Egy nagyváros életének szerves része a vendéglátós szcéna állandó változása. Éttermek szűnnek meg, mások meg nyitnak, nem ritkán ugyanabban az ingatlanban. Több kérészéletű próbálkozás után a Little Hanoinak sikerült stabilizálódni az Erzsébet utca és a Ferencz József utca sarkán, hasonló a helyzet az autentikus mexikói konyhájú El Maguey-val a Jenő herceg utcában.
A Cinque Terre, mely a Temesvári Magyar Napok borkóstolóinak kedvelt helyszíne volt, sajnos lehúzta a rolót, de helyén egy másik, hasonló profilú egység nyílt, még színvonalasabb konyhával Bohema néven. Aradon is működik ilyen néven vendéglátóegység, a város egyik leghangulatosabb kocsmája, kár, hogy az ételkínálat nem követi a beltér színvonalát. A kolozsvári hasonló nevű étterem viszont jó szívvel ajánlható. S ha már a névadásnál tartunk, nem állom meg, hogy ne említsem a pesti Bohémtanyát, a kilencvens évek egyik legnépszerűbb fősodratú éttermét, mely időközben átállt a gluténmentes vonalra és ma is sikerrel működik. Ott ettem először rántott sertéslábat, mely ugyanúgy készül, mint a rántott borjúláb, a hosszan főzött, majd filézett cuppogós részeket megdermesztjük, lehetőleg formában, majd ugyanúgy panírozzuk, lisztbe, tojásba és morzsába, mint bármely rántani szánt alapanyagot a gombától a pontyon át a sertéskarajig.
Az eleve bizalomgerjesztő gesztus, ha egy étterem a konyhafőnök nevével hirdeti magát, vagy egyáltalán, ha az étlapra és/vagy honlapra kiírják a séf nevét. Itt az étterem előtti reklámtáblán is olvashatjuk, hogy Bogdan Lobonea séf mely fogásokat ajánlja figyelmünkbe.  Rákeresve megtudhatjuk, hogy korábban a Quisine illetve a dizájnváltás után ugyanott, a Hunyadi utcában nyílt Neo Gourmet konyháját vezette, melyek a temesvári élvonathoz tartoztak, dolgozott a kisgyarmatapusztai Maschinoban illetve övé ezidőtájt a Lo Burgers cég. Utóbbi kettőről, bevallom, most hallottam először.
Be is tértünk hozzájuk január másodikán, amikor gasztronómiai szempontból még szinte aludt a város, az éttermeknek talán negyede, ha nyitva volt.
Az étlapon több csábító ajánlat is kellette magát a bélszíntapastól a foie gras bonbonokon át a karfiolpürével körített aranydurbincsig. A borlap igényes, jól esett viszontlátni Balla Géza Sziklabor sorozatának több darabját, illetve botrytiszes édes Kadarissimáját a választékban. A poharazott tételek száma is meghaladja a tucatot. A töményszortiment igényes, a sörök viszont semmiféle izgalmat nem hordoznak, a nagyipari multik termékeit kínálják kizárólag.
Hosszas tanakodás után kértünk egy chimichourri-val tálalt humuszt, jó ötlet a kettő kombinációja. Első ízben Ferran Adria egyik szakácskönyvében találkoztam ezzel az érdekes nevű üdítő, petrezselymes mártással, mely kicsit olyan, mint a pesto és a vinaigrette keresztezése. Mindkét elem remek volt, a kettő közti harmónia is, nem értettük, hogy miért hoztak hozzá nagyipari tucatminőségű, az élvezhetetlenség határát súroló toastkenyeret, saját sütésű pizzakenyérrel nagyságrenddel jobb lenne ez a fogás.
A pankómorzsában sült rák is ízletesnek bizonyult az adagon sem spóroltak. Friss élményem a kassai Blue Bell bistro and tapas, ahol 7 euroért egyetlen rákot hoztak ki, itt 9 eurónak megfelelő összegért négy tisztes nagyságút kaptunk, kreatív körettel, távolkeleti mártással bevont roppanós zöldségspagettivel.
A kacsamellre nem lehetett panasz. A hús szép rosé, megfelelően hőkezelt, a szépen irdalt bőr kellően ropog, ötletes köret hozzá a paszternákpüré.
A pizza is fontos produkció itt, azt már elvitelre kértük, helyben csak egy falatot kóstoltunk belőle. A tésztája érdekes átmenetet képez a nápolyi és a trattoria stílus között, a feltétek nyersek maradtak, ami a cukkini s paprika esetében nem jelent problémát, a padlizsánéban viszont igen.
A desszerttémát illetően a kedves, udvarias pincér hölgy kicsit mentegetőzött, hogy most nyitottak csak ki s nem készültek el a desszertjeikkel. Egy, az étlapon nem szereplő édességet tudott ajánlani, egy tortaszeletet, ami ízre-állagra megnyerő volt, de eltúlzottnak éreztük a cukortartalmát.
A jelzett hibák dacára azzal a következtetéssel zártuk ebédünket, hogy a Bánság fővárosának éttermi kínálata gyarapodott egy átlag feletti, színvonalas egységgel, ahová akár vissza is térnénk újabb fogásokat megkóstolni.

Borbély Zsolt Attila