amelyben felkért, hogy tanítsak náluk, és egy kicsit „fűszerezzem meg” az órarendet.

– Hogyan találkoztál Misty Tripolival, a Body Groove és a Groove-mozgalom (The World GROOVE Movement) alapítójával?
– Jó néhány éve eljutottam a Torontóban szervezett, CanFitPro nevű globális konferenciára és szakkiállításra, ahol évente kétszáz, világszinten is elismert tréner tart különféle programokat körülbelül tizenötezer látogatónak. De vannak ott orvosok, fitnesziparban tevékenykedő üzletvezetők, szóval olyan személyek, akiknek a tevékenységük szorosan kapcsolódik a mozgáshoz (manapság felismerjük, hogy minden összefüggésben van mindennel – például a légzés, az étkezés, az alvás, a meditáció stb. –, az iparág pedig óriásit fejlődött Jane Fonda közismert fitneszvideói óta). Egy ilyen eseményen ismerkedtem meg Misty Tripolival, és meglepett, amit az óráin tapasztaltam. A korábban látott táncos edzé­seken felsorakoztunk egymás mellett és mögött, valaki kiállt elénk, akit követnünk kellett… sőt én is úgy tanítottam. Misty óráján pont az ellenkezője történt: megmutatott két mozdulatot, elindított egy jó zenét, majd összevissza sétáltunk, mozogtunk a teremben, ő pedig útbaigazításokat adott, és együtt táncoltunk. Az egész olyan volt, mint egy buli. Hatalmas sza­badságot éreztem, fantasztikus volt, hogy végre senkit sem kellett követnem, csupán a zene stílusára figyeltem, ami lehe­tőséget adott a belső megélésre és a szabad önkifejezésre.
Eldönthettem, mennyi energiát viszek bele a mozgásba, leereszkedhettem, felemelkedhettem, és közben igyekeztem magamba szívni az adott zenei stílust. Belevihettük a saját személyiségünket a táncba, és végre a fejünket is zavartalanul mozgathattuk, ugyanis amikor valakit követnünk kell, alig vesszük le a tekintetünket az oktatóról. Szóval azért tartom a Groove-ot fantasztikusnak, mert ennyire egyszerű. Ráadásul interaktív is, mert amikor elmész, eltáncolsz valaki mellett, rámosolyoghatsz vagy akár rákacsinthatsz, de pacsit is adhatsz neki. Ugyanakkor olyan számok is vannak, amelyek befelé fordulásra késztetnek, de ha együtt csináljuk, megvál­tozik az energia, például együtt lélegzünk, egyszerre emeljük fel vagy engedjük le a kezünket. Az első alkalom nagy hatással volt a szívemre, illetve a lelkemre, és attól a perctől kezdve Misty mindegyik órájára elmentem. Amennyire csak tőlem telt, támogattam a kezdeményezést, hogy minél többen megismerjék ezt a mozgásformát. Következő évben ismét találkoztam Mistyvel Torontóban, a CanFitPro konferencián, és az összes órájára feliratkoztam. Valójában annyira nép­sze­rű volt, hogy megválasztották az év legjobbjának a jelen lévő kétszáz tréner közül, és ha jól emlékszem, több egymás utáni évben is megkapta ezt a címet.

– Teltek az évek, és egyre jobban kinőtte magát a mozgalom…
– Korábban is említettem, hogy már a legelső pillanattól kezdve felvillanyozott a Groove-módszer, és igyekeztem Mistyt támogatni, amivel csak tudtam. Közben én is facilitátor lettem – az oktató nem a legjobb kifejezés erre, mert nem koreográfiát, technikát tanítunk, csupán útbaigazításokat adunk, javaslatokat fogalmazunk meg, és megteremtjük a biztonságos környezetet a táncos élményhez. Kezdett kialakulni egy csapat Misty körül, majd felépült és egyre növekedett az üzlet, megjelentek a Body Groove-videók, amelyeket ma már bárki elérhet például a telefonjáról vagy a laptopjáról, emellett megszületett és évről évre csiszolódott a facilitátor­kép­zéseken használt tankönyv. Persze ott volt a 2020-as év, ami­kor a koronavírus-járvány mindent felborított, de szeren­csére mi, Groove-osok rugalmasan kezeltük a helyzetet. Mi­vel a facilitátorképzéseket már nem lehetett a korábbi for­mában, személyes részvétellel megtartani, átléptünk az online térbe, és a Zoom-alkalmazáson keresztül szerveztük meg, így a szokásosnál jóval többen tudtak jelentkezni szerte a világból. Természetesen hatásosabb a Groove, ha együtt táncolunk, de örülök annak, hogy sikerült megoldást találni, mert mos­tan­ra már mindegyik kontinensen vannak facilitátorok, akik a saját közösségükben terjesztik a tánc és a mozgás iránti szenvedélyt.

– Most eszembe jutott az a pillanat, amikor megnéztem az egyik videót a Facebookon 2020 márciusában, nem sokkal a karantén bevezetése után. Mindenki összevissza táncolt, mosolygott, jól érezte magát, Misty velük együtt mozgott, néha javaslatokat fogalmazott meg. Volt versenytáncosként szinte sokkolt az ilyesfajta szabadság látványa, ezért először nem is álltam fel táncolni, csak a számítógépem képernyőjét bámultam. Végül annyira meghódított, hogy két hónap múlva jelentkeztem az online facilitátorképzésre, szeptemberben pedig sikeresen levizsgáztam, és azóta másokkal is igyekszem megismertetni ezt a mozgásformát. Te hogyan fogalmaznád meg a Groove lényegét egy olyan személynek, aki korábban nem hallott róla?
– Egy igazán egyszerű táncélmény kiváló, változatos zenével, könnyű koreográfiákkal, csak egy-két mozdulat, amit könnyen, szinte rögtön meg lehet tanulni… Az egyik Groove-os – aki hozzám járt órákra – például azt mondta az isme­rőseinek, hogy jöjjenek és próbálják ki, mert ez olyan, mint egy közösségi parti, pedig akkor délben tartottam, és nem este. Újdonsága miatt nehéz szavakba önteni ezt a táncos élményt, ezért csak akkor tudhatjuk meg igazán, miről szól a Groove, ha egy-két alkalommal kipróbáljuk.

– Kiknek és miért ajánlanád?
– Gyerekeknek, felnőtteknek és idősek­nek, sőt akár az egész család jöhet a legkisebbtől a legnagyobbig. Emellett fontosnak tartom, hogy férfiak is csatlakozzanak – bár főként a nők érdeklődnek a tánc iránt –, mert a maszkulin energia is jelentős szerepet játszik egy óra egyensúlyának megterem­tésében. Természetesen olyankor férfiasabb zenéket is választok a jóváhagyott, folyamatosan bővülő lejátszási listából, sőt arra is figyelek, hogy egy-egy mozdulat komolyabb erő­feszítést igényeljen a részükről. Az órák végén pedig meg­köszönöm nekik, amiért csatlakoztak hozzánk, és bátorítom őket, hogy jöjjenek vissza.

– Kérlek, vázold fel az öt Groove-alapigazságot, amelyet Misty fogalmazott meg először, és azóta is rendszeresen emlegeti őket.
– Az ötödik igazsággal kezdeném a felsorolást… „Addig nem értesz meg valamit, amíg nem alkalmazod.” Az igazságok rendkívül egyszerűek, csak az a kérdés, hogy ennek tudatában komolyan vesszük-e őket, elgondolkodunk-e rajtuk, beépítjük-e a mindennapjainkba az üzenetüket. Nagyon tetszett az első igazság is, azaz: „Senkit nem érdekel, hogyan nézel ki/táncolsz, és ha mégis, az az ő baja.” Mert gyakran azt hisszük, mindenki azt nézi, hogy mit csinálunk az órán, és közben ez egyáltalán nem így van. Mindannyian saját magunkra figyelünk, és nem arra, hogyan mozog a másik.

– Eszembe jutott a harmadik alapigazság, amelynek hallatán sokan felkapják a fejüket. Magyarra fordítva idézem: „Senki nem teheti meg helyetted. Te vagy felelős az egész­ségedért és a boldogságodért.” Ráadásul a negyedik igazságot sem lehet figyelmen kívül hagyni: „Egyedi vagy, és természetesen másként nézel ki, mint a többiek. Próbálj meg önmagad lenni.”
– Ez azt jelenti, hogy a magad módján táncolj, mert senki sem csinálja úgy, ahogy te csinálod… És ez milyen szép! Ha mindannyian egyformán mozognánk, akkor robotként mű­ködnénk, mint ahogyan az I, Robot című filmben láthattuk.

– Az is tetszik a Groove-ban, hogy nem lehet hibázni… Úgy érzem, erre utal a második alapigazság, amelyet ismét magyarul idézek: „Nem lehet helytelenül táncolni. Keresd meg a saját, egyedi stílusodat.”
– Igen… Vagyis a saját szempontodból az az igazi, aho­gyan te táncolsz, és ha elsősorban magadra figyelsz, nem ront­hatod el. Mivel nincs egy sok-sok lépésből álló koreográfia, főleg arra kell összpontosítanod, hogyan tudnád a mozdulataiddal kifejezni a zene stílusát. Nagyon érdekes, mert az emberek általában hozzászoktak ahhoz, hogy valakit kö­vessenek, a Groove-ban viszont pont az ellenkezője történik. Szerintem nincs is ennél szebb és szorosabb kapocs önmagunkkal.

– És te döntöd el, hogy mennyi energiát fektetsz bele. Ha épp kimerült vagy egy zűrös munkanap után, valószínűleg nem fogsz mindent beleadni például a twistelésbe…
– Pontosan. De néha az is előfordulhat, hogy holtfáradtan bemész egy ilyen órára, és amikor kijössz onnan, teljesen másként, felvillanyozva érzed magad.

– Tömören össze tudnád foglalni, mit jelent számodra a mozgás?
– Nekem mindig segített. Főleg olyankor, amikor nehéz napjaim voltak; felvidított, újra egyensúlyba hozott, egész­ségesen tartott, és ezért rendkívül hálás vagyok. Gyakran mondogatom, hogy majd táncolva szeretnék meghalni, sőt már azok is átvették tőlem ezt a sokak számára furcsa kívánságot, akik részt vesznek az óráimon. A mozgás ugyanis nemcsak a testet, hanem az elmét és a lelket is egészségesen tartja, általa sokkal kiegyensúlyozottabban élhetjük a mindennapjainkat.

Romániában egyelőre három Groove-facilitátor van: Turucz Irénke Kolozsváron, Fornvald Nicoleta Nagyváradon, jómagam pedig Temesváron népszerűsítem a Misty Tripoli által kidolgozott módszert, amely tömören fogalmazva egy kreatív táncos tapasztalat, a mindennapi életben hasznosítható alapigazságokkal fűszerezve. Ha az olvasók közül valaki szeret­ne belekóstolni, látogasson el csütörtökönként a te­mesvári Gerhardinum líceum kicsi tornatermébe, ahol 19 óra előtt 10-15 perccel várom az érdeklődőket.
Kérdezett: Ferencz Melánia